Turn A Gundam

Huh, meglepően zseniális a Turn A Gundam kezdése! Az éles bevetések előtti feszültséget maximálisan átadja. Aztán a rövid nyitány után nagy váltással/ugrással világ- és szereplőbemutatásba kezdenek. De szépen, indirekt, profi módon, ahogy kell – semmi amatőrizmus (ami nem kevés animénél jellemző sajnos). Előzetesen annyit hallottam róla, hogy a grafikát kritizálják sokan, főként a karakter- és mecha dizájnt. Nos, 1999-hez képest valóban egy jó tíz, de talán húsz évvel korábbinak is néz ki néha, ráadásul vannak mozgásanimációs olcsóságok is (meglepő, hogy ehhez képest ANN szerint díjat is nyert). Viszont ez nekem még simán nézhető, mivel a “klasszikus kor” műveit is szeretem. A karakterek egyébként, ha egyszerűek is külsőre, de nagyon jólesően változatosak (ideértve a “statisztákat” is), a háttérzenékhez pedig megjegyzendő, hogy igazán szuperül támogatják a hangulatot (Kanno Yoko – külön is elkezdtem hallgatni az OST-gyüjteményt, ami példaértékűen hangszerelt, izgalmas énekstílus-kavalkáddal, a törzsi daloktól a kórusműveken és country-n át a popig). Szóval az első rész figyelemfelkeltésre pont elég. A kulturális háttér (angol iparosodás, keverve amerikai gyarmatosítással, indián-jellemzőkkel), kosztümök, gépek kissé katyvaszok, de többségében az 1800-as évek végétől az első világháború környékéig terjedő érzetet keltenek – frankók. Az is tök jó, hogy ugyan meztelenkedés többször is előfordul, de semmi olcsó, hatásvadász ecchi érzete nincs. A második résztől kiderül, hogy a mechák valóban eléggé béna kinézetűek, ahogy a harcaik is. Aztán kicsit be is lassul a cucc és megérkeznek a logikátlanságok, hiteltelenségek is – sajnos nem is kis mértékben. A kezdeti Gundamokat nem láttam, de ránézésre van itt-ott hasonlatosság és ami furcsa, hogy mintha másfelé is kikacsingatna (gondolok itt pl. az állatformájúvá alakuló – dinoszaurusz jellegű mechákra).

olvasásának folytatása

Tenkuu no Escaflowne

Nos igen: megnövelt szerencse kellett hozzá a The Vision Escaflowne c. animesorozatban, hogy ezekkel a cyranói orrokkal ne nyársalják fel egymást a szereplők csókolózás közben… Mindent leírtak előttem róla. Szerintem: nagyon jó sorozat, kellemes szórakozás, érdemes megnézni. Mindamellett vannak hibái minden téren és túl sokat sem szabad tőle várni, csak hagyni, hogy sodorjon. Már Szotyi84 is jól öszefoglalta a lényeget az ismertető 3. bekezdésében. A műfajok nagy turmixa, kicsit inkább a női nézőseregre optimalizálva. Nekem a látványvilág is sokszor nagyon tetszett, viszont zeneileg a sorozat első harmada-fele inkább gyenge volt, csak később lettek meghatározók a betétdalok (az OST-okon is vannak nagyon átlagos szerzemények, viszont néhány gyönyörűség is – válogatáslemezért kiált). Az OP/ED nekem túl populáris, illetve a sorozat shoujo jellege itt hatványozottan domborodik – nem rajongtam értük. Szerintem fantasztikusan erősen kezdett, kb. az első 3 rész rettenentő izgalmas, de elkövették azt a hibát, hogy itt már szinte minden titkot fel is fednek. Innetől a sorozat közepéig (hátrányára) kicsit belassult nekem a cucc, de a tizenvalahanyadik részektől ismét kapunk némi újdonságokat és stílusváltást, pörgést. A vége felé kissé megint lassabb, erkölcsi, érzelmi, filozófiai sík felé terelik, de túl mélyre nem ásnak. Inkább ajánlanám a megnézését, mint a mellőzését.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.12

Tengen Toppa Gurren Lagann

LOVE & ROCK, PEACE!
Ultimate fúró fetisizmus rulez! Rögtön gyanús lett, hogy a Tengen Toppa Gurren Lagann animének a Dead Leaves-hez lesz valami köze, s valóban! Soul Eater zenéjével való hasonlóság is többször bekattant, s tényleg nem véletlen! (Mondjuk, amit eddig meghallgattam külön a zenékből azok nem annyira merészek, mint ott.) Nagy reményeket nem fűztem a sorozathoz egyébként, de én is csatlakozom a pozitív véleményekhez – azzal, hogy a 10/10-től azért nagyon messze van! Írták többen a viccességét, drámaiságát, csavaros történetét, karakterek kidolgozottságát, grafika/animáció szuperségét – holott ezekben azért közel sem teljesít annyira jól, vannak ennél sokkal jobbak, mindegyik területen vannak rendes botlások a sorozatban. Ráadásul ahogy többen írták az első részek, közel az első egynegyed elég átlagos (5-6/10), kissé abbahagyós féle – de nem érdemes, aztán sodor végig! Nekem Kamina (NAGY SPOILER:) halálától indul be igazán és a politika behozalatáltól kezdett igazán tetszeni! Reálisan olyan 8/10 körülit érdemel kb. összesítve, viszont a f@kkin’ epic dai shounen hangulata (hiszek magamban, megyek előre, mindig felállok, átfúrom a mennyeket) miatt felfelé kerekítve 9/10-et kap tőlem. Szóval viszonylag egyszerű alap shounen, de azt nagyon-nagyon profi módon megcsinálták! A végét sem barmolták el, sőt! Mondjuk ahhoz, hogy mi a rák az a Tengen Toppa Wikipédiát kellett olvasnom… S itt jönnek még a más animékkel való kapcsolatok, utalások, amik nekem nem voltak annyira jelentősek, bár a Wikipedián felsorolt régi cuccokból nagyrészt semmit sem láttam (és nem is akarok feltehetőleg, bár pl. Otaku no Videot pont igen). Pedig egyszer még Chihirot is kicsit belelátni véltem – ugyanakkor mechákból eddig viszonylag keveset ismertem meg (se Gundamok, se Eureka 7), ja és DBZ-t se még…

FIGHT DA POWA’!
EGYESÜLÉS…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.28

Sousei no Aquarion

Első benyomás: az Aquarion animesorozatnak “nincs egy önálló gondolata sem”. Vagyis NGE, Getter Robo (később Macross, Gundam) és egyéb mechák “újrahasznosítása”, ahogy már előttem is írták többen. Ugyanakkor látványos (CG is egész jó, nagyon szép és hangulatos a színhasználat, egyedi, sőt meglepően művészi időnként) és szórakoztató. Kisebb részben használnak rotoscoping-technikát is (látom a mostani szezonban ez téma volt az Aku no Hana miatt), ami itt mutatósra sikerült. A BGM is jól támogat, kellemes – ha külön hallgatva érdekes mód nem is fogott meg előzetesen. De az agyat és a kritikai érzéket célszerű kikapcsolni hozzá. “Mindent bele” tipusú katyvasz cucc. Így a marcona über-shounentől a pszichológián és elvonton át a térdlerökős ecchi-ig, bishounenekig és shounen ai-fantáziáig mindent felölel.

olvasásának folytatása

Soukou Kihei Votoms: Gen-ei Hen

A Pailsen Files-nál írtak után végre egy ova, ami igazán tetszett, jó volt az univerzumból! Ez meghozta a kedvemet az alapsorozatához… Igaz, azt is olvastam erről, a 2010-es Armored Troopers Votoms: Phantom Arc-ról, hogy sokan pont nagyon elégedetlenek voltak vele és lehet, hogy valóban nem is “igazi VOTOMS”. De ahogy látom a másik két, egyrészes 2010-es még kevésbé az, ott már a karakterdizájn is jócskán változik. Az akció/harc valóban kevesebb és nosztalgia-szagú, visszaemlékezős cucc, ami kissé összedobált, a sztorija darabos és az univerzum “szuperhíró-szintű” főszereplője is kissé mellékszereplő, eleinte fel sem tűnik (a többieket meg eddig nem ismertem, DE most már érdekelnek!). Grafikailag szép volt, szuper kis hangulatos világképpel, ruhákkal. Az OP/ED dalpárosba a végére totál beleszerettem (igaz, hogy a régi nóta, de itt valahogy jobban szólt) és a BGM is jó volt. Poénos is volt és némileg romantikus, amivel most találkoztam először az univerzumban – nem tudom, hogy a sorozat (állítólagos) komor überférfiassága mellett ilyen volt-e arrafelé. Kapunk némi misztikát és vallást meg a végefelé jókora WTF-adagot. Hibái persze vannak és ha valakinek, akkor nekem ezek méginkább szembeötlőek – de a hangulata számomra végig teljesen élvezhető volt, a szórakoztató funkcióját tökéletesen betöltötte, egy percre sem untam a lassabb részeiben sem.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.10.02

Soukou Kihei Votoms: Pailsen Files

Az Armored Trooper Votoms univerzum alapsorozatát egyelőre mellőztem. A Red Shoulder Document és a The Brilliant Heretic ovákat néztem ezen OVA (Pailsen Files, 2007-2008) előtt, de azok említésre sem méltó, gyenge, unalmas darabok – szerintem. Annyi előnye volt az elsőnek, hogy pici alapot adott ehhez. Ez már nézhetőbb volt, néha egész jó, izgalmas, hangulatos mecha-harcokkal (a kezdés különösen frankó). Érdekes, hogy kizárólag csak férfiak szerepelnek benne. Úgy látszik ezzel akarták a férfiasságát, katonás jellegét hangsúlyozni – szerintem nemigen sikerült. Amúgy a zene nem igazán jó, a karakterek és a karakterdizájn semmilyen, történet nemigen van (humor semmi, de a komorság sem elég és brutálból is kevés). Mindenestre nagyvonalakban önmagában is nézhetőnek tűnt, de nem volt olyan jó, mint egyes Macross vagy Gundam ovák, csak hogy példát mondjak. Egyébként az itteni mechák nagyon tetszenek, olyanok, mint a Gundamban a zeon-i gépek: masszívak, sőt tagbaszakadtak. A gond az, hogy igazából semmilyen lett az egész, de az átlagba azért befér.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.10.01

New Getter Robo

Bimanc ismertetője az univerzum többijével (különösen az első sorozatéval) együtt mindenképp szuper! Engem a TTGL hozott a New Getter Robohoz és meg kell mondjam a Gurren Lagann sokkal jobban tetszett! Itt viszont bejött a gore, meg a “herelengető poénok”. Kedveltem a végének WTF-ba hajlását és bolygóméretű szuperrobotot se láttam még szerintem sokat. DE!!! A grafikára 10-ből 4 pontot se adnék! “Retro-fil” hajlamok ill. anime-történelmi érdeklődés nélkül nem ajánlom…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.03.13

Macross Plus

A Do you remember love-ban való csalódás után a Macross Plus animétől már nem voltak nagy elvárásaim. Így 2. Macrossomnak pont jó lett, tetszett. Én a 4 részes ovát néztem angol szinkronnal (így nem kellett annyit olvasnom és összehasonlítva a japán eredetivel is igencsak jó). Az ismertetővel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a kb. 4X40=160 perc (ova) nem rövidebb 20 perccel, mint a kb. 115 perces movie verzió (amit nem ismerek). Abban egyetértünk, hogy a zene jó, néha kiemelkedő (bár hasonlókat hallhatunk máshol is, de külön a 2 db. OST is érdekes), grafikailag is szép, de ez nem kiemelkedő, kivéve talán Sharon néhány lélegzetelállító jelenetét. A sztori sem extra, de apró hibái ellenére rendesen összerakott, az első képkockáktól az utolsóig sodró. Kicsit módosítanám a Do you remeber love-hoz írt shoujo mecha kategórizálásomat: ugyan alapvetően ez is-az is láv sztori, de egyszerűsége miatt inkább férfiközönségnek szólóak – nyilván erre szolgál a mechás körítés is. Bántó hibái nincsenek, kitűnő szórakozás lehet, ajánlom. 7/10. Ezek szerint az összes Macross védjegye a melankolikus szerelmi háromszög, kissé rózsaszín színvilág, hangsúlyos zenei jelenlét és viszonylag kevés mecha akció?

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.23

 

olvasásának folytatása