Yumekui Merry

Kevés elvárással vagy kevés filmes-animés tapasztalattal vagy kevés életévvel az ember háta mögött mindenképp érdemes belelesni a Yumekui Merry animesorozatba.

Én csak egy átlagos loli-moét vártam tőle és így az eleje még pozitív csalódás is volt. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy csak a szokásos szemét trükköt alkalmazták, amikor az első pár “beetető” rész jóval a sorozat további részei felett van minőségben. Már a fele előtt jelentősen gyengült a cucc, erősödött az átlagos-unalmas katyvasz jellege. A felénél megérkező tengerparti fürdőzős rész be is tette a kaput nálam – az előttem szólók második felét leíró véleményeit is olvasva nem erőltettem tovább.

Az első részeiben viszont nagyon élveztem a gyönyörű és gazdag színhasználatot az álomszerű és a valóságbeli hátterekben is. Meg a textúrákat, a részletességet és a frankó kamerakezelést. A mangába belekukkantva ennek persze se híre, se hamva – így a részemről ez ennyi volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.19

Reklámok

Working!!

Semmi extra, alacsony produkciós színvonalon. Igen, a Working!! anime valóban vicces és aranyos is (meg idegesítő is), de vannak minőségibb (és/vagy poénosabb) cuccok is ilyen célra. Úgy értem: miért tablettás borral pusztítjuk az agysejtjeinket sok mellékhatással, ha lehetne jobb nedűket is ízlelgetni? Valóban szórakoztató többé (és többször) kevésbé, meg valószínű végig tudnám nézni nagy szenvedések nélkül, de minek? 10-ből 3 és 5 között ingadozott nálam a feléig – ennyi elég is volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.10.21

Touhai Densetsu Akagi: Yami ni Maiorita Tensai

A “Zawa-zawa mangakától” ez az Akagi tette le az alapokat, taposta az utat a Kaiji-nak. Ami utóbbihoz képest ez sajnos igen kevéske, sekélyes, egysíkú – dobtam is a fele előtt. A “zawa-zawa hangulat” az aláfestőzenékkel persze sokszor kiváló, de túl sokat koncentrálnak a Mahjong-ra és kevés benne az egyéb.

Ha mahjongozni vagy szerencsejátékozni akarnék akkor benyomnék valami “egyszemélyes-toronyból-párokat-leszedegetős” mahjongot itt a gépen vagy leülnék a rokonokkal, haverokkal römizni esetleg Texas Hold’em-ezni. Animéből – ha már mahjong – akkor már inkább maradok a Legend of Koizuminál (ami persze ennél is jobban rétegmű) vagy a Kaijinál szerencsejáték vonalon. Filmek esetén pedig pl. az Ellenséges vágyak jobban bejön, ahol bár sokkal kevesebbet, de még mindig jelentős időt töltünk a mahjong-asztal mellett, mégis teljesen más az egész.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.11.02

Sugar Sugar Rune

Tündi-bündi, cukorfalat, aranybogár kis mahou shoujo szépség a Sugar Sugar Rune – legalábbis a karakterdizájn és az OP/ED tekintetében. A többi összetevője viszont túl gyerekes és túl bugyuta. Legalábbis a kezdő részeiben nekem szimplán rossz. Később aztán gyengére, átlagosra erősödik és van egy-két egész jó pillanata is (pl. a ‘Rómeó és Júlia’ vagy “korosodás-varázs”). Pedig vannak kodomo-k, amiket kimondottan kedvelek. Itt viszont pl. a henshinekre szerintem már a 3 évnél idősebb lánykák is azt mondanák, hogy gagyi. A mangaka (Anno Hideaki-né) karakterábrázolását mondhatni kedvelem – már amennyire a Hataraki Man-ból megismertem. Ennek az animének az alapját képező mangája az ismertetőben jelzettek szerint díjnyertes – belelapozva talán mutatósabb is némileg és más is a felépítése (de, hogy jobb-e azt ennyiből nem tudom megítélni). A szívrablósdi, mint ötlet egyrészt béna, másrészt azért nem kevés érzelmi konfliktusra adhat lehetőséget – ami jó is lehet(ne). Hogy lett-e, azt viszont nem tudom megmondani, mert dobtam (mielőtt úgy igazán beindult volna a fősztori az epizodikusságán túl). Így első blikkre 6-8 éves kor fölött nem ajánlanám. Nálam a 10. résznél 4 alá 10 pontból.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.19

Star Driver: Kagayaki no Takuto

Habkönnyű, ideig-óráig nézhető, átlag körüli, szimpla szórakoztatás, semmi kiemelkedő nincs benne. A Star Driver alkotói láthatóan ismerték a régebbi animéket (pl.Utena, régebbi shoujók és mechák, amiket nem ismerek valószínűleg…) és szívesen használtak fel ezt-azt belőlük. Kellemes látványt nyújtottak a harcok, a középkori páncélos lovagokat idéző cifra mechák, a kosztümös/fehérneműs csajok. Vannak kellemes shoujós poénok is. A hibáit is lehetne hosszasan sorolni kezdve a rengeteg ismétlődéssel, a közepére nagyon el is untam, elég is lett. Önmagábam azzal, hogy a cucc ‘kissé’ gay beütésű nincs gond, sőt előnyére válik – elvégre a szamurájok korának, meg az európai középkornak (ahonnan kölcsönöz) is volt bőven ilyen vonatkozása.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: Animeaddicts, 2012.10.29

Skip Beat!

A Skip Beat! kicsit túl átlagosan kezdődik, az alapszitu se nagy valami, meg a szereplők se. (Nekem pl. a Nodame vagy a LovCom erősebben kezdett, markánsabb szereplőkkel.) A shoujo vígjáték jellege azért igencsak jó, pár rész alatt elérte nálam is, hogy besírjak rajta a röhögéstől – aztán néhány rész múlva a meghatottságtól is. Annak ellenére is, hogy a celeb-világ nekem eleve unszinpatikus. Szóval nem rossz, de nem is túl jó. Extra meg semmi sincs benne, így a feléig nekem elég is volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.12

Shangri-La

A loli nem az én sílusom, de már abból is láttam jót. Viszont a Shangri-La anime szánalmas, ahogy a lolival sikertelenül komoly műfajokba kontárkodnak-trollkodnak, összedobáltan, épkézláb forgatókönyv és filmes eszközök nélkül. Teljesen igaza van a negatív kritikáknak, érdektelen darab, a negyedéig vártam hátha jobb lesz – erősödött is: 10/3-ról 10/3.9-re… Dobtam. Egyes részegységei egész jók amúgy, pl.: a grafika, egyes szereplők egyes pillanatai (pl.: a nemváltóé, az öreg cosplayer otakuké), de az egész együtt nem jó. Semmi kiemelkedő nincs benne, a karakterdizájn se (ha már itt tartunk, akkor a Last Exile és a Blue Submarine poros nyomába se ér) és a zene se (külön hallgatva se).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.30

Ground Defence Mao-chan

Ground Defense Force Mao-chan: Még jóval a Girls und Panzer megjelenése előtt néztem ki ezt a Sky Girlsnél, Strike Wichesnél is sokkal, és a Submarine 707R-nél kicsivel korábbi komédiát magamnak. Gyorsan kiderül, hogy bár néha szerepel benne német Tigrisnek, brit Harriernek és japán tengerelattjárónak (úgysem ismerjük a nevét) látszó tárgy – ezek elég “egyedi” szerepet kaptak és nem sokat osztanak-szoroznak. Egyébként én a diótörő/ólomkatona-hangulatú borítókép alapján figyeltem fel rá a katonai jelleg mellett és amúgy is akartam még loli/moe, ill. mahou shoujo kategóriájú cuccokkal ismerkedni kicsit.

Eleinte részben aranyosak a poénjai, az abszurdsága és a politikai-katonai kritikája (Koizumi Junichiro miniszterelnökre hajaz a szárazföldi katonai erők vezetője és a katonai kiadások növekedésével, a katonai szervezetek erősödésével kapcsolatban is húzhatóak analógiák – bár, hogy mennyi minden van, vagy nincs benne akkori, 2000 utáni aktuálpolitikai konfliktusokból, ahhoz már nagyon otthon kéne lenni Japánban), aztán egyre inkább ‘annyira rossz, hogy már jó’-kategória lesz, végül ledobja az ember agya a láncot és nem tud mást mondani, mint hogy ez fájdalmasan rossz. A félhosszúságú részei ellenére a felénél dobtam és már csak beletekergettem kicsit. Azt már mondanom sem kell, hogy a “szokásos” tengerparti- és forrásvízi fürdőzős részek itt is előkerülnek. Pedig a Love Hinát szerettem… Azért pl. az ANN-n lévő review-t még én is túl keménynek érzem, ha nagyjából egyet is értek vele.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.06.16