Arslan Senki – Csak a zene…

yoshitaka-arslan2Vannak olyan animék, amelyek annyira semmilyenek hogy felesleges őket megnézni, de a fantasztikus háttérzenéjüket mindenképp meg kell hallgatni külön. Animék amelyeknél csak a zene számít.

Ilyen az 1991-1995 között kiadott 6 részes OVA, a The Heroic Legend of Arslan is. Az anime a kultikus Legend of the Galactic Heroest is jegyző Tanaka Yoshiki 1986-tól megjelenő, máig nem befejezett, jelenleg 14 kötetes regényfolyamának töredékes adaptációja. Az eredeti regénysorozathoz a sokak által kedvelt, elismert művész, Amano Yoshitaka készített illusztrációkat a Guin Sagához is rajzoló Tanno Shinobu mellett. A témából játékot is készítettek, illetve két mangát, melyekből a másodikat a Fullmetal Alchemistről elhíresült Arakawa Hiromu rajzolja 2013 óta. Ez utóbbiból – ismerve a mangaka népszerűségét – még akár újabb animeverzió is születhet néhány év múlva…

yoshitaka-arslan1Az animeváltozathoz Norihiro Tsuru hegedűművész szerezte az időnként túl édeskés, pátoszos, de változatos, érdekes, kisázsiai hangulatokkal átszőtt hangszeres zenét. A négy OST-ból nekem  talán a második volt a személyes kedvencem. Az animében viszont semmi más nem jó, ideértve a történetet, annak vezetését, a karaktereket, a grafikát. Sőt, maga a nagyon jó zene sem működik együtt megfelelően a mozgóképpel… Azt azért meg lehet jegyzeni védelmére, hogy – főként az első egy órás részében – többször vannak érdekes, kísérletezgető képi megoldásai és meglehetősen jó filmes eszközei, kameraállásai. De a második egy órában már ez is nagyon visszaszorul, a harmadik szűk félórás epizódban pedig már talán ez sem jelentkezik pozitívumként. Itt dobtam is 3/10-es, vagyis rossz értékeléssel. Elvetemült animemániásoknak is maximum csak az első részét tudnám ajánlani a hatból, ami bár szintén rosszul kezdődik és összességében gyenge, csúnya – de az előbb említettek szerint vannak említésre érdemes megoldásai. Ezekből, és a szebb pillanatokból alant csatolok néhány példát screenshot formájában.

 

olvasásának folytatása

Ys (Ancient Books of Ys)

Eddigi tapasztalataim szerint két műfajt tudnak úgy igazán elszúrni animék terén: az egyik a klasszikus, nyugati fantasy, a másik a játékadaptáció. Ezekből rettenet gyengéket is képesek csinálni és az Ancient Books of Ys mindkét műfajba beletartozik. Ennek ellenére meglepetésemre mégsem sorolható a rosszak közé. Sőt, a vele egy időben készült Lodoss-t – szerintem történetben, hangulatban, általánosságban – lazán veri (kivétel persze a karakterek megrajzolása)! Persze nem kell valami nagy dologra számítani, de simán nézhető. A vége felé már egész szép grafikai megoldások is vannak! (főleg ahhoz képest, ha megnézzük, hogy az YS I-II játék hogy nézett ki ’88/89-ben) Nálam 10/5-6. (Adolnál én is jobban csíptem pl. Dogit, az istennők meg egész szépre sikeredtek.) Engem elszórakoztatott, lekötött, sőt többször nagyon élveztem is, de senki nem veszít vele semmit, ha kihagyja.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.22

Words Worth

X-rated!
H napot tartottam, “a szép a csúf és a dilis” alcímmel. A Words Worth képviselte a dilis szekciót. Ami keveset hallottam róla az alapján kicsit több poént, hülyeséget vártam volna. Persze volt benne így is elég, sőt nagyon szépen kiegyensúlyozták, mindenből került bele megfelelő arányban. Bolond volt, aranyos, szép, izgalmas, jó történettel, kis kötözéssel/csápolással, picit durvább részekkel. Egyszóval: tényleg jó. : ) Z.mobydickre reagálva: én pl. imádtam a lényes jeleneteket: főleg a disznók makkos jelenetét, de a csődört, a cicust és a szárnyas valamit^^ is…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.04

Wolf’s Rain

Általában – sajnos – kicsit túl kritikus is vagyok, de a Wolf’ Rain animesorozatnál nem tudok. Ez jó volt, korrekt darab elejétől végéig. Tény, hogy egy kicsit melankolikusabb, lassabb cucc, de semmiképp sem unalmas, mint többen vélték, sőt épphogy sodró. Kritika volt még, hogy egyeseknek “nem jött át”, ami persze szubjektív, de szerintem ez épp az egyik erőssége, mármint nagyon át tudja adni a hangulatát. Érthetetlen vége, agyf@sz kritikákhoz: szerintem végig elég jól követhető, érthető, nálam pont azért nem kaphat 10 pontot, mert nekem kicsit több mélység, részlet, összetettség, bonyolultság kellett volna bele. A 4 db. ismétlő részre én nagyon haragudtam – emiatt legalább egy pontot le kellene vonni a sorozat értékeléséből. Sajnos tényleg csak időhúzó részek, teljesen felesleges megnézni őket, nincs igazán plusz vagy más nézőpont stb. Annyi előnyük volt összesen, hogy itt is a gyönyörű zenében merültem el. A zene a legerősebb része talán a sorozatnak, csodálatosan támogatja azt. Épp ezért kicsit csalódás is számomra, hogy úgy éreztem, hogy a 2 db. OST-ban bőven nincs benne az összes betétdal. Egy erős 8-t kap tőlem, ami itt kerekítve 9. Megtekintése bátran ajánlható széles érdeklődési körben és életkorban (aki mer előre olvasni, annak mindenképp recap részek nélkül). Egyébként mondhatnánk azt is, hogy ennél a sorozatnál pont kár a végéről beszélni, hiszen folyamatosan azt sulykolja, hogy: sztréééj! : az út fontos, nem az út vége! “Úton lenni boldogság, megérkezni halál.”

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.05

Tenkuu no Escaflowne

Nos igen: megnövelt szerencse kellett hozzá a The Vision Escaflowne c. animesorozatban, hogy ezekkel a cyranói orrokkal ne nyársalják fel egymást a szereplők csókolózás közben… Mindent leírtak előttem róla. Szerintem: nagyon jó sorozat, kellemes szórakozás, érdemes megnézni. Mindamellett vannak hibái minden téren és túl sokat sem szabad tőle várni, csak hagyni, hogy sodorjon. Már Szotyi84 is jól öszefoglalta a lényeget az ismertető 3. bekezdésében. A műfajok nagy turmixa, kicsit inkább a női nézőseregre optimalizálva. Nekem a látványvilág is sokszor nagyon tetszett, viszont zeneileg a sorozat első harmada-fele inkább gyenge volt, csak később lettek meghatározók a betétdalok (az OST-okon is vannak nagyon átlagos szerzemények, viszont néhány gyönyörűség is – válogatáslemezért kiált). Az OP/ED nekem túl populáris, illetve a sorozat shoujo jellege itt hatványozottan domborodik – nem rajongtam értük. Szerintem fantasztikusan erősen kezdett, kb. az első 3 rész rettenentő izgalmas, de elkövették azt a hibát, hogy itt már szinte minden titkot fel is fednek. Innetől a sorozat közepéig (hátrányára) kicsit belassult nekem a cucc, de a tizenvalahanyadik részektől ismét kapunk némi újdonságokat és stílusváltást, pörgést. A vége felé kissé megint lassabb, erkölcsi, érzelmi, filozófiai sík felé terelik, de túl mélyre nem ásnak. Inkább ajánlanám a megnézését, mint a mellőzését.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.12

Tenchi Muyo! Ryo-Ohki (OVA1)

Ahogy már FFnF is írta az ismertetőben: aranyos történet, szép kidolgozás. Így van, jópofa volt a Tenchi Muyo első, 1992-93-as ovája és szórakoztató, a műfaja korlátai között pedig kifejezetten jó (bár nagyon kevés háremet láttam még). Ahogy MaRtiN és Reali írta: az első része kiemelkedő, nagyon jó, utána pirinyót leereszt. Megemlíteném, hogy többször bámulatosan gyönyörű háttereket kapunk. Az ED pedig tényleg imádnivalóan aranyos, OP esetében ugyanakkor úgy tűnik akkor még nem hallottak az epilepszia veszélyeiről… Én is csak ajánlani tudom, 10/8-ra felkerekítve zártam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.09

Tegami Bachi (Letter Bee)

KOKORO. KOKORO. KOKORO. Kell ennél többet mondani erről az animéről? Ha őszintén a szívébe néz, ki az aki nem talál benne szeretetet? Mindenki Vágyik rá, hogy szeressen és szeressék. Így ez a sorozat is mindenkinek ajánlható.

A képi világ miatt néztem ki magamnak. Meg – bár tudom, hogy sokaknak nem tetszett -, de én szerettem a Kevin Costner féle Postman-t is. Egyébként jól kezdődött, nézette magát. Szép lilaárnylatos:), csak a CG-bogarak voltak bevállalhatatlanul cikik (meg az OP/ED átlagos, gyenge – kivétel talán csak a 2.ED, a képi koncepciója miatt). Az aláfestőzenék igen jól támogatják, de külön hallgatva azért már nem mindig annyira jók. A furi kinézetű mellékes epizódszereplői és lényei, meg az aranyossága viszont kellemesek. Szeretem a rövidcsövű winchestereket, meg a lowrider motorokat – ez is jólesett (kár, hogy a motor csak “beetetés” mondhatni nem is szerepel), ahogy ígéretes volt a picike Kino no Tabi, Gegege/Hakaba Kitarou és Kis herceg áthallás is. A negyedére már a nagyon jó értékelés környékén tartott nálam, a belső szépségei is egyre inkább mutatkoztak. A sírások engem nem zavartak, szituációtól függően hol nagyot mosolyogtam rajtuk, hol velük sírtam és volt, hogy mindkettőt egyszerre. Kivételesen előre is beleolvasgattam fél szemmel a véleményekbe és nekem még a háromnegyedénél sem volt filleres. Nem tudom honnan kezdődtek a fillerek, de az epizódikus részei is szerethetőek voltak. Ugyan az egyes részek sztorijait, mint pl. a Cyrano vagy a Bonnie & Clyde kicsit visszaegyszerűsítették tini (sőt itt-ott gyermek)-anime szintre, de mégsem lettek felülről korhatárosak – szívesen néztem őket és megérintettek. Oké, valóban áshattak volna mélyebbre, meg az elején megkezdett fő sztorivonal is folytatódhatott volna, de még így is jó volt. Viszont az utolsó harmadra már egyet kell értenem a kritikákkal, átlagosságba süppedt. Itt már több részen keresztül átlag alatti, dobás szintű. Ráadásul eluntam a leveses-, alsógatyás- és boncolós poénok ismételgetését is, amik az első pár alkalommal még aranyosak voltak – a harcok meg már elsőre is a mélypontjai… A végének shounenesedése és a 2.évadhoz írt vélemények meg elriasztottak a folytatástól (hiába a gyönyörűek és izgalmasak az utolsó percek).

Végül az ajánlásom marad, de fenntartásokkal – a váltakozó színvonal és az egységesség hiánya miatt. Erős 10/6. (És én szerettem a rózsaszín napszemüveges, bubifrizurás lószerű képződményeket!)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.23

Seirei no Moribito

Igazán nem kiemelkedő szerintem semmiben sem a Moribito: Guardian of the Spirit, viszont “megbocsáthatatlan” hibái sincsenek: tisztességes, jó sorozat, élveztem. Szerintem a grafika és animáció nem annyira brillírozik, de tényleg minőségi munka (kivéve az elején előforduló elrontott 3D perspektívákat). A zene nagyon aládolgozik, jó, viszont néhány témát kivéve nem túl feltűnő, belesimul (külön hallgatva az OST szuper – OP/ED nem nagy szám, de nem is az én stílusom). A sztori sem nagy eresztés, a sorozat eleje és vége ezt viszi folytonosan, viszont a közepén vannak epizodikus slice of life jellegű, filozofálgatós részei (majdhogynem a kedveinceim voltak belőle). Az akció és harc – számomra meglepő módon – meglehetősen kevés benne, viszont nagyon ütősre sikerült némelyik. Összességében a sorozat mégis lassabb folyású, de én nem untam sosem. Tulajdonképp a fantasy vonal sem hangsúlyos, elmenne egy történelmi animének, némi misztikummal. Szerintem a hangulata a legmegkapóbb a sorozatnak: ázsiai kultúr- és hiedelemturmixot kevertek Japán, Korea, Kína, Nepál, Tibet stb. (kb. ezeket tippelem főleg, bár ha valaki ért is hozzá megerősíthetné) felhasználásával és egyes (akár apró) szokásokat, öltözeteket, épületeket, arcokat, zenéket, harci technikákat nagyon természetesen és reálisan jelenítettek meg. Balsa szerintem kicsit Saya-t (Blood+) idézi arcával, ajkával. Tooya fogai valami különdíjat megérdemelnének és a sámán is “jó fej”…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.02