Arslan Senki – Csak a zene…

yoshitaka-arslan2Vannak olyan animék, amelyek annyira semmilyenek hogy felesleges őket megnézni, de a fantasztikus háttérzenéjüket mindenképp meg kell hallgatni külön. Animék amelyeknél csak a zene számít.

Ilyen az 1991-1995 között kiadott 6 részes OVA, a The Heroic Legend of Arslan is. Az anime a kultikus Legend of the Galactic Heroest is jegyző Tanaka Yoshiki 1986-tól megjelenő, máig nem befejezett, jelenleg 14 kötetes regényfolyamának töredékes adaptációja. Az eredeti regénysorozathoz a sokak által kedvelt, elismert művész, Amano Yoshitaka készített illusztrációkat a Guin Sagához is rajzoló Tanno Shinobu mellett. A témából játékot is készítettek, illetve két mangát, melyekből a másodikat a Fullmetal Alchemistről elhíresült Arakawa Hiromu rajzolja 2013 óta. Ez utóbbiból – ismerve a mangaka népszerűségét – még akár újabb animeverzió is születhet néhány év múlva…

yoshitaka-arslan1Az animeváltozathoz Norihiro Tsuru hegedűművész szerezte az időnként túl édeskés, pátoszos, de változatos, érdekes, kisázsiai hangulatokkal átszőtt hangszeres zenét. A négy OST-ból nekem  talán a második volt a személyes kedvencem. Az animében viszont semmi más nem jó, ideértve a történetet, annak vezetését, a karaktereket, a grafikát. Sőt, maga a nagyon jó zene sem működik együtt megfelelően a mozgóképpel… Azt azért meg lehet jegyzeni védelmére, hogy – főként az első egy órás részében – többször vannak érdekes, kísérletezgető képi megoldásai és meglehetősen jó filmes eszközei, kameraállásai. De a második egy órában már ez is nagyon visszaszorul, a harmadik szűk félórás epizódban pedig már talán ez sem jelentkezik pozitívumként. Itt dobtam is 3/10-es, vagyis rossz értékeléssel. Elvetemült animemániásoknak is maximum csak az első részét tudnám ajánlani a hatból, ami bár szintén rosszul kezdődik és összességében gyenge, csúnya – de az előbb említettek szerint vannak említésre érdemes megoldásai. Ezekből, és a szebb pillanatokból alant csatolok néhány példát screenshot formájában.

 

olvasásának folytatása

Reklámok

Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan – Seisou Hen

Ara, Ara vagy Oro, oro… (Hogy stílszerű legyek.) Ez miez? Ja, hogy van a sorozat színvonalánál is lejjebb… Ez konkrétan olyan mint egy recap, sőt annak is kevés és rossz. Random összevagdosás. Szóval ez az első OVA-val szemben ez a második nem állja meg önállóan a helyét – de amúgy se. Nem is néztem a második rész elejénél tovább. A semmi, ha szépen csomagolják attól még semmi. Csak azért nem 10/1, mert nem néztem teljesen végig.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24

RG Veda

Hááát… nekem férfiemberként az RG Veda nézhetetlen kategóriás. Kb. húsz percig próbálkoztam vele, aztán beletekergettem és nem kínoztam magam tovább. Így olyan 10/2-3, de ha végig szenvedtem volna, akár 10/1-re is leküzdhette volna magát adott esetben. Rettenetes animáció, többségében állóképek (amik meg se közelítik a színezett mangaképek, fanartok, egyéb képek színvonalát) – ez még önmagában nem lenne baj, szerettem bele már ilyen régies cuccokba. De animációs filmnek adaptálva ez borzalom, vontatott, dögunalmas. Akkor már inkább a mangát érdemes talán olvasni, meg színes képeket nézegetni.

Bár, ha veszek egy nagy levegőt és próbálok objektív lenni, azt is mondhatnám, hogy (gyenge) középszerű indítás, esetleg CLAMP rajongóknak, nőnemű lényeknek inkább bejöhet, de szerintem a többség jobban jár, ha messzire elkerüli.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.12

Gakuentoshi Varanoir: Kingdom of Chaos the Universe

Péter blogolása nyomán nem bírtam a véremmel és kíváncsiságból ebbe is belenéztem. Ő ugye azt mondta, hogy a Varanoir rosszabb, mint ugyanettől az alkotógárdától a Mars of Destruction (ami nálam eddig az abszolút nulla volt).

Ééés… ez tényleg alulmúlja. Legalábbis az első része, amihez csináltak angol feliratot. Az 1-től 10-ig terjedő skálámba már természetesen nem fér be, sőt már rosszabb a nullánál is: szóval legyen mínusz egyes… Még egyszer 50 percet egyébként akkor sem biztos, hogy meg tudnék nézni, ha lenne a második részéhez angol felirat. Megy a dobottakhoz.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.09.15

Daiakuji: The Xena Buster

X-rated!
Szerintem túlságosan összedobált, gyenge, untam, dobtam. Gyakorlatilag már a Daiakuji 0. epizódjában őszintén be is vallják, hogy most elmesélik a sztorit, meg megismerkedünk a szereplőkkel, hogy később ezekre ne kelljen időt pocsékolni és minél több szexjelenet lehessen. Ez utóbbit meg is kapjuk, nagy mennyiségben egymás-hegyén hátán. Pedig lehetett volna jó is, mert gyönyörűen megrajzolt háttereket is csináltak, a karakterdizájn/kosztümök/kiegészítők közt is voltak jók, ahogy a zene is ígéretes, érdekes volt többször. A vígjátékelemek közt is voltak kellemesek, de az egész úgy ahogy van nem állt össze. Nekem ez átlagnál így összességében mindenképp gyengébb, olyan 10/3-as élmény. A 6 normál része után a 7. a nulladikhoz hasonlóan kilóg a sorból, elkülönül, nyíltan lolicon. Én a 3.-tól a 7.-ik kb. 5 perc alatt “végignéztem”, tekerve.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.12

Bubblegum Crisis

A Bubblegum Crisis első részéből nem sokminden tetszett, a 2. valószínűsítette, hogy tök fölösleges tovább néznem. Belelapozgatam még a hátralévő 6-ba és dobtam. Pedig ilyet eddig ritkán csináltam! Nagyon nem volt benne semmi számomra, ami megérte volna.

Aztán elolvastam az AA-s ismertetőt és akkor sajnos meglehetősen elborult az agyam. Fentebb már leírták, hogy miért:
The Wandering One-t idézve: “Minden Gibson – rajongók nevében: EZ valami nagyon rossz volt!!! Ez ez ez ez……A cyberpunknak pont az a lényege, hogy marhára hiányzik belőle minden gyümölcsszirup. Én nagyon türelmes vagyok a marhasággal szemben, de ez egy totális bohócság volt, valóságos gyalázat.”

Lonewolf: Persze ízlések és pofonok. Oké. Megértem, ha szereted a lekváros palacsintát, de ne keverd össze a marhapörkölttel!!! Az már nem ízlés kérdése, egyszerűen nem is hasonlít a kettő. Ez K-RA NEM cyberpunk és nem sci-fi!!! Plíííz ne vezessük egymást félre! Persze vannak benne cyberpunk és sci-fi elemek, de összhatás NEM AZ! Ettől még neked tetszhet, mint retró lájtos-ecchi-tűsarkas-csajos-power suitos cucc. DE AZ, hogy ez az anime maga a SZÁJBERPANK ÉLETÉRZÉS, az nagyon-nagyon… téves meglátás, hogy finom legyek. Voltak jó dolgok, meg rosszak is a ’80-as években: ez a kevésbé jókhoz tartozik! A zenék között vannak hangulatosak valóban, de azok is a hősies csapat fílinget erősítik leginkább…

Ha higgadt fejjel próbálnám értékelni, akkor az említett tűsarkas-power suitos-akciócuccként akár még elég jó is lehetne, bár akkor már inkább a remake-jét lenne érdemes nézni talán az esetleg szebb grafikája miatt (igen, bár belenézve a 2040 se szebb sokkal, de legalább már az első résznél úgy tűnik, hogy némi sztorija van). Nekem átlag alatti lenne (5 alatt), de nem ildomos értékelnem, ha nem néztem végig (átlagos is lehetne, csak csúnyácska, sztorija sincs nagyon, csajok is hiába vetkőznek, öltöznek, aerobikoznak). Az animére nem is haragudtam különösebben, de az ismertetőre igen. Bocs, ez van.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.10

Zetsuai 1989 (Desperate Love)

Na, erről jó sokat lehetne írni – meg is tették már néhányan erre-arra. Én csak szokásom szerint összedobálom pár gondolatomat vele kapcsolatban. Mindenesetre valóban úgy tűnik, hogy az 1992-es Zetsuai 1989 anime OVA yaoi/shounen-ai kapcsán megkerülhetetlen darab.

Tetszett, szerintem jó (viszont a folytatás a Bronze már nem ennyire és a Cathexis klipgyüjtemény sem). Szexjelenet, konkrét aktus nincs benne, így azért inkább a shonen ai felé hajlik. Itt még feltűnnek nők is, sőt a férfi szereplőnek van velük testi-lelki kapcsolata is (bár ezt már lehet, hogy a Bronze-al keverem), ami azért a műfaj mai állásához képest nagy szó!!!:) A mangaka láthatóan sokat merített a Captain Tsubasa doujinshijeiből ehhez a sztorihoz is. Mellesleg a manga képi világa nekem belelapozva sokkolóan amatőr és ronda volt. Itt az első anime adaptációban is picit csúnyácska a látványvilág és nagyon egyszerű, sok az állókép, kevés a mozgásanimáció. Ugyanakkor van sok szép és érdekes megoldása is. A színekkel nagyon jól játszanak, kísérleteznek, szuperül fokozzák vele a hangulatot, jók a kameraállások és – váltások is. Aztán pl. a skiccszerű, párvonalas rajzok is frankók. Az egész cucc nagyon melodramatikus, néhány alkalommal nálam inkább azt érte el, hogy kuncogjak a túlzásain… De többségében szerintem jól működik, megtalálták azt a pontot, ahol még ízlésesek tudtak maradni és érzelmesek az érzelgősség keretein belül is vagy helyette. Ebben viszont látom sokan nem értenek velem egyet netszerte, túl csöpögősnek és klisésnek tartják. Na és persze kritizálják a karakterdizájnt is, ami meg hülyeség, mert műfaji jellegzetesség. A hosszúkás háromszögarcok és nyakak, meg nyúlánk vékony kezek, lábak, ujjak, széles, de csontos vállak nem róhatóak szerintem fel a negatívumok között. Az mondjuk, hogy váll fölött rendszeresen természetellenesen-túlságosan hátranéznek, az engem mindig zavart, de kibírom. Frankóak a retrózenék alatta, a magyar felirat nagyon jól hozzásegít több sorával a gyönyörű szerelmi témák átadásához.

Egyszóval a shounen-ai (vagy a shounen-ai rajongók működése) iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan. Nálam az alkalmankénti képi extravagancia miatt jobban is feküdt, plusz az összeszedettsége miatt jobban tetszett pl. az Ai no Kusabinál is. Az azért megemlítendő, hogy a rövid OVA-nak teljesen nyitott vége van, lezárás nélkül. Ez egyeseket ismét zavarhat – bár akkor folytathatnak a Bronze-al…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.30

Ys (Ancient Books of Ys)

Eddigi tapasztalataim szerint két műfajt tudnak úgy igazán elszúrni animék terén: az egyik a klasszikus, nyugati fantasy, a másik a játékadaptáció. Ezekből rettenet gyengéket is képesek csinálni és az Ancient Books of Ys mindkét műfajba beletartozik. Ennek ellenére meglepetésemre mégsem sorolható a rosszak közé. Sőt, a vele egy időben készült Lodoss-t – szerintem történetben, hangulatban, általánosságban – lazán veri (kivétel persze a karakterek megrajzolása)! Persze nem kell valami nagy dologra számítani, de simán nézhető. A vége felé már egész szép grafikai megoldások is vannak! (főleg ahhoz képest, ha megnézzük, hogy az YS I-II játék hogy nézett ki ’88/89-ben) Nálam 10/5-6. (Adolnál én is jobban csíptem pl. Dogit, az istennők meg egész szépre sikeredtek.) Engem elszórakoztatott, lekötött, sőt többször nagyon élveztem is, de senki nem veszít vele semmit, ha kihagyja.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.22