Ground Defence Mao-chan

Ground Defense Force Mao-chan: Még jóval a Girls und Panzer megjelenése előtt néztem ki ezt a Sky Girlsnél, Strike Wichesnél is sokkal, és a Submarine 707R-nél kicsivel korábbi komédiát magamnak. Gyorsan kiderül, hogy bár néha szerepel benne német Tigrisnek, brit Harriernek és japán tengerelattjárónak (úgysem ismerjük a nevét) látszó tárgy – ezek elég “egyedi” szerepet kaptak és nem sokat osztanak-szoroznak. Egyébként én a diótörő/ólomkatona-hangulatú borítókép alapján figyeltem fel rá a katonai jelleg mellett és amúgy is akartam még loli/moe, ill. mahou shoujo kategóriájú cuccokkal ismerkedni kicsit.

Eleinte részben aranyosak a poénjai, az abszurdsága és a politikai-katonai kritikája (Koizumi Junichiro miniszterelnökre hajaz a szárazföldi katonai erők vezetője és a katonai kiadások növekedésével, a katonai szervezetek erősödésével kapcsolatban is húzhatóak analógiák – bár, hogy mennyi minden van, vagy nincs benne akkori, 2000 utáni aktuálpolitikai konfliktusokból, ahhoz már nagyon otthon kéne lenni Japánban), aztán egyre inkább ‘annyira rossz, hogy már jó’-kategória lesz, végül ledobja az ember agya a láncot és nem tud mást mondani, mint hogy ez fájdalmasan rossz. A félhosszúságú részei ellenére a felénél dobtam és már csak beletekergettem kicsit. Azt már mondanom sem kell, hogy a “szokásos” tengerparti- és forrásvízi fürdőzős részek itt is előkerülnek. Pedig a Love Hinát szerettem… Azért pl. az ANN-n lévő review-t még én is túl keménynek érzem, ha nagyjából egyet is értek vele.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.06.16

Reklámok

Lucky Star

Én (többek közt) shearer és Ricz negatív véleményéhez csatlakozom, dobtam is a Lucky Start.

Nagyon hasonlít az Azumangára, már ami kevésre emlékszem belőle azon kívül, hogy az nagyon nem tetszett.

Az OP szuper, 10 pontból 10! Ezzel együtt is csak 10/2 az első része, nagy többségében unalmas, semmitmondó (hozhatnám az élőszereplős Ponyvaregényt példának: ott is vannak ilyen “slice of life”-os részletek, érdektelen párbeszédek, mégis a végeredményt össze sem lehet ezzel hasonlítani, az fényévekkel jobb, de van jobb loli/ moe/ slice of life/ school life/ abszurd vígjáték animeberkekben is). A következő két részében már egy ponttal feljebb kapaszkodik, 10/3-ig (itt már kevesebbszer bűnrossz és többször aranyos vagy vicces). A grafika és animáció itt tök mellékes, ezért meglepő, hogy néha szép vagy/és érdekes. A 4.résztől egy nappal később még megpróbáltam nézni, de egyszerűen nem kötött le, hiába erősödött kicsit tovább átlag közelébe, 10/4-5 környékére. Néha tényleg jópofa volt, de semmi kiemelkedőt nem nyújtott. Mára bizonyára már Ricz is látta a megidézett animék többségét, ahogy én is jó sokat (amit meg nem azokból sokat hallomásból ismerek) – de ettől sem szórakoztatott jobban. Aldereon véleményével ellentétben szerintem az ED-ek nem voltak borzalmasak, az élőszereplősek sem: csak olyanok voltak, mint maga az anime. Vagyis volt köztük egy-két jópofa ötlet, jópofa megvalósítás (Karate kölyök, lézerdkardcsata), de a többség csak gyenge/átlagos hardcore otaku cuccos.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.25

Jinrui wa Suitai Shimashita

Nagyon önellentmondásos darab ez a Jinrui (Humanity Has Declined) – legalábbis számomra mindenképp.

Egyrészt tipikus affektálós-gagyi mainstream moe, amivel (grafika, szinkron, párbeszédek ötlettelen lapossága) engem a világból ki lehet kergetni. Ez az oldala szinte fizikai fájdalmat okozott.

Másrészt nagyon különc, betegen őrült, egyedi, kritikus-intelligens. Amit meg imádtam benne.

Összességében a feléig engem így sem tudott meggyőzni, hogy végignézzem – a “nem az én világom-összetevői” győzedelmeskedtek. De egyetértek az ajánlásokkal (amiknek sokáig nem akartam hinni és melyeknek azért utólag részben ellent kell mondjak) valóban érdemes belekukkantani pár részébe – aztán majd kiderül…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.17

Higurashi no Naku Koro ni

Szeretem a kabócák énekét!

Arra emlékeztetnek, amikor először voltam az asszonnyal tengerparton.
Amikor kb. 5 éve kezdtem belesüppedni az anime szubkultúrába és a filmek, rövidebb sorozatok, ovák után hosszabbakat is kezdtem megnézni volt jópár dolog, amit nem értettem. Az egyik ilyen az volt pl. hogy vajh mi okból használják egyes animéknél a kabócákat ennyire hangsúlyosan zenei effektként (asszem az NGE körül lehetett). Aztán persze gyorsan megvilágosodott, amikor iskolás animéket is többet láttam: persze a kabócák a nyári melegben dalolnak intenzíven, amikor az iskolásoknak nyári szünet van! Ergo: fiatalság / iskolás lét, fíling ill. nosztalgia alátámasztásra vetik be.

Az OP tetszett, igen jó zeneileg és részben képileg is, az ED semmilyen, az aláfestőzenék között rettentő gagyik, fülsértőek vannak sokszor. A karakterdizájn/ háttérgrafika/ animáció/ kameramunka többségében átlagos vagy időnként az alatti, de ez ízlés kérdésétől függően megszokható, illetve szerethető.

Az AA-s ismertető egyébként egész jó, ami probléma, hogy (nagyon) elfogult, ahogy a hozzászólások többsége is. Nekem a Higurashi no Naku Koro ni animét már 2007-ben beajánlották, mint “kiváló horror/ thrillert”. Látom, hogy még ma is ajánlgatják így, s ez komoly probléma! Ugyanis ez elsősorban moe/ loli/ hárem. S mint ilyen a 18-as karika “felülről” kellene, hogy rajta legyen. Igazából még az amcsi tinihorrorok is komolyabbak ennél. Így felnőttként nézve nagyon gyerekes volt nekem a poénos-, a misztikus-, a brutál rész is, a csavarok, felépítés, zene stb. – minden. Hozzá kell tenni, hogy az első rész már nagyon nem jött be és nem is vagyok a loli/ moe híve – de voltak már ezen a kategórián belül is olyanok, amik meg tudtak győzni. Én hagyom magam. Tényleg. Öszintén. Nyitottan. Esélyt adtam.

olvasásának folytatása

Hayate no Gotoku!

Nem az én korosztályomnak/ízlésvilágomnak készült a Hayate no Gotoku! és mint loli-moe-tsundere-hárem, nem az én műfajom, vagyis sokat nem vártam tőle: így pozitív csalódás volt az eleje. Nagyon jól indultak már az első részei, jó volt az abszurd humor, meg nagyon szuper a narrátor/ mesélő szinkronja. Ezt még a jellegtelen/ túlságosan mainstream karakterdizájn/ látvány/ OP-ED sem tudta lerontani (vannak sokkal jobbak a rengeteg hasonló anime között). Akadnak nagyon jópofa, aranyos részei, de ezzel együtt is eluntam már az ötödénél. Ekkor olyan 10/6-7 körül tartott nálam – megjegyzem teljesen érthető, ha tizenéveseknek/mainstream-loli kedvelőknek ennél sokkal bejövősebb. A paródia/ utalásgyüjtemény része eddig nem volt nagy szám, elég összedobált, inkább a mennyiségre mentek, mint a minőségre. A negyedére ugyanakkor még ellenérzéseim mellett is majdnem nagyon jónak tartottam, kellemesen szórakoztatott. Ettől függetlenül nem tudok eltekinteni tőle, hogy “kinőttem”, ezért a harmadánál ment felfüggesztettbe. (kivételesen azért nem dobottba, mert tényleg jópofa, néha lehet, hogy néznék belőle egy-egy részt)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.07

So Ra No Wo To (Sora no Oto)

Nocsak, nocsak! Csak nem egy igazán jó anime? Nincsenek negatív vélemények. Vagy csak rám vártatok? Hát lássuk ezt a számos címen (Sora no Woto, Sound of the Sky…) futó animét:

A sorozat kezdése, az első helyszín az valami fantasztikusan jó! A grafika, a zene, a hangulat! Nyami. Az első rész végéig ebből sokat megtartanak, nagy várakozásokkal tekintettem a továbbiak elébe. Hiába zúdítottak a nyakunkba – enyhén szólva – nem tökéletesen összedobált kulturális katyvaszt (német, francia, olasz, [Helvetia kb. egyenlő Svájc…] spanyol plusz japán, kínai és egyéb ázsiai) még ez sem tudta elrontani és a zavaros sztori meg a totál sztereotíp szereplők sem (melyek más animékre emlékeztetnek bennünket itt-ott). A háttérgrafika lenyűgözően gyönyörű, részletes, hangulatos! Mellesleg érdemes megnézni a netről azokat az összehasonlításokat, ahol a valós világot vetik össze az anime képeivel! (stb. stb.)

olvasásának folytatása

Shigofumi (Letters from the Departed)

Csatlakozom a pozitív véleményekhez. Valóban lehetett volna jobb a Shigofumi animesorozat (és akár hosszabb is), de nem sok hiányzott hozzá, hogy a nagyon jó körüli billegésből, még feljebb másszon. Összességében meglepett – és nem csak azzal, hogy megríkatott. Ahhoz képest, hogy olyan moe/loli ábrázolással (és szinkronnal, illetve poénokkal) is operál, ami meglehetősen ellenszenves nekem és nem sokra tartom – meglehetősen durva, megrázó, reális cucc lett (részben). Szóval a grafika nem nagy szám, de nagyon sokszor meglepően jól használnak filmes eszközöket, technikákat. Az OP-t személy szerint nem bírtam, de szerintem nem is illett hozzá. Az audió, aláfestőzenék viszonylag egyszerűek voltak és ismétlődőek, de nagyon jól aládolgoztak, megadták a kellő hangualtot. Már az első részétől jó a sorozat, bár nekem a feléig még csak 6-7 pont körül volt. Elég jól megtalálták az egyensúlyt az epizodikus melléksztorik és a kibontakozó főszál között. Bár voltak belső logikai buktatói, de felül lehet emelkedni rajtuk. Amivel engem megleptek (és nem biztos, hogy a legjobb ötlet volt időzítésben, tempóban), hogy már a sorozat fele után csúcspontra vitték a sorozatot, ahol nekem kapásból 8-ra is ugrott rögtön az értékelés – a legjobbak közelébe. Így az utolsó részeire kicsit leszállóág és lendületvesztés jellemezte, ugyanakkor pont itt sikerült könnyeket kicsalnia belőlem és még meglepetéseket is tartogatott. A lezárás kicsit gyorsra sikerült, bár tulajdonképp nagyjából jó lett, csak kicsit továbbgondolós a szájbarágás helyett. Nézette magát a sorozat, nem igazán voltak üresjáratai. Végül egy erős hetessel, nyolc alával zártam – megfejelve egy felkerekítéssel.

A Shinigami no Ballad-ot, amihez hasonlítgatják, nem láttam, de valamennyire mérhető a Letter Bee-hez is, aminél szerintem jobb vagy a Hell Girl-höz is, amitől picit tán lemarad. A lényeg, hogy jól áll az animéknek ez a misztikusos-mégis reálisos-epizódikus-szívfájdítós-fejbekólintós…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.12.20

K-ON!

Nem az én műfajom a K-ON!, de néha beválogatok mainstream-ből, “hype”-ból is. Ezt nem is bántam. Kellemes volt és aranyos. Az elején kicsit markáns/bántó volt a moe gagyiság/bugyutaság mellékhatása, de aztán ez elmaradt. Az ED tényleg szuper volt és dögös, de legjobb zene díjat nem érdemelt volna, sok gyengécske aláfestője van (mondjuk azt külön értékeltem, hogy elektomos hangulatban idéztek Popcorn-t és Kraftwerket – az excersise cd meg érdekes ötlet). Volt néhány nagyon jól eltalált poén/ziccer is benne: pl. a vizsgára készülés és a tanár “küzdeleme sötét múltjának felfedése ellen”… Annyira persze nem jó, mint az itteni átlagpontszám mutatja, de nem is rossz – kissé az átlag felé hajlik, de inkább felülről.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts: 2012.04.30