Az AnimeAddicts legújabb elsötétülései és a blogom

Nem, most nem fikázás, meg sárdobálás és hasonlók kerülnek terítékre. Egyszerűen az az összefüggés a címben szereplő két dolog között, hogy előbbi adta meg a végső lökést az utóbbi változtatásához. Lényegében egy nem túl érdekes – de nagyon lényeges – tájékoztató és magyarázat következik arról, hogy mi várható a blogon jövőre és miért:

olvasásának folytatása

Akasztják a hóhért…

…avagy kritikust a kínpadra!

Nem tudom… A f@kk U balaaz!-ra is voltak negatív visszajelzések. Nem tudom, hogy ez is hasonlókat fog-e kiváltani, mert itt is sztriptízelek. Itt sincs hátsó szándékom, egyszerűen kikívánkozik – egy ideje foglalkoztat ez a dolog. Megértem, hogy ha széttárom a ballonkabátom, ijesztő-taszító (nevetséges-szánalmas, dühítő-felháborító stb.) lehet, ami alatta van. Persze a “végső cél” a “szórakoztatás”. A magamé, meg azoké, akik vevők erre a fajtára is. Mert, mint Péter blogján is felvetettem a szórakozás is igencsak sokfélét jelenhet, sokmindenben ölthet testet. Tehát nem célom sem a körbenyalogatásom, sem a földbe tiprásom kiprovokálása – de ha éppen ezekhez lenne hangulata valakinek, csak tessék.

Szóval: meglehetősen közismert a kritikusságom. Ami inkább animék, mangák esetében szokott erőteljes lenni, de zenéknél sem elhanyagolható. A feliratok esetében már kicsit visszafogottabb vagyok, de volt már ott is pár élesebb megjegyzésem biztosan. A másik dolog, hogy az anime-manga szubkulturában központi kérdés és hazánkban tapasztalhatóan nagy viták színtere is a fansub. Előzőek miatt gondoltam arra, hogy bemutatom az eddig egyetlen, teljes egészében általam készített fordítást:

olvasásának folytatása

Blognézőben: WordPress-áradat, avagy az élet apró örömei

Túlzás lenne magamat egyértelműen lustának titulálni, de nem vagyok egy pörgős típus. Az energiával való spórolás, a Lao-cei bölcs nem cselekvés *magában némán röhög* tekintetében Houtarou Oreki-hez is lehetne hasonlítani, a Hyouka c. anime fiú főszereplőjéhez. Sokszor mondtam már, hogy meglehetős technikai-informatikai analfabéta vagyok – túl sokminden az ismeretlenség homályában van számomra, ezért csak az épp elengedhetetlenül szükséges dolgokat szoktam megtanulni (nyilván az összefüggés fordítva is igaz). Ha már működik valami, akkor azt használom és nem kutatok, keresek, tanulok tovább. Ha épp polcot kell összeszerelni és falra felfúrni, vagy szobát festeni, bringát karbantartani vagy oprendszert újrarakni – akkor megcsinálom, de csak ha már muszáj. Igaz, hogy így sokszor lemaradok praktikus, kényelmes és modernebb, mutatósabb megoldásokról is.

Például eddig csak gyanakodva, messziről, idegenként tekintettem olyan kifejezésekre is, mint az RSS, Atom vagy feed. De a napokban mintha e területen is kezdtem volna megvilágosodni, annak köszönhetően, hogy az egyik bejegyzésem közzétételénél rákattintottam a ‘nézzük meg az adott kategóriánál mások mit tettek közzé’-gombra, plusz a WordPress-olvasóban rátaláltam a hozzászólások követésére és a blogkövetés szerkesztésére. Egy élmény volt! Sorolom:

olvasásának folytatása

Ez miez?

Huss és pöcc! Varázslat!

Néhányat kattintok ide-oda és már van is saját blogom, írom is az első bejegyzésem. Ráadásul, ha angolul írnám, akkor világszerte milliófelé elérhetnék a hülyeségeim. Félelmetes! Meglátszik, hogy én már az idősebb nemzedékhez, egy korábbi generációhoz tartozom, hogy ilyenek nem természetesek számomra. Még nem is olyan rég, de már a harmadik X-en túl fantasztikus izgalommal ismerkedtem a mobiltelefonnal és az internettel. Majd belehabarodtam az animék és mangák világába – amivel el is érkeztünk oda, hogy mit is keresek én most itt.

olvasásának folytatása