Rail of the Star: A True Story of Children

Jó anime! Értékelés szerint alulról túrtam meg annó az AA-s animelistát – így akadtam rá a Rail of the Star (O-hoshisama no Rail) c. animefimre. Is. Még senki nem értékelte, így 0-ás volt, most én erős 8-t adok rá, amit felkerekítek: így kicsit előreugrik. De lehetett volna úgy is, hogy bimanc ismertetőit nézem végig: nem egy érdekes és kevéssé ismert cuccról írt, amiért hálával tartozunk neki. Szerintem kitűnő film, de a jó vagy nagyon jó kategóriát objektive is mindenképp megérdemli.

Van vele ugyanakkor pár probléma: először is csak egy alacsony felbontású, elég ratyi minőségű vhsrip forog közkézen belőle (valaki berippelhetné a dvd-t…). Mondanom sem kell, hogy magyar felirat nincs hozzá. Szerintem izgalmas film, de családinak kategórizálnám, amit sokan unhatnak. Továbbá, bár én így is elég szépnek találtam, de az 1993 sokaknak régmúltnak tűnhet…

Ghiblikhez és Hotaru no Hakához is szokták hasonlítani, de ez csak nagyon kis részben találó (kicsit olyan, mint azok keresztezése, de más és azokhoz nem ér fel – szerintem). Az ismertető jól jellemzi, bár annyival árnyalnám, hogy szenvedés és tragédia viszonylag kevesebb benne (bár így is párásodott a szemem egyszer-kétszer) és szerintem nem is nehéz darab, teljesen könnyen követhető. Nagyon szerettem benne, hogy japán film létére a japánok által elkövetett szörnyűségekről is beszél, s minden érintett félről mutat pozitívat/negatívat egyaránt. Mint említettem nincsenek nyílt sokkoló tragédiák, hullahegyek, bombázások. Annak ellenére, hogy a háborúhoz erősen kötődik, fegyvert is alig látunk, lövés sem sokszor dördül – a háborútól meglehetősen távol maradunk. Viszont nagyon finom megoldásai vannak a filmnek, pl. ahogy gyermek először kézzelfoghatóan találkozik a háborúval, holott csak egy “apró korlátozást” kellene elviselnie, vagy a “kishúg visszatérése” vagy amikor először lépnek katonai csizmák a japán otthonba stb. Kritikaként olvastam, hogy túlságosan leegyszerűsített, lebutított, gyerekes – nos valamennyire valóban, de szerintem nem negatív értelemben, nem zavaróan, csak családi film kategória szintjén. A hátterek szép vízfestékszerűek néha, karakterdizájn rendben és az animáció is (bár utóbbi két helyen: elején ló és végén emberek futásánál kicsit valóban gyenge).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.08

Midori no Neko

Örömmel látom, hogy egyre több darabhoz jön ki felirat Tezuka Lion Books sorozatából. Hasonlóan a többihez a látvány, a megvalósítás itt, a Midori no Neko animében is hagy maga után kívánnivalót (jócskán) – de a maga korában (30 éve, illetve ha az eredeti mangáját nézzük, ami ’56-os, akkor még régebben) nem volt olyan rossz (sőt ellenkezőleg) és több érdekes megoldása még mai szemmel is izgalmas. A sztorik meg mindig érdekesek, talán eddig ezt élveztem legjobban – minden kliséjével és röhejességével együtt is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.23

Coo: Tooi Umi Kara Kita Coo

Egy újabb elfeledett gyöngyszem? Ötlött fel bennem az 1993-as Coo animefilm láttán, melyet világszerte kevéssé ismernek az animerajongók.

Nos, az eleje alapján igen, de a végére érve azért ezt már erős túlzás lenne állítani. Mindenesetre kellemes délelőtti-délutáni matinét lehet rá alapozni. Jó – ha nem zavarja a nézőt a meglehetősen hollywoodi stílus, a Disney-féle családi filmekre hajazó pozőr történések, az ezer más helyről ismerős klisésség. Mindenesetre a látvány mai szemmel nézve is igencsak szép: húsz évvel ezelőtti műhöz képest. Nem sajnálták a színeket, a trópusi szigetvilágban érezzük magunkat, teljesen átélhető a felhőtlen delfinekkel való úszkálás. Itt a film elején ez a nyaraló, lazulós, poénkodós hangulat – a későbbi felfedezős, nevelgetőssel kombinálva még nagyon szuper, ekkor még 10-ből 9-re, 8-ra is tartottam. Aztán a hálivúdi romantika és akció/dráma ezt tönkrevágja, egyszer-kétszer fejfalbaverősen. Olyan 5-re, 6-ra rontanak nálam így. Viszont a képi megoldások között még itt is vannak nagyon jók. Ahogy az aláfestőzenék között is.

Összességében aranyos családi mozi, nézésre kis fenntartásokkal ajánlott. A fent leírtakon túl még a videó minőségét kell figyelembe venni (jó – de lehetne jobb, nagyobb felbontású és sokszor világosabb), plusz az angol felirattal is adódnak gikszerek… Érdekesség, hogy a címadó szereplő, Coo neve más animékben is felbukkan, pl. a ‘Summer Days with Coo’-ban, amely kicsit hasonló, de ennél összességében erősebb film. De pl. a Doraemon univerzumból Nobita dínós filménél ez szerintem jobb. Mindenesetre én élveztem, mindig is szerettem volna egy Loch Ness-i szörnyikét a fürdőkádamba.:) Aki bővebb, mélyebb véleményt akar róla olvasni az pl. itt találhat.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.28

Animal Dance

Az Animal Dance zenés rövidfilm szerintem inkább érdekes volt, mint jó. Bár egyes részei bámulatosak: a tempó és a harmónia kép és zene együttműködésében fantasztikus. Tetszett az ősi, sámánisztikus hangulata. Asszem egy újranézés is rámférne, mivel rendesen száguldott, nehezen bírtam követni…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.05

Anima

Sajnos van hajlamom a pesszimizmusra, de ennyire szerencsére nem! Akár egy specifikus emberi életet, akár általában az emberi életet ábrázolja az Anima c. rövidfilm tánca – ennyire zaklatottnak nem tudom elfogadni (bár, ha az emberiség történetéről lenne szó, akkor az valóban nem túl vidám…). Vagy lehet, hogy csak a zene “rossz” alá, mert a mozdulatok nem mind tragikusak. Örülök, hogy láttam, technikailag nagyon tetszett – érzelmileg és történetében nem teljesen tudtam átélni. Az alkotó többi munkájának is utána kéne járni…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.05.

663114

A 663114 első egy percéből, a témájából és abból, hogy még járja a fesztiválokat, de több díjat (pl. a Mainichi Ofuji Noburo-ját) már bezsebelt: egy pár dolog azért leszűrhető végignézés nélkül is. A témája valószínű, hogy sok animerajongóhoz közel áll, hiszen Fukushima azért így vagy úgy megmozgatta a népeket. A megvalósítást vélhetően viszont kevesen lesznek/lennének képesek “elviselni”. Addig is, amíg széles körben nem elérhető, megnéztem a rendező, Hirabayashi Isamu többijét: érdekes, provokatív rövidfilmeket hozott össze kevés animációval, vagy teljesen nélküle. Ez csak fokozza a várakozásomat, kíváncsiságomat! Pedig valószínűsítem, hogy nem is leszek oda érte, de “agy- és érzelem-tornáztatásnak” biztos jó lesz. Mire nem jó az AA fóruma: a játékrészben, az akasztófához kerestem “furfangosabb” feladványt, akkor szúrtam ki ezt a címe alapján… (már az sem hétköznapi)

Kb. olyat vártam tőle, mint a korai rövidfilmjei: a Cockroach vagy a Penis. Olyat is kaptam, csak jobban, szebben, csiszoltabban. Tetszett, nálam símán erős 7-es, de kap felkerekítve egy elfogult 8-at (ami picit a rendező többi művéből is megismert általános stílusának, az összes művet átfogó koncepciónak is szól). Amit fentebb írtam az áll rá és persze, hogy nagyon szubjektív lehet a megítélése, ahogy MAL-on is írják. Picit van egy kis fennhéjázó entellektüel mellékíze szerintem, ami nem annyira jó. Amúgy egyszerű az üzenet, de nagyon szépen átadott ez is közrejátszik a felkerekítésemben. Olvastam a fa pecsételésének jelentéséről, de azt a részt mégsem értem őszintén szólva teljesen (vagy csak a Nishikata Film Review zavart össze). Nekem nagyon tetszett a zenei aláfestés is, szuper volt. Az eredeti feliratozás szintén jó, plusz a narrátori hang is a rendezői hagyományokat követve érdekes, sőt itt meglepően jó is, a végét már nem is említve… A látványvilágról már fentebb írtam, de ahhoz képest meglepett, hogy kicsit cifrázták is – én ebben is “botegyenesre” számítottam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.26 és 10.27

 

Souin Gyokusai seyo!

Jó, hogy kikerült ide is egy adatlap a Souin Gyokusai seyo!-ról vagy angol címén Onward Towards Our Noble Deaths-ről. Egy pár hete már szemezgetek vele. Kis túlzással olyan friss a scanlation, hogy még süt.:) De akár az angol kiadását (mely tavaly díjnyertes lett az amcsiknál) is nevezhetnénk viszonylag újnak, hiszen 1-2 év semmi ahhoz képest, hogy a manga 40 éves idén. Egyébként ez a kanadai kiadó elég jó érzékkel válogat a kevésbé ismert, komoly japán mangák közül és minőséginek tűnnek a kiadványai már amennyire meg lehet állapítani így kézbefogás nélkül. Lassan-lassan vágyakozni fogok a kiadványaik után.

Mizuki Shigerou-tól – aki bizonyosan az egyike a legidősebb (ha nem a legidősebb), még aktív mangakáknak – nemigen olvashattunk eddig angolul sajnos szinte semmit. A Gegege no Kitarou megalkotójaként, a yokai-mesék nagyapjakánt animeformában is csak a gyerekeknek készült történeteiből ismerhettünk meg egy keveset. Remélhetőleg ez a kiadás a kezdete egy jövőbeni változásnak…

A Souin Gyokusai seyo! már a Vietnámi háború és a japán diáklázadások után, a háborúellenes mozgalmak és hippikorszak csúcspontját követően látott napvilágot. Nem néztem utána, így nem tudom megerősíteni, de a komoly háborús képregények között egyes vélemények szerint a legelsők között lehetett világszerte (mangák között pedig talán a legelső volt). Nekem Matsumoto Leiji Cockpit ovája volt részben hasonló, ami ha jól látom 1974-es mangagyüjteményből készült.

Mindenesetre jó volt, szépen öregszik, a témája sosem lesz sajnos aktualitását vesztett. A karakterábrázolást a magam részéről kicsit nehezen viseltem – de legalább nem átlagmangás (viszont az európai iskolák művei közé szépen beolvadna). Az alapvető gondom az volt vele, hogy szatirikus háborúellenes háborús művekből már annyi minden (filmek, könyvek) jelent meg előtte és utána is, hogy köztük már nem tud kiemelkedni. Bár az üzenete erős és örökérvényű, de ezt már sokan közvetítették mára sokkal átütőbb erővel. Azért egy filmfeldolgozást megnéznék belőle, mondjuk olyan Oliver Stone stílusút.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.19

Flag anime – háború a fényképezőgép keresőjén át

zaszlo1A fórumokon szétnézve, illetve rövid netes keresés alapján meglepően ismeretlennek bizonyul a Flag anime a magyar animerajongók körében. Pedig magyar felirat is van hozzá. Pedig külföldön sokan méltatták és bár mondták gyengének, unalmasnak, rondának is, de az átlagpontszáma bőven jó feletti. Ráadásul egy nagyon egyedi animéről van szó, amit ezért a mindenevő, kíváncsi, elkötelezett animefanoknak mindenképp érdemes megismernie. Szóval én is ajánlom a belekukkantást, még akkor is, ha ellentmondásnak tűnhet, hogy egyébként azt mondom, hogy összességében egyáltalán nem jó. Pedig nagyon erősen indít ez a 2006-2007-es, 13 részes ONA. A profin átgondolt technikai koncepciója miatt tízből kilenc pontot lazán megítéltem neki az első részben, bár az epizód végére már inkább hetes felé hajlott. Aztán őszintén szólva sajnos bármikor dobható, mert nem sok mi történik benne, nem kell aggódnia a nézőnek, hogy lemarad valami nagy stílusváltásról, csavarról, stb. – mert nincs ilyen. A Sunrise Votoms-os szülőatyjától egy olyan mechát kapunk, ami nem mecha. Hanem a háborús filmek egyik zsánere: a haditudósító fotóriporteres drámáé.

olvasásának folytatása