Zipang

Ja, ahogy Tüzi írta: olyan a Zipang anime, mint a Végső Visszaszámlálás. Csak mivel ez jóval hosszabb, itt továbbgondolták, megcsavargatták és még azon belül is, hogy a japán nézőpontból indultak ki. Meg az anime csak a díjnyertes manga ötödét dolgozza fel és tényleg, ahogy True írta, mindenféle lezárás nélkül ér véget. (A manga fordítása egyébként épp nemrég előzte le az animét – remélhetőleg halad tovább.) Amúgy meg hasonlókat tudnék írni róla, mint a Spirit of the Sun esetében, értékelésben is. Csak itt kevesebb a hiba és kevésbé bántó. Azért a 3DCG egyszer-kétszer valami elviselhetetlenül ronda lett – amit azért nem értek mert többségében elviselhető, néha meg egész szép. Hasonló a helyzet a karakterek, arcok animációjával, mozgatásával – ezt sem értem miért kellett ilyen bénán megcsinálni (nem a karakterdizájn a probléma). Az első részt elég uncsin kezdik, de a végétől néhány részen keresztül kinyitják az adrenalincsöveket és ugyanez igaz a sorozat végefelé. Közben meg megy a csűrés-csavarás, sem a japán, sem az amerikai oldal nem egysíkú, rengeteg szándékot, jellemet engednek összeütközni, még az egyes oldalokon belül is. Érdekes, hogy a mangának már a kezdése is jobb beleolvasva, itt se világos, hogy minek kellett gyengébben színre vinni. Hibái ellenére nagyon-nagyon nézném tovább vagy olvasnám – de egyelőre nincs igazán mit… AZ OP/ED páros szerintem nagyon kellemesen keretbe fogja a részeket, jól sikerültek.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.01.06

The Sky Crawlers (Égenjárók)

A csatajelenetek szuperek, önmagában az egyszerű karakterdizájn nem lenne gond, a hangulat lehangoló – de ez se lenne baj. Összességében nem tetszett a Sky Crawlers, így 10-ből már csak 7 alatt teljesíthet nálam: a többrétű értelmezési lehetőségek miatt kap 6-t, mert különben csak 5 lenne. Önmagában kevésnek tartom, hogy egy film megnézése UTÁN jól el lehet agyalni rajta, azért a nézés KÖZBEN is szeretném, ha kellő élményekkel látna el és ettől nem kaptam meg azt. S nem azért mert vontatott vagy lassan építkező, melankólikus. Ehhez a hangulathoz stimmelt is ez a karakterdizájn, de szerintem itt azért alulmarad egy élőszereplős változattal szemben, mert azért egy ÉLŐ emberi arc kifejezőbb, még kifejezéstelenség terén is… S akkor értelmezésbeli többrétegűségéről szólva:
– az 1., alap értelmezését sajnos rögtön lelőtte az a kevés történetspoiler, ami valahol már rámragadt vagyis hogy kitalált, művi, tévében közvetített háború, erre a célra létrehozott egyedekkel, a béke fenntartásáért stb. Ilyen tekintetben maga a M.o-i kiadó, a Corner is baromi nagyot hibázott szerintem, mert már a dvd beharangozójában ezzel reklámozta, holott ennek a film 1,5 órányi előrehaladása során kellene kiderülnie.
– 2. értelmezésként feljön, amit már itt a hozzászólásokban is pedzegettek: a fiatal nemzedék küzdelme (kildrenek) az élet “mókuskerekében”, az “érzéketlen” felnőttek közt.
– 3. értelmezés, pont a fordítottja az előzőnek, vagyis nem a fiatal nemzedék, hanem az idősebb szemszögéből tekinteve: vagyis korunk sodródó, értelmetlen, jövőtlen “lövöldöző játékos” fiatalságának ábrázolása, akik még szembeszálnak szüleikkel is (-megölöm apámat pl.-), ez ugye a japán társadalomban (is) slágertéma általában, ahol ezt “túlaggódják”, lásd pl. másik fórumtopic/korláttörvény- öngyilkosságra buzdítás stb.
– 4. értelmezés: reinkarnációs téma, istenhez(tanár) való megtérés által…

Nekem ennyi ugrott be, de lehet másnak más…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.21

The Cockpit

Leiji Matsumoto-tól ilyen karakterdizájnt lehet várni. Amúgy simán lehet ilyennel is drámát csinálni. Sőt! Az AA-s ismertető nagyon tetszett, csak pont az a bajom, hogy nekem nem lett igazán komoly, elég drámai ez a The Cockpit c. anime. Jó volt, gondolkodós – utána is, de nekem pont az “ilyen apróságok” mentették meg, mint zene (tisztességeset pakoltak alá, OST-ról a 2 Heroic Death-et javaslom mindenképp meghallgatásra, kb. mintha egyenesen a szív húrjait vagy a könnycsatornákat pengetnék) és néhány nagyon látványos csatajelenet (bár általában elég gyenge a látvány sajnos, főleg ahogy kezdődik a pilótafülkével az nagyon elrettentő). AHA, szóval ez is egy antológia! Bár 3 részes, de nem egy Memories vagy Neo Tokyo, azoknál gyengébben muzsikál. A 3 történetben egyébként több közöst is lehet találni és ez ami még jó benne: agyalhatunk a motivációkon, célokon, összefüggéseken, különbözőségeken…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.03

Rail of the Star: A True Story of Children

Jó anime! Értékelés szerint alulról túrtam meg annó az AA-s animelistát – így akadtam rá a Rail of the Star (O-hoshisama no Rail) c. animefimre. Is. Még senki nem értékelte, így 0-ás volt, most én erős 8-t adok rá, amit felkerekítek: így kicsit előreugrik. De lehetett volna úgy is, hogy bimanc ismertetőit nézem végig: nem egy érdekes és kevéssé ismert cuccról írt, amiért hálával tartozunk neki. Szerintem kitűnő film, de a jó vagy nagyon jó kategóriát objektive is mindenképp megérdemli.

Van vele ugyanakkor pár probléma: először is csak egy alacsony felbontású, elég ratyi minőségű vhsrip forog közkézen belőle (valaki berippelhetné a dvd-t…). Mondanom sem kell, hogy magyar felirat nincs hozzá. Szerintem izgalmas film, de családinak kategórizálnám, amit sokan unhatnak. Továbbá, bár én így is elég szépnek találtam, de az 1993 sokaknak régmúltnak tűnhet…

Ghiblikhez és Hotaru no Hakához is szokták hasonlítani, de ez csak nagyon kis részben találó (kicsit olyan, mint azok keresztezése, de más és azokhoz nem ér fel – szerintem). Az ismertető jól jellemzi, bár annyival árnyalnám, hogy szenvedés és tragédia viszonylag kevesebb benne (bár így is párásodott a szemem egyszer-kétszer) és szerintem nem is nehéz darab, teljesen könnyen követhető. Nagyon szerettem benne, hogy japán film létére a japánok által elkövetett szörnyűségekről is beszél, s minden érintett félről mutat pozitívat/negatívat egyaránt. Mint említettem nincsenek nyílt sokkoló tragédiák, hullahegyek, bombázások. Annak ellenére, hogy a háborúhoz erősen kötődik, fegyvert is alig látunk, lövés sem sokszor dördül – a háborútól meglehetősen távol maradunk. Viszont nagyon finom megoldásai vannak a filmnek, pl. ahogy gyermek először kézzelfoghatóan találkozik a háborúval, holott csak egy “apró korlátozást” kellene elviselnie, vagy a “kishúg visszatérése” vagy amikor először lépnek katonai csizmák a japán otthonba stb. Kritikaként olvastam, hogy túlságosan leegyszerűsített, lebutított, gyerekes – nos valamennyire valóban, de szerintem nem negatív értelemben, nem zavaróan, csak családi film kategória szintjén. A hátterek szép vízfestékszerűek néha, karakterdizájn rendben és az animáció is (bár utóbbi két helyen: elején ló és végén emberek futásánál kicsit valóban gyenge).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.08

Birthday Boy

Érdekes, hogy a 2004-es dél-koreai Birthday Boy c. rövidfilm nyert egy nagy rakat díjat, sőt még Oscar-jelölt is volt, engem mégsem fogott meg különösebben. Nem mintha lenne bármi hibája vagy nem kötött volna le vagy nem érintett volna meg – de talán már túl magas az ingerküszöböm. Mindenesetre 8 percet lehet rá áldozni és még olvasni sem igen kell.

Nem rossz ez azért! (és nem a töri a lényeg) Szerintem tényleg a mi ingerküszöbünkkel van a gond. Nekem volt némi Legyek Ura/Valahol Európában utánérzésem is – nem csinálta ezt rosszul az animációs film. Szerk.: a maga egyszerű, szenvtelen, külső szemlélős módján egyébként nagyon szörnyű és brutális. A csomagátvétel a csúcspont kb., ott azért megmozdultak bennem már dolgok. Amúgy nagyon aktuális is, hiszen manapság is vannak olyan kultúrák, körülmények, társadalmak stb., melyekben a gyermekek egyik legnagyobb vágya és boldogsága, a legtermészetesebb dolog, hogy kezükbe foghassák az első AK-47-esüket, vagy saját magukkal együtt minél több embert felrobbantsanak stb., stb. Ennek a gyermeknek a rövidke történetén keresztül az emberré válás, az emberiség legnagyobb borzalmaiba kapunk semleges, pártatlan, ítélkezés mentes betekintést. Abba, hogy ezek milyen könnyen kialakulhatnak, hogy a háborúk mennyire lélekölőek.

Szóval én nem mondanám feleslegesnek a megtekintését, sőt inkább ajánlottnak, de tény – ahogy korábban írtam is – hogy nekem sem jött be.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.18 és 2012.07.26

Who Fighter with Heart of Darkness

A magyar nyelven is kiadott Who Fighter with Heart of Darkness mindenképp olvasásra méltó darab. Nekem az első történet jött be jobban, nálam az a nagyon jó szintet is megugrotta. Meg is lepődtem rajta – mivel meglehetősen lerágott csont jellegű, klasszikus ufo-sztori. Mégis működött, jó volt a tempó, szépen fel lett építve és még a rajzolás is változott a szituációknak megfelelően annyit, amennyit kellett. Izgi volt, kellően misztikus.

Az ‘Apokalipszis most’-ot olyan rég láttam, hogy a zenéjén, a helikopteres jeleneten kívül kb. semmi sem rémlik róla. Mindenesetre ezt a második feldolgozást sztoriban nem éreztem olyan erősnek, kicsit talán túl lassú is volt, a mondanivalót meg nem adta át olyan elsöprő erővel, ahogy vártam volna. Viszont a grafika itt még részletesebb lett – különösen a dzsungelben (ennek ellenére érzésem szerint inkább a szöveggel próbált csak közvetíteni sajna). Külön kiemelendő érdekessége a korhűség, a ruhák, rasszjegyek élethű ábrázolása. Ritkán találkozik olyan mangával az ember fia, ahol az ázsiaiak alacsonyak, itt pedig majdhogynem túl sok is egy kicsit a realizmusból – néha már túl rövidnek is éreztem a lábakat.

A harmadik pároldalas is érdekes lett, a gyorsan felvázolt üzenetet kifogástalanul átadta és még nézni is jól esett, főleg a tankokat… Összességében egy jóindulatú hét alával zárt nálam, de az első a nyolcat is megérte volna külön.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.01

Souin Gyokusai seyo!

Jó, hogy kikerült ide is egy adatlap a Souin Gyokusai seyo!-ról vagy angol címén Onward Towards Our Noble Deaths-ről. Egy pár hete már szemezgetek vele. Kis túlzással olyan friss a scanlation, hogy még süt.:) De akár az angol kiadását (mely tavaly díjnyertes lett az amcsiknál) is nevezhetnénk viszonylag újnak, hiszen 1-2 év semmi ahhoz képest, hogy a manga 40 éves idén. Egyébként ez a kanadai kiadó elég jó érzékkel válogat a kevésbé ismert, komoly japán mangák közül és minőséginek tűnnek a kiadványai már amennyire meg lehet állapítani így kézbefogás nélkül. Lassan-lassan vágyakozni fogok a kiadványaik után.

Mizuki Shigerou-tól – aki bizonyosan az egyike a legidősebb (ha nem a legidősebb), még aktív mangakáknak – nemigen olvashattunk eddig angolul sajnos szinte semmit. A Gegege no Kitarou megalkotójaként, a yokai-mesék nagyapjakánt animeformában is csak a gyerekeknek készült történeteiből ismerhettünk meg egy keveset. Remélhetőleg ez a kiadás a kezdete egy jövőbeni változásnak…

A Souin Gyokusai seyo! már a Vietnámi háború és a japán diáklázadások után, a háborúellenes mozgalmak és hippikorszak csúcspontját követően látott napvilágot. Nem néztem utána, így nem tudom megerősíteni, de a komoly háborús képregények között egyes vélemények szerint a legelsők között lehetett világszerte (mangák között pedig talán a legelső volt). Nekem Matsumoto Leiji Cockpit ovája volt részben hasonló, ami ha jól látom 1974-es mangagyüjteményből készült.

Mindenesetre jó volt, szépen öregszik, a témája sosem lesz sajnos aktualitását vesztett. A karakterábrázolást a magam részéről kicsit nehezen viseltem – de legalább nem átlagmangás (viszont az európai iskolák művei közé szépen beolvadna). Az alapvető gondom az volt vele, hogy szatirikus háborúellenes háborús művekből már annyi minden (filmek, könyvek) jelent meg előtte és utána is, hogy köztük már nem tud kiemelkedni. Bár az üzenete erős és örökérvényű, de ezt már sokan közvetítették mára sokkal átütőbb erővel. Azért egy filmfeldolgozást megnéznék belőle, mondjuk olyan Oliver Stone stílusút.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.19

Flag anime – háború a fényképezőgép keresőjén át

zaszlo1A fórumokon szétnézve, illetve rövid netes keresés alapján meglepően ismeretlennek bizonyul a Flag anime a magyar animerajongók körében. Pedig magyar felirat is van hozzá. Pedig külföldön sokan méltatták és bár mondták gyengének, unalmasnak, rondának is, de az átlagpontszáma bőven jó feletti. Ráadásul egy nagyon egyedi animéről van szó, amit ezért a mindenevő, kíváncsi, elkötelezett animefanoknak mindenképp érdemes megismernie. Szóval én is ajánlom a belekukkantást, még akkor is, ha ellentmondásnak tűnhet, hogy egyébként azt mondom, hogy összességében egyáltalán nem jó. Pedig nagyon erősen indít ez a 2006-2007-es, 13 részes ONA. A profin átgondolt technikai koncepciója miatt tízből kilenc pontot lazán megítéltem neki az első részben, bár az epizód végére már inkább hetes felé hajlott. Aztán őszintén szólva sajnos bármikor dobható, mert nem sok mi történik benne, nem kell aggódnia a nézőnek, hogy lemarad valami nagy stílusváltásról, csavarról, stb. – mert nincs ilyen. A Sunrise Votoms-os szülőatyjától egy olyan mechát kapunk, ami nem mecha. Hanem a háborús filmek egyik zsánere: a haditudósító fotóriporteres drámáé.

olvasásának folytatása