A szél elül – a Studio Ghibli végnapjai?

the_kingdom_of_dreams_and_madness-007

A The kingdom of dreams and madness (Yume to kyoki no okoku) című 2013-as japán dokumentumfilm a Szél támad (Kaze Tachinu) című Miyazaki Hayao film készítését kíséri végig kötetlenül. Ezen keresztül szól a Ghibli animációs stúdióról és nagy öregjeiről: Miyazakiról és Takahatáról, a két rendezőzseniről és Suzuki Toshioról, a mögöttük álló producerről. A fókusz azonban leginkább Miyazakin van.

A múlt héten általam is látott Kaze Tachinu nem volt egy jól sikerült játékfilm. Ez a dokumentumfilm ahhoz hasonló hosszúságú és szintén lassú folyású, mondhatni ugyanúgy unalmas. A távolságtartás, objektivitásra törekvés, érzelmi bevonódás- és ítélkezés mentesség a Kaze Tachinura is jellemző volt, de itt a műfajból adódóan természetesebb és működőbb. Gyönyörű természeti képeket itt is kapunk. Sőt annak ellenére, hogy ez dokumentumfilm, érzelmesebb és drámaibb is. Ahogy és amiről beszélnek ezek az idős legendák – főképp Miyazaki – az zavarba ejtően emberi. A szél ebben a filmben is feltámad néha-néha a filmstúdiót övező fák ágait cibálva, de az alaphangulaton melankólia és elmúlás ül.

olvasásának folytatása

Reklámok

Szállj velem… Gyerünk a moziba be?

Holnaptól játsszák a Kaze Tachinu és az Így neveld a sárkányod 2. című animációs filmeket a magyar mozik. A dolog pikantériája, hogy a Kaze Tachinu (Szél támad, The Wind Rises) esetében fel sem merült bennem, hogy Budapesten kívül is vetítik majd most. Pedig fogják! Ha csak korlátozottan, néhány vidéki városban is, de ugyanakkor lesz az országos premier. Az Így neveld a sárkányod 2. (How to Train Your Dragon 2) kapcsán pedig az furcsa, hogy fiam már tavaly is követelte rajtam – valahogy abban a tévhitben éltem, hogy ez már rég kijött. Nem is követem a mozik aktuális műsorát, kb. egy kezemen meg lehetne számolni, hogy az elmúlt húsz évben hányszor voltam filmszínházban.

Szerelempatak plakMost is csak a Fenevad Krónikák blog Demónás bejegyzése kapcsán néztem körül, hogy mi a helyzet. És érdekesnek találtam, hogy egyszerre két magyar film is megy, ráadásul a címüket is mintha csak egymáshoz válogatták volna: Fehér Istenek és Fekete leves. Első körben mégis csak itthon ültem be a párommal “mozizni”. A moziműsor helyett U-fórumos stalkerkedésem adta az ötletet: Nézzünk szexfilmet! De csak idézőjelesen… A 2013-as Szerelempatak című magyar dokumentumfilmet nézettem meg vele (idős székely bácsik és nénik viszonylag visszafogott vallomásairól szexualitásuk tekintetében), de sajnos én sem azt kaptam tőle, amit vártam, meg amit ígértek a leírások. Az hagyján hogy lassú és szellős volt, de szövegben, tartalomban is felszínes lett. Persze volt egy-két jó poén és nagyon-nagyon gyönyörűen fotózták a film tájait, meg az emberek és állatok portréi sem voltak rosszak. Csalódottságom ellenére a film inspirációjául szolgáló ‘Amikor az ember nincs es ezen a világon’ című könyv  még azért érdekelne. Csak hát nagyon hosszú, 700 oldalas…

olvasásának folytatása

Pandane to Tamago-hime

A Mr. Dough and the Egg Princess EGY KINCS. EGYEDÜLÁLLÓ!
Mármint abban a tekintetben, hogy valószínűleg sosem fogok eljutni Japánba a Ghibli Múzeumba – ezt és még jópár társát csak ott lehetett volna megnézni. Nincs DVD, nincs Tv/online sugárzás – és nem is terveznek. Lehet, hogy “csúnyán” hangzik, de idén egy “ismeretlen hősnek” köszönhetően camrip formájában már azok is megnézhetik, akik sosem jutnak el Japánba. Magas pontszámot nem tudok rá adni (és ebben már benne van az unikum jelleg is), de nem rossz, Ghibli fanatikusoknak meg egyenesen kihagyhatatlan. Csak 10 percecske és a zenés némafilmjelleg miatt olvasni sem kell, szöveg sincs. Nem tudom mennyire igaz (az én béna szemem nem így látta), amit a BakaBT-n írnak, idézem:
“Pan-dane to Tamago-hime” (Mr. Dough and the Egg Princess)… contains ~24,000 cels for 10 minutes of animation, the largest ratio in Studio Ghibli history. For comparison:
Water Spider Monmon – 30,000 cells in 15 minutes / Ponyo – 170,000 in 110 minutes / Spirited Away – 112,000 in 125 minutes / Princess Mononoke – 144,000 in 133 minutes”

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.08.07

Mirai Shounen Conan

A Mirai Shounen Conan, avagy Future Boy Conan volt az első anime-sorozat amit láttam, úgyhogy mindig lesz egy kis hely a szívemben számára! Én nagyon élveztem, de elfogult vagyok Miyazakival és a (pre)Ghiblikkel. A grafika egyszerűsége (tényleg csúnyácska a szentem általában, annak ellenére is, hogy van benne sok rendbelévő, sőt néhány szépnek mondható rész is) kezdetben nagyon zavart, de hozzá lehetett szokni. A karakterek pedig valóban fantasztikusak, a történet úgyszintén!!! A közepén kicsit meglassul, de az eleje és a vége csak úgy sodor magával!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2007.08.14

Gake no ue no Ponyo

Nagyon vártam a Ponyo-t… nagyon csalódtam benne… Nem értek egyet az ismertetővel abban, hogy teljes egészében félretette a komolyabb témákat, mert nem így van. S nem is az a baj, hogy csak gyerekeknek szóló (mint mondottam nem is így van egyébként).

Számomra túl lapos volt és egy-két részt kivéve mondhatni unalmas. Furcsa volt az önreklám is Miyazakitól. Zeneileg sem fogott meg, ellentétben az előzőekkel. Minden tekintetben az egyik leggyengébb Ghibli és Miyazaki is egyben. Bocs, bocs nekem fáj ez legjobban, de ez van. Szomorú ezt látni Hayaotól, túl sokat ismétli magát, nem újít. Az előző Ghibli (Gedo senki) is sokkal jobb volt a fiától, Gorotól, pedig az sem volt az igazi teljesen. Vagy hogy azt ne mondjam: közel 40 éve! már jobbat csinált a pre-Ghiblis csapat Hayaoval a Panda kopandával (amivel egyébként szintén vannak hasonlatosságok). Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gyerekeimnek még úgy is tettszett, hogy én voltam a narrátor a feliratfelolvasással. S ha már itt tartunk még egy kis panasz: azt hittem majd moziban nézhetjük meg, de sajna annak ellenére, hogy erősödik Mo.-n is az anime, manga mégis csak az Anilogue-n nyomták. Ki tudja mikor és hogy ér el vidékre… (Pl. tavaly a Persepolist vártam nagyon Anilogueról és amikor nagysokára leért vidékre művészmoziba, akkor is csak ratyi felirattal adták… szégyen a neten jobb volt) Bezzeg holmi egyéb rissz-rossz animációk országos vetítése hipp-hopp megvan. Csak azért nem írók csúnyábbakat, mert azért a Ghibli és Miyazaki még mindig a szívem csücske… Tenger témájú animációban viszont a Némó nyomában a király…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2008.12.16

Miyazaki á la Simpsons

Bő egy hete, 2014. január 9-én került fel a YouTube-ra egy nyúlfarknyi előzetes a Simpson család 25. évada 10. epizódjából, melyben a készítők Miyazaki Hayao animéire való utalásokat halmoztak egymásra. Január 10-én ezt netszerte mindenki jól meg is írta – én magam a Kilendedik.hu kicsit későbbi írásából értesülve ma futottam össze a témával. A sorozatrészt egyébként január 12-én sugározták – most, hogy megnéztem, bizony nem vágtam tőle magam hanyatt. A Miyazaki utalások egy picivel tovább tartanak, mint az előzetesben, de nem sokkal. Az epizód érdekessége számomra, hogy szerepelteti Stan Lee mellett Harlan Ellisont is, akiről épp az imént posztoltam az írásomat. Az alapötlet egyébként egész jó: a nyugati képregény és a japán manga egyszerre kerül a középpontba azzal, hogy egy idősödő nyugati képregény-fanatikust próbálnak összeházasítani egy japán doujinshi mangaka-lánnyal. Amihez azért papa-sannak is van néhány keresetlen szava… Szóval a kérdés adott: összeillik-e nyugat és kelet? Becsajozhatnak-e a kockák? A választ megtudhatja, aki megnézni a ‘Married to the Blob’ című epizódot. Zárójelben jegyzem meg, hogy számomra különösebben nem érte meg, pedig nagy Miyazaki- és Macskabusz-rajongó vagyok.