Waga Seishun no Arcadia

Harlock 1982-es, második mozifilmje, a My Youth in Arcadia hosszúúúú, többször untam is. Nekem itt tényleg átjött az űropera fíling – negatív értelemben: holmi átlagos brazil szappanoperában éreztem magam drámaiság és érzelmek tekintetében. Egyébként többször igen szépen festett (bár a nagyrésze szinte állóképes) és izgalmas is, de ettől még nekem összességében középszerű. Még az sem menti meg, hogy Emeraldas kikötözve, megszaggatott ruhával is nagyon dögös, SŐT még mellbimbót is villant. Attól sem tudom magasabbra pontozni, hogy az aláfestő zenét prezentáló filharmonikusok elnyomták az egyik kedvenc komolyzenei művem, Grieg Peer Gynt-jéből az egyik kedvenc témám, a gyönyörű Solvejg dalát is. Emlékeim szerint pedig Emeraldas arcának megsérülésével a közel két évtizeddel későbbi Queen Emeraldas ova is foglalkozik, csak másként emlékszik… Mint kor- és Leijiverzum dokumentum érdekes, de engem nem fogott meg és első Harlockomnak kissé gyenge lett.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.09.14

Uchuu Senkan Yamato

Ó, pantyshot a Space Battleship Yamato 2.részében, mezítelen hölgyemény a 4.-ben – erre nem számítottam, micsoda meglepetés! Velem egykorú a cucc és hát legyünk őszinték: nem szépen öregszik, ahogy az én fényem is kezd “kissé” megkopni negyven felé. Szóval mai szemmel nézve többségében túl ronda a látvány. Egy idő után retrókedvelőként meg lehet szokni és javul is kissé, sokszínűsödik. De tény, hogy a korabeli, sőt akár tíz évvel korábbi anime-filmek közt vannak sokkal-sokkal szebbek, amelyek még mai szemmel is megállják a helyüket. A kortárs sorozatok közül meg nagyon keveset láttam, de az kb. mind szebb és/vagy izgalmasabb rajzolás tekintetében. Bár pl. annak idején én a (jóval korábban kezdődőtt) élőszereplős Star Trek sorozatot sem voltam képes nézni, annyira csúnyának találtam. Most pl. ha belekukkantok a Star Trek rajzfilm-sorozatába, ami ezzel kb. egyidős, akkor viszont egyértelműen a Yamato tűnik látványban győztesnek (más kérdés, hogy melyik sorozat nyer gondolkodásra késztetésben és melyik adrenanalin növelésben…). A zene, OP-ED dalok viszont részben ma is borzongatóan gyönyörűek, izgalmasak. Logikátlanságok, összecsapottságok (ahogy Viktorius és a többiek is írták) tekintetében sírva röhögős, ami nagyon nem jó. Összességében nálam ez rossz, a gyenge szintet sem éri el, konkétan csak a 10.résznél (Földtől búcsúzó férfias búsulás) megy előszőr e fölé – egész jóra, majd a 16.-nál (méhes), 22.-nél (csata) ismét és az azt követő, végjátékos részekben többé-kevésbé. A kortársai közül pl. a magyar Mikrobi vagy Mézga Aladár különös kalandjai is sokkal érdekesebbek, szórakoztatóbbak, intelligensebbek, ha nem is szebbek.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.06.08

The Cockpit

Leiji Matsumoto-tól ilyen karakterdizájnt lehet várni. Amúgy simán lehet ilyennel is drámát csinálni. Sőt! Az AA-s ismertető nagyon tetszett, csak pont az a bajom, hogy nekem nem lett igazán komoly, elég drámai ez a The Cockpit c. anime. Jó volt, gondolkodós – utána is, de nekem pont az “ilyen apróságok” mentették meg, mint zene (tisztességeset pakoltak alá, OST-ról a 2 Heroic Death-et javaslom mindenképp meghallgatásra, kb. mintha egyenesen a szív húrjait vagy a könnycsatornákat pengetnék) és néhány nagyon látványos csatajelenet (bár általában elég gyenge a látvány sajnos, főleg ahogy kezdődik a pilótafülkével az nagyon elrettentő). AHA, szóval ez is egy antológia! Bár 3 részes, de nem egy Memories vagy Neo Tokyo, azoknál gyengébben muzsikál. A 3 történetben egyébként több közöst is lehet találni és ez ami még jó benne: agyalhatunk a motivációkon, célokon, összefüggéseken, különbözőségeken…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.03

1000 Nen Jouu: Queen Millennia

Shearer a TV sorozatánál írta, hogy rányomja a bélyegét a kilátástalanság. Na, ez ide, a Queen Millennia Movie-ra is igaz szerintem. Szinte kilátástalan küzdelmet folytattam az elalvás ellen (a zene is maximálisan ellenem volt ilyen tekintetben). Gyanús lehetett volna pedig, hogy milyen lassan indul már az elején és ezt a tempót tartotta is sokáig. Reménytelen és apatikus világvége hangulatot árasztott, de egyben sajnos meg is untam. Olvasom shearertől még, hogy a TV-nél van izgi politika, na itt nincs, de a szerelmi szál is gyér szerintem. Ráadásul fura egy Matsumoto mű: a többinél tapasztalt shounen jellegzetességek is szinte teljesen el lettek hagyva. A látványvilág tényleg szépnek mondható, a történetvezetés viszont szerintem nem sikerült. Hogy ne csak a lassúságáról beszéljünk – a végefelé van akció is, de ott meg meglepett a negatív WTF érzés (bár ez túlléphető lenne). A megnézése után meghallgattam az OST-t és így külön is eléggé megviselt. Nem tudok vele egy dimenzióban létezni. Instabil depressziósok szerintem hanyagolják. Úgyhogy az is lehet, hogy nem is a film annyira hibás az összeférhetetlenségünkben…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.04.19

Sayonara Ginga Tetsudou 999: Andromeda Shuuchakueki

Jó régóta megnézendőim közt volt, végre leküzdtem. Ha lekaparjuk róla a T. előttem szólók túlzott rajongását, lelkesedését, akkor is nagyon jó az 1981-es Adieu Galaxy Express 999 animefilm. Szóval shearer kollega ismertetőjére lehet hallgatni, megnézendő. Kis kritikaként megjegyezném, hogy számomra a film utolsó negyedében volt azért pár hiba szerkezetben, logikában, tempóban, hangulatban, de nem túl vészesek, emiatt azonban csak 9 pontot kap tőlem (azt is felfelé kerekítve egy tisztességes, erős 8,5-ről). Plusz megemlítendő, hogy ha a sorozatot nem is, de az első 1979-es filmet legalább érdemes, szükséges előtte megnézni, a visszautalások, visszaemlékezések miatt is! Látványvilág és zene tényleg kitűnő, a karakterek pedig izgalmasak, bár ahogy Sachi írta, van egy kicsi összedobálás fílingje. Szerintem ugyanakkor az 1979-es, első filmre ez jobban igaz, erre kevésbbé (mindenesetre Emeraldas és Harlock szerepeltetése kissé a “mindent belepakolni” érzetet erősíti). Ja és inkább akció a film, mint dráma vagy társadalomrajz (ha jól értettem a sorozat pedig ennek fordítottja?). Mindenesetre a film első 1,5 órája még így is olyan 9-10-es értékelésű nálam. Időközben rájöttem, hogy már nem is ez az első, amit a “Leijiverzumból” láttam, de még lenne bőven néznivaló…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.22

Queen Emeraldas

Látványvilághoz: összeségében átlagos, néha viszont nagyon csúnya a CG (főként a Queen Emeraldas hajó), néha nagyon elüt a hagyományos technikától (pl. a 4.részben Siren Emeraldastól). Szerencsére én láttam már az Adieu GE 999-t – na az ennél sokkal szebb, jobb (pedig közel 20 évvel korábbi). Oké, Emeraldas tényleg nagyon dögös, lobog a haja, utolsó részben Siren dettó. De ez azért inkább csak fanservice, bár mint eye candy majdnem önmagában is elviszi a hátán az ovát. Jók a macskák! Zeneileg a film nézése közben szintén nem emlékezetes, kevésbé meggyőző, mint a Adieu GE, de az OST utólag, külön meghallgatva 10/10! A hangulat a GE-ben ennél nyomottabb, történet ott kibontottabb. Summa summárum jó anime, ajánlom, de előzőek miatt inkább átlagos: az első 3 részben 5-6/10-re tartottam. Ezen hozott az utolsó rész és külön az OST még 1 pontot felfelé. Szerencsére az ismertető megírása óta elkészült az összes rész angol felirata és immár a magyar is folyamatban van hála riczsilver-nek. Emeraldas miatt egyébként most először merült fel bennem, hogy szívesen olvasnék egy douijinshit – vele. Pl. egy olyan Animátrixos fight screen félét, ahol ledarabolnák egymásról Sirénnel a ruhát, vagy egy olyan Halálos fegyveres, sebeket összehasonlítós, egymásba gabalyodóst (esetleg Harlockkal, de semmiképp nem Tochiróval xD ). De persze inkább talán ezt csak elképzelni jobb, mint megvalósítani (bár láttam, hogy készültek DJ-k, nem is merek beléjük nézni, mert biztos illúziórombolóak lennének). A Queen Emeraldast és a Galaxy Express 999-t meg úgy tűnik ugyanott gyártották!xD Még a gépházuk is nagyon hasonló! Ami még érdekes volt, hogy nekem az OP dalról Yoko Kanno Real Folk Blues-a ugik be, lehet, hogy hallgatták egymást a készítők…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.25

Ozma (Ozuma)

Kicsit olyan “Matsumotós Nausicaa” lett ez az anime… Nálam nem a leggyengébb a szerzőtől, de kétségkívül az alsó szegmensbe sorolható. A karakterdizájnt persze szeretem, de a grafika nem a legjobb, ahogy a hangulat és a sztori sem. A zene jó volt, néha imádtam. Tetszettek a “tengeralattjáró-ütközetek” is. Szóval: a hozzávalók jók voltak, csak az elkészítés és a tálalás nem volt megfelelő. Rossz emlékem nem lesz róla, de gyorsan el is fogom felejteni, különösebben nem tudnék olyat mondani amiért érdemes a nézésre. 10-ből 4 és 6 között ingadoztam az értékelésénél.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.27

Maetel Legend

Ismét nagyon jó, tetszik az ismertető! A második bekezdésében írtakkal, a Maetel Legend animének a Leijiverzumban elfoglalt helyére, értékére vonatkozóan teljes mértékben egyetértek! Ugyanakkor általánosságban nézve is jobb szerintem, mint egy közepes anime. Igaz, hogy grafikailag korához képest igen gyenge és a zenéje is meglepően alulmúlja a Matsumoto műveknél megszokott színvonalat, de a történet szerintem ezeket feledteti, ezzel együtt is élvezhető. Konkréten a Leijiverzum – általam látott – rövidjei (ovák, filmek) közül szerintem az egyik legjobb, ez közelíti meg legjobban az Adieu GE999-t. Az első rész volt a jobb, az nálam 10/9 körül mozgott. A második rész tényleg meredeken hajlik az átlagos felé, kicsit átmegy alkalmanként műdrámába és a Teri-chan által írt ismétlések is szerintem nem a nyomatékosítást érik el, hanem az “óccsóságot” sikerül hangsúlyozniuk. Mindezek viszont már nem voltak képesek teljesen lerombolni még nálam sem az első részben felépített fantasztikus hangulatot, így a végére összességében erős 7-esre tartottam, amit a Leijiverzumon belüli szerepe miatt 10/8-ra kerekítettem. (Egyébként az a személyes véleményem, hogy sokkal ütősebb volt gyártási időrenben nézni és utólag megismerni az előzményt, mintha kronológialag a “szrínájnok” elé vettem volna.)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.06