A feather stare at the dark – miért csak én nézek ilyeneket?

X-rated!
Általában nem ilyesmire gondolnak az emberek, ha a rajzfilm vagy az animációs film jön szóba. Ahogy az animerajongók se animeként. Pedig Tsuji Naoyuki alkotásai japán rajzfilmek, vagyis animék. Két éve dicsértem is már őket a kocka-évértékelőmben, pontosabban A feather stare at the dark (vagy Feathers gazing into the darkness) angol című 17 perces szénrajz-animációját. Amelynek a megtekintése csak felnőttkorban ildomos, de bizarr, meghökkentő, szürreális, szexualitást és testnedveket, kiválasztást is ábrázoló tartalma alapján akkor sem ajánlott. Nem beszélve a filozófiai, történelmi, vallási értelmezéseiről – melyek szintén nem a gyermekmesék közé sorolják.

Most azért jutott eszembe, mert tartalmazta az a 2005-ös animációs antológia, amit épp megnéztem: a Thinking and Drawing: Japanese Art Animation of the New Millennium angol című DVD.

Az elmúlt két év után továbbra sem talál a Google magyar nyelven sokmit sem Tsuji Naoyukiról, sem a műveiről, mondjuk A feather stare at the dark-ról. A legnagyobb, közel hatvanezer regisztrált felhasználót tömörítő magyar anime rajongói oldalon továbbra is csak én jelöltem be látottként ezt a rövidfilmet. De a sokszázezres nemzetközi fórumokon is csak szűknek mondható, általában két számjegyű körrel együtt érdeklődőm ilyesmik iránt. Ilyesmik iránt IS. Velem van a baj? Pedig nem mindenki olyan sokkal fiatalabb nálam a magyar anime-manga szubkultban sem. Mégis mennyire különbözünk… Legalábbis egyes dolgokban.

Warau Hyouteki (Laughing Target)

Ahogy látom a Rumic World antológia tagja az 1987-es Laughing Target, másik 3 társával együtt. Egyszerű thriller, semmi extra, de amit csinál, azt jól csinálja. Kicsit összekuszálta a szívritmusom, csöppet felborzolta a szőrt a tarkómon – tetszett.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddiccts, 2011.09.18

The Cockpit

Leiji Matsumoto-tól ilyen karakterdizájnt lehet várni. Amúgy simán lehet ilyennel is drámát csinálni. Sőt! Az AA-s ismertető nagyon tetszett, csak pont az a bajom, hogy nekem nem lett igazán komoly, elég drámai ez a The Cockpit c. anime. Jó volt, gondolkodós – utána is, de nekem pont az “ilyen apróságok” mentették meg, mint zene (tisztességeset pakoltak alá, OST-ról a 2 Heroic Death-et javaslom mindenképp meghallgatásra, kb. mintha egyenesen a szív húrjait vagy a könnycsatornákat pengetnék) és néhány nagyon látványos csatajelenet (bár általában elég gyenge a látvány sajnos, főleg ahogy kezdődik a pilótafülkével az nagyon elrettentő). AHA, szóval ez is egy antológia! Bár 3 részes, de nem egy Memories vagy Neo Tokyo, azoknál gyengébben muzsikál. A 3 történetben egyébként több közöst is lehet találni és ez ami még jó benne: agyalhatunk a motivációkon, célokon, összefüggéseken, különbözőségeken…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.03

Rumiko Takahashi Anthology

A Rumiko Takahashi Anthology viccesen értelmes: nagyon jó!!! Dottris írta, hogy nagyon jól visszaadja, hogy milyen is a japán társadalom – amivel csak egyetérteni tudok. Bár számára ilyen szempontból ez volt a top, míg szerintem azért vannak ezen a téren más, hasonlóan jó animék. De az igaz, hogy ez is felér a legjobbakhoz! Ráadásul persze nem csak a japán társadalomról mesél, hanem általában a társadalmi működésról, az emberek közötti kapcsolatokról.

A látvány és a hangzás egyébként átlagos, ill. sokszor az alatti, de a történetek felemelik.Takahashi Rumiko fan pedig egyáltalán nem vagyok, de az epizódikus művek és antológiák sokszor bejönnek. Mindenesetre eddig ez a kedvencem az alkotótól.

Fiatalabbaknak lehet hogy nem jönne be annyira, de még így is erősen ajánlom, a fele körül már biztosra venném, hogy lesz kedvenc rész. “Harmincon túl” azonban már “kötelezőnek” mondanám!!! Nálam a részek értékelése 10-ből 6 és 10 között váltakozott. A végső verdiktem pedig megegyezik korábbi AA-s értékelésekkel: 8, de annyra erős nyolcas, hogy 10/9-t írtam be.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.09

Halo Legends

Szerintem: wow-wow-WOW! A Halo Legends nagyon fincsi mustsee hímeknek: adrenalin- és tesztoszteronszag, hősiesség, férfikönnyek és harc és harc… Feltéve, ha képes elviselni, ne adj isten szeretni a néző az antológiára jellemző változatos, kísérletező látványvilágot és rövid történeteket. Minden pasinak ajánlom: biztosra venném, hogy lesz olyan rész ami be fog jönni… és lesz olyan is ami nem… Halo-val csak épp hogy próbálkoztam cseppet játékszinten: így nem volt különösebb elvárásom. Nekem nagyon tetszett az OVA – minden részét szerettem. Még a sokat emlegetett Duel-t is, ami szerintem se sikerült igazán látványvilágban, viszont néha ez is megcsillant, ráadásul ez ez egyik legheroikusabb rész! Szerintem az angol szinkron illett hozzá – belehallgattam a japánba is, de elütött a cucctól. Vannak hibái, meg igazából semmi különös vagy extra, de nekem annyira bejött a hősies harcok hangulata (még a paródiában is), hogy majdnem 10/10-t adtam rá.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.31

Fuyu no Hi

A Fuyu no Hi már rég tervben volt. Kár volt szokásomhoz híven “előtanulmányok” nélkül megnézi – legalább a gyüjtemény alapját képező vers műfajának utána kellett volna járni! S persze kipihentebbnek lenni! Meg magyar felirat sem ártana az érthetőség megkönnyítésére. Objektíven nézve többségében gyenge, se füle- se farka animációt kapunk, vélhetően az átlag “mainstream animés” vagy képtelen lenne végignézni vagy halálra lehetne kínozni vele. Ugyanakkor bámulatosan izgalmas vegyesvágott ez!!! Antológiák antológiája! Már önmagában az animációs technikák és -stílusok kavalkádja is szédítő, de az igazán fantasztikus az, ahogy az egyes “verstöredékekhez” hasonlóan a rövidfilmecskék is interakcióba lépnek egymással. Elgondolkodtatóan, szellemesen, szívszorítóan, megdöbbentően…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.02.28

Aoi Bungaku Series

Nekem jól jött ez a sorozat (és AA projekt), mivel egy ideje már egyébként is terveztem egy hasonlót megtekinteni… Az ismertetőhöz nagy gratula, rengeteg háttérinfó + kicsit már értékelés/elemzés is (viszont megnézés előtt ezt sem olvasnám el…).

PA-hoz, nesreca-hoz és főként True-hoz csatlakozva: Nálam is a Fuss Melosz! a befutó a Blue Literature Series-ből 10/10-el, ahogy True írta: katarzis. Meg egyébként is szépen felépített, érdekfeszítő történetvezetés, ötletes a megelevenedő, átszellemült írás ábrázolás. Az első 3 történet (8 db. ep.) csak 7-8/10 nálam és az uccsó 2 olyan 8-9/10. Összességében egy erős 8/10-t kap tőlem. Nagy hibái számomra nem voltak, ami zavart engem, hogy túl szép volt! Mármint sokszor túl csilli-villi, csak önmagáért a szépségért (gyönyörű utcarészletek, tájképek) – közben a történetet nemhogy nem támogatja, hanem totál keresztbe tesz neki, mert ott épp rohadtul nem gyönyörű dolgok történnek… (zeneileg is lehetett volna kicsit szupportívabb) PatricK-al ellentétben én imádtam a bevezetőket, ha Opening-nek vennénk, akkor minden idők legyegyedibbjei közt lenne! Ricz/Daisuken-hez csatlakozva pedig azzal tudok zárni, hogy OLVASSUNK IS (sokszor jobban is járunk vele, mint a megfilmesített változattal)…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.22