Urashima Tarou (1931)

Maga az Urashima Taro alapsztori tényleg ALAPMŰ Japán iránt érdeklődőknek, de az én véleményem az, hogy ez a fekete-fehér anime rövidfilm a zenével is támogatott vidám hangulatával majdhogynem meggyalázza az eredeti, olvasva jobb, szomorú történetet (s akkor a látványvilágról még nem is beszéltem, ami szintén nem túl erős). Úgyhogy könyvre fel!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, kb. 2012.06.hó

Reklámok

Ugokie Kori no Tatehiki

Egy az egyben megkajáltam az Ugokie Kori no Tatehiki animét! Imádtam. Nem csak ahhoz képest igényes, hogy 1933-ban készült (mellesleg szerintem sok későbbinél jobb), hanem mai szemmel is. Ötletes, szórakoztató, szépen animált, elég részletesen megrajzolt, zeneileg is nagyon rendben van – itt is találunk olyan ötletet, mint a klasszikus japán téma nyugatias hangszerelése pl. Nálam 10/10.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.08

Kumo to Tulip

Nekem nem tetszett az 1943-as Kumo to Tulip fekete-fehér anime-rövidfilm. Igazság szerint nem tudtam elvonatkoztatni a rossz minőségű videótól se, de amúgy is unalmasnak éreztem. A végén az eső és a szél megvalósítását szerettem belőle, meg a dalokat. Az amcsik azért már a ’30-as években jobbat csináltak ennél – szerintem. Nálam 10-ből kb. 4.

Saka-chanhoz csatlakozva: én sem vettem észre benne a mélyebb összefüggéseket, legfeljebb pedobearnek néztem a pókot… De érdemes lehet az értelmezését FFnF vonalon továbbgondolni: A pók ráadásul fekete is (néger?), vagyis nagyon idegen, akiktől a japánok ugye mindig elzárkóztak, óvakodtak. Míg a katica dala is inkább japánnak tűnt számomra addig a póké elég nyugatias volt. Ha arra gondolunk, hogy 1943-ban már fordult a helyzet, és az amerikaik eléggé szorongatták a japánokat, akkor ezt jelképezheti a katica pók általi szorongatása – tulipánba zárása. Viszont ezt nem érzem semmilyen szinten megmentésnek. Az eső lehet isteni beavatkozás, mely ismét megfordítja a háború állását és elsöpri az amerikaikat, bár a felhőket nem nagyon láttam, hogy pontosan mit ábrázolnak. Viszont a végén az légy(?), aki végleg megmenti, kiszabadítja a katicát, szintén fekete, s mintha valami franciás sapkát viselne – ami nem stimmel. Talán inkább olasz lenne? Ja: meg a pók jó messzire elmegy az otthonától/ hálójától, hogy elkapja a katicát – ez is stimmelne az amerikai-japán konfliktusra. Az agresszor? Hitler nem értem, hogy kerülne ide. Japán szemszögből mindenképp az amerikaiak azok, egyébként meg történelmileg a japánok maguk. Mármint a 2vh-ban, de nem az amcsik relációjában, hanem az ázsiai térség vonatkozásában. Ott ugye azért erősen terjeszkedtek. Legalábbis valószínűleg Kína, Korea, Thaiföld, Mongólia és az oroszok is hasonlót fognak mondani, ha kérdezik. A kép meg persze mindig árnyalt, semmi sem fekete vagy fehér.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.01

Koguma no Koro-chan

Tény, hogy régi az 1958-as Koguma no Koro-chan rövidfilm. Viszont attól, hogy régi valami, még nem feltétlenül jó is. Bár a korszellem és a botladozások valóban lehetnek érdekesek és bájosak. Mindenesetre, ha nem lett volna benne a vonatozós rész, akkor semmi japán jelleget nem éreztem volna rajta. Addig untam, ez viszont érdekessé tette. Plusz a függőhídnál valami (korához képest) megdöbbentő 3D-s kameraforgatást is bevetettek!!! Továbbá apró érdekesség még az eredeti angol nyelv, a patinánsan pattogó, kissé töredékes audió. Nagyon hasonló medvés tanmese-sorozat ugrik be nekem rőla a Fülesmackó: egy teljesen más ideológia-körből.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.23

Kikumana

Ha azt halljuk: Eve no Jikan vagy Pale Cocoon, akkor valószínűleg többen felkapjuk a fejünket, mint a Kikumana-ra, erre a kis rövidre, pedig ugyanaz a rendező. Nekem nagyon tetszett, bár ha azt állítanám, hogy teljesen értettem, intellektuálisan feldolgoztam egy nézésből, akkor erősen lódítanék. Ugyanakkor érzelmileg nagyon megfogott! A nézése közben pedig nem csak a levegő fagyott meg körülöttem, hanem az idő is, sőt még a sz*r is belém! (bocs)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.06

Highway Jenny

A Highway Jenny: pszichedelikus hippi költészet minimál-stílusban. A látvány jó része azért inkább randa, túl egyszerű és még ismétlődik is. A zene frankó. Ez jó lehetett volna. Így azonban, bármennyire is kedveltem, csak 4 alá (tízből).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.05.12