Junk Head – a véletlen díjnyertes

Véletlen, mert így találtam rá a YouTube-on erre a “one man showra”, vagyis kis költségvetésű független sci-fi animére, a Junk Headre. A nagyobb anime-adatbázisokban egyelőre nem volt nyoma, de majd idővel biztosan felfedezik, én most lusta voltam adatbázis-bővítésre. Az IMDb viszont már ismeri, ahogy több angol nyelvű írás is foglalkozott vele. Magyarul viszont majdhogynem ismeretlen. Egy fél órás stop motion japán bábfilmről van szó, amit a jelenleg 43 éves Hori Takahide készített szinte teljesen egyedül 4 év alatt. Szabadidejében. Korábban szobrokat és bábokat alkotott, elismert festő. A kész mű hivatalosan 2014-ben jelent meg és már nyert is díjat filmfesztiválon… és biztos vagyok benne, hogy még fog begyűjteni elismeréseket.

olvasásának folytatása

Animeszezonok – vadászati tilalommal?

shortpeaceOP

Sem különálló nagyobb lélegzetűt, sem távirati stílusút nem volt kedvem írni a közelmúltban általam elfogyasztott napkeleti rajzfilmekről, ezért arra gondoltam, hogy dobok össze én is egy felsorolásszerű szezonost – csak nem a szezon elején, hanem a tavaszi zárása utánit. Aztán rájöttem, hogy ez sem izgat fel. Minek? Ha blogom címét (Digitalizált Élményvadász) hozom analógiának, akkor a szezonos animesorozatok nagyon nagy része vadászati tilalom alá esne. Annyira alulfejlettek, kilövésre méltatlanok. Vagy horgász-hasonlattal élve: ha véletlen horogra akadnának vissza kellene őket dobni a vízbe. Ami pedig nem ez a kategória, az sem olyan amit trófeaként felrakna az ember a lakása központi helyére díszül. De ritka az olyan zsákmány is, ami legalább részben olyan élményt nyújt, amelyről lehet anekdotázni, legalább részben emlékezetes vagy kiemelkedő.

Persze ez nem újdonság, sokan keseregtek már felette – ezért mondtam én már korábban is, hogy érdemes máshonnan is meríteni, nem csak az aktuális szezonok mindenki által ismert darabjaiból. Önmagában persze az is szórakoztathatna és jelenthetne élményt, hogy jól lefikázom a felhozatalt – de ez sem indít be jelenleg. Úgy látszik mostanában majd minden írásom arról szól, hogy miért nem írok…

olvasásának folytatása

Tsumiki no Ie (La Maison en Petits Cubes)

Jóval kevesebb ponton kifogásolom a Tsumiki no Ie c. Oscar díjas animerövidfilmet, mint Kato Kunio másikját, a Traveller’s diaryt, de ez sem igazán jött be – legalábbis nekem. Persze az Oscar szobrocskát nem osztogatják csak úgy mindenkinek, úgyhogy biztos megérdemelte (bár két másik jelölt is jobban tettszett nekem). Nekem már-már giccsesen szentimentálisnak, erőltetetten európaiasnak (franciának), művi művészfilmnek tűnt. Úgy éreztem, hogy értem is, érzem is, el is ringat valamelyest – mégsem érint meg igazán és valami zavar benne.

Aztán az jutott eszembe, hogy lehet, hogy azért nem szeretem, nem tudok vele megbarátkozni, mert olyan ez a rövidfilm, mint egy haiku (nem egy történet, nem az élet ábrázolása – inkább csak egy hangulat, egy pillanat, felvillanás megragadása – talán a magányos visszaemlékezésé) és azokkal sem nagyon tudtam még megbarátkozni. Ha valóban így van akkor viszont tényleg egy példaértékű kelet-nyugat fúzió – csak én nem tudom eléggé értékelni.

szank jű beri máccs hiz penszil

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2009.03.06

The Sky Crawlers (Égenjárók)

A csatajelenetek szuperek, önmagában az egyszerű karakterdizájn nem lenne gond, a hangulat lehangoló – de ez se lenne baj. Összességében nem tetszett a Sky Crawlers, így 10-ből már csak 7 alatt teljesíthet nálam: a többrétű értelmezési lehetőségek miatt kap 6-t, mert különben csak 5 lenne. Önmagában kevésnek tartom, hogy egy film megnézése UTÁN jól el lehet agyalni rajta, azért a nézés KÖZBEN is szeretném, ha kellő élményekkel látna el és ettől nem kaptam meg azt. S nem azért mert vontatott vagy lassan építkező, melankólikus. Ehhez a hangulathoz stimmelt is ez a karakterdizájn, de szerintem itt azért alulmarad egy élőszereplős változattal szemben, mert azért egy ÉLŐ emberi arc kifejezőbb, még kifejezéstelenség terén is… S akkor értelmezésbeli többrétegűségéről szólva:
– az 1., alap értelmezését sajnos rögtön lelőtte az a kevés történetspoiler, ami valahol már rámragadt vagyis hogy kitalált, művi, tévében közvetített háború, erre a célra létrehozott egyedekkel, a béke fenntartásáért stb. Ilyen tekintetben maga a M.o-i kiadó, a Corner is baromi nagyot hibázott szerintem, mert már a dvd beharangozójában ezzel reklámozta, holott ennek a film 1,5 órányi előrehaladása során kellene kiderülnie.
– 2. értelmezésként feljön, amit már itt a hozzászólásokban is pedzegettek: a fiatal nemzedék küzdelme (kildrenek) az élet “mókuskerekében”, az “érzéketlen” felnőttek közt.
– 3. értelmezés, pont a fordítottja az előzőnek, vagyis nem a fiatal nemzedék, hanem az idősebb szemszögéből tekinteve: vagyis korunk sodródó, értelmetlen, jövőtlen “lövöldöző játékos” fiatalságának ábrázolása, akik még szembeszálnak szüleikkel is (-megölöm apámat pl.-), ez ugye a japán társadalomban (is) slágertéma általában, ahol ezt “túlaggódják”, lásd pl. másik fórumtopic/korláttörvény- öngyilkosságra buzdítás stb.
– 4. értelmezés: reinkarnációs téma, istenhez(tanár) való megtérés által…

Nekem ennyi ugrott be, de lehet másnak más…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.21

Tenrankai no E (Pictures at an Exhibition)

Nekem az újságíró, a hippi és a katonák kevésbé voltak meggyőzőek, bár inkább azért, mert elsőre nem is értettem őket. Mint kaede is írta tele van iróniával a Tenrankai no E, vagyis Tezuka Osamu 1966-os, díjnyertes Pictures at an Exhibition-látomása. Kihagyhatatlan, nagyon jó, de a konklúziót sem tudtam szeretni: húsba vágó, mivel mostanában elég sokszor óriási erőfeszítéseket kellett tennem, hogy tartsam azt a ****** diadalívet, amíg mások átvonultak alatta a ***** babérkoszorújukkal…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.01

Summer Wars

A Mamoru Hosoda által rendezett, többszörösen díjnyertes Summer Wars animefilm pozitívumai: Kedves, aranyos, vicces, PROFI (grafika, animáció, zene[külön OST is] stb.), pörgős, jó.
Negatívumok: Bugyutácska (OZ), ötlettelen (Tokikakéhoz képest órási visszaesés).
Ajánlott megnézni, kellemes egyszeri családi szórakozás lehet(-ne ha szinkronizált lenne). 7/10.

De, ahogy többen írták: legjobb animefilm meg mestermű?! Ne má’! Minden este megnézhettek egy ilyen fajsúlyú filmet élőszereplős verzióban a tévében. Bizony a sokak által utált Hálivúd is ontja ezeket tucatjával. Hangsúlyozom: ettől még azoknak és ennek is megvan a helye, lehetnek jók! Nézzetek több egészestés animációt (movie-t)! (S ne csak japánt!)

True mondandóját már Norro diplomatikusan szelídítette, de kb. hozzájuk kell csatlakoznom. Ahogy fentiekben leírtam az egész összességében szerintem jó, de totál igaza van True-nak abban amit írt, csak azt én nem rémesnek kódolom, hanem csak negatív értelemben bugyutának, sablonosnak, ötlettelennek (Norro dinkának – ja, igen: a mélypontban is egyetértek). Nekem a profi megvalósítás és a család/ közösség/ összefogás ereje (kicsit majdnem túl nyálas, de még épp elviselhető) hangulat (amit megértek, hogy mennyire fontos az egyénekre szétesett modern japán családok figyelembevételével) az OZ-beli (nézzétek az azonos című AMCSI tévésorozatot inkább) bántó bénaságokat megbocsájtatta velem.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.14

Speed anime (Man and a High Speed Society)

HEEE?! Az első gondolatom az volt az 1980-as, Speed című díjnyertes anime-rövidfilmről, hogy ilyet én is tudnék rajzolni – pedig nagyon béna vagyok benne. Ezzel együtt aranyos kis darab – főleg a kulturális fejlődés fejezete. Nekem ez így az átlagra jóindulattal felkerekíthető kategória. Bár az is igaz, hogy a vége felé azon vettem észre magam, hogy nyitott szájjal nézem.:) Annyira koncentráltam rá.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.30