Wild Rock

Kayono mangáit már egészen megkedveltem, annyira, hogy kíváncsi lettem arra is, hogy miért utálják annyian. Hát e miatt a Wild Rock című yaoi manga és a mangaka miatt. Vagyis azért, mert plagizálással vádolta Kayonót Takashima Kazusa, ennek a mangának az alkotója, de a bíróság nem ítélte el. Vagy valami ilyesmi – amit felületesen olvastam róla.

És igen ahogy sok helyen tárgyalták 3 oldal tényleg nagyon hasonlít a Shinobi no Onna gyüjtemény Butterfly Night című oneshotjából ennek 4 oldalára. Igaz a nemek, meg pár részlet és a panelek sorrendje más, de erősen másolás-gyanús. Viszont engem baromira nem zavart, észre sem vettem volna, ha nincs ez a botrány. Ugyanis a kb. 50, ill. kb. 100 oldalas mangákból csak pár oldalról van szó, amúgy meg teljesen más a két manga műfaja, stílusa, hangulata, története, rajzolása – mindene. Nekem Kayonoé egyértelműen jobban tetszett – ami talán férfiként érthető is, hiszen itt egy yaoi-ról van szó. De ez sem volt rossz.

Viszont nekem ez meglehetősen átlagos lett. Yaoi-ból is olvastam ennél szebbet, jobbat, érzelmesebbet, ötletesebbet, perverzebbet stb. stb. Szóval a sztoritól nem fogunk falnak szaladni. A rajzolás szép, de nem különösebben kiemelkedő. Tényleg szolid, romantikus, örlődős yaoi, explicit jelenetek nélkül – a “lompost” is csak egyszer mutatja az alkotó. Kis érdekessége, hogy a végén majdnem gyermeke is van a két főszereplő fiúkának – legalábbis elsőre azt lehetne hinni a ‘Child Rock’ rövidkében. Amin én személy szerint jól szórakoztam, hogy nem emlékszem, hogy tanulmányaimban szerepelt volna, hogy az ősemberek combfixet hordtak volna, meg harisnyát a karjukon (ennek mi a neve?)…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.18

Reklámok

Wild Cats

A Wild Cats egy remek és ellenállhatatlanul aranyos, bájosan és okosan humoros shoujo manga, én is csak ajánlani tudom. (nyilván nem opció, de: a furcsa szerelmi történetek iránt érdeklődőknek yaoi helyett is elővehető lehetne akár) A rajzolás nem vág bennünket hanyatt, de vannak szép és vicces pillanatai is bőven. A sztori meg több is mint amit az elején kinézne belőle az ember, megfacsargatja a szíveket kicsit. Az ismertető vélemény részevel messzemenőkig csak egyetérteni lehet, DE a történet részt én nem javasolnám előre olvasni, mert kb. az egészet lespoilerezi nagyvonalakban.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.12.30

Who Fighter with Heart of Darkness

A magyar nyelven is kiadott Who Fighter with Heart of Darkness mindenképp olvasásra méltó darab. Nekem az első történet jött be jobban, nálam az a nagyon jó szintet is megugrotta. Meg is lepődtem rajta – mivel meglehetősen lerágott csont jellegű, klasszikus ufo-sztori. Mégis működött, jó volt a tempó, szépen fel lett építve és még a rajzolás is változott a szituációknak megfelelően annyit, amennyit kellett. Izgi volt, kellően misztikus.

Az ‘Apokalipszis most’-ot olyan rég láttam, hogy a zenéjén, a helikopteres jeleneten kívül kb. semmi sem rémlik róla. Mindenesetre ezt a második feldolgozást sztoriban nem éreztem olyan erősnek, kicsit talán túl lassú is volt, a mondanivalót meg nem adta át olyan elsöprő erővel, ahogy vártam volna. Viszont a grafika itt még részletesebb lett – különösen a dzsungelben (ennek ellenére érzésem szerint inkább a szöveggel próbált csak közvetíteni sajna). Külön kiemelendő érdekessége a korhűség, a ruhák, rasszjegyek élethű ábrázolása. Ritkán találkozik olyan mangával az ember fia, ahol az ázsiaiak alacsonyak, itt pedig majdhogynem túl sok is egy kicsit a realizmusból – néha már túl rövidnek is éreztem a lábakat.

A harmadik pároldalas is érdekes lett, a gyorsan felvázolt üzenetet kifogástalanul átadta és még nézni is jól esett, főleg a tankokat… Összességében egy jóindulatú hét alával zárt nálam, de az első a nyolcat is megérte volna külön.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.01

Stigma

Kitűnő ismertető és a szubjektív részével is csak egyetérteni tudok! Köszönjük. A Stigma mangának valóban nagyon szép képi, színezési és érdekes, furcsa tördelési, szövegbeillesztési megoldásai vannak. A shounen-ai tényleg enyhe benne, ugyanakkor a shotacon célozgatás (még ha nagyon-nagyon lájtos is) miatt én óvatosságra intek…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.19

Savior

Ugyan azt írják a Savior című manhua adatainál, hogy “Completely Scanlated” – de én csak 2 fejezetet találtam az ötből. Plusz a oneshot-ot. Érdekes darab. Nagyon élvezetes olvasni belőle – a gyönyörű színkavalkád miatt. Amely – tartalmilag – éles kontrasztban áll a rendkívül depresszív mondanivalóval… Egyébként a színhasználat ezen koncepción belül nem üt el – a drámaibb, sötétebb, mocskosabb részeknél megfelelően változik. Ráadásul a második fejezetben a rajzolás, színhasználat is egyszerűsödik, sematikusabb sok oldalon át – mintha nem lenne teljesen befejezve. De azért a látvány, az alkalmazott techmika és stílus miatt mindenképp nézésre érdemes. Viszont ahogy egyre többet olvas belőle az ember – egyre nyilvánvalóbb, hogy a történetek és azok vezetése nem ér fel látványhoz. Sajnos. Ettől függetlenül még biztos utánajárok a szerzőnek egyszer, muszáj lesz olvasnom még tőle.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.03

Princess Hanaka

Egy kisebbfajta nyáltócsa összegyűlt a monitorom alatt, mire elolvastam… attól a csőröző-versenytől, amit lezavartak a Princess Hanaka mangában. Tipikus Kayono-féle modern shoujo amúgy. Szép volt (jó pár rajzot nagyon-nagyon-nagyon imádtam belőle), szórakoztatott. Kicsit összezavarodtam, mert látom, hogy sokan és sokfelé elégedetlenek voltak vele, rengeteg egyest is kapott tízes skálán. De ‘mér? Ebben a kategóriában én a sztoritól sem vártam volna semmivel többet. Az igaz, hogy kicsit szaladós volt a történetvezetés és hirtelen a lezárás, de szerintem még mindig jobb, mintha unalmasan elhúzták volna. Jó kis gyors olvasmány. Az meg, hogy valaki máshogy szerette volna a végét… na pont tudom sajnálni. Ez így jó volt, ahogy volt. Csak azokat a félprofil-fejeket tudnám feledni…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.02

Palepoli

Pont úgy alakult, hogy ápr.1-én, a bolondok napján olvastam ki Furuyama Usamaru Palepoli c. gyűjteményesét… Nekem nagyon sokat számít az ötletesség, stílusosság, egyediség, változatosság, meghökkentés, a határok szétfeszítése (is). Ebben az esetben nem a sztorik és mondanivalók nyűgöztek le elsősorban (bár az egyetlen “hosszabb”, összefüggő történet pl. tartalmilag is üt, mint a gőzkalapács), hanem a látvány, a rajz finomságai, technikai sokoldalúsága és a groteszk, szürreális abszurditás. De annyira, hogy a gyengébb részek és az ismétlődések ellenére is nagyon jónak, kiemelkedőnek érzem ezt a fantasztikus gyűjteményt. Megjegyzendő, hogy van pár – jól – színezett oldala is és némely részei miatt kifejezetten 18-as karikás.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.01

Neji (Screw)

A Neji, avagy Screw első két fejezete jelentősen eltér megjelenésben, rajztechnikában, kidolgozottságban a harmadiktól – megmondom őszintén én nem szeretem az ilyen nagy különbségeket.

Amit szerettem benne: bámulatosan gyönyörű shoujós arcok és hajzuhatagok, csodálatosan megszerkesztett oldalak, comics-os fíling. Jó sci-fi, cyberpunk alap. Kellemes csavarocska a végén.

Amit nem: az említett finomságok csak sok-sok oldalanként, nagyritkán fordulnak elő, a többi az első két fejezettben nagyon kidolgozatlan, gyenge, olcsó költségvetésű, átlagos és ötlettelen skicc. A figurákat főleg eleinte nagyon nehéz megkülönböztetni a kidolozatlanság okán is, de hasonlatosságuk miatt is. A harmadik fejezet már kidolgozattabban rajzolt, de a többsége átlagos és csak néha csillan meg. A sci-fi, cyberpunk téma pedig inkább csak jelzésértékű és túlságosan shoujósított (ez itt degradálás, bocs).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.21