Nem tudok egyetérteni

…annak a privát üzenetnek a blogomat minősítő tartalmával, értékelésével, amit most kaptam. Az írója szerint ugyanis nagyon jó a blogom. Örömmel újságolja, hogy olvasni fogja. Hmm, asszem ilyen visszajelzést még nem kaptam, pedig jött már korábban dicséret-kritika egyaránt. Nem tudok vele egyetérteni… de nagyon jólesik! Újfent köszönöm! Ennél jobban már csak az esik, ha valaki annak a tapasztalatnak a birtokában, hogy nem kifejezetten jó a blogom mégis visszajár és meg-megszólít – akkor is ha épp azt mondja el, hogy nem ért egyet vagy hogy hülyeséget írtam, csináltam, satöbbi.

Mert a feedback az kell.
Vagy Dés László és Nemes István után szabadon:

A kritika kell, hogy ne vesszünk el…

Mert a jó, a rossz csak szó, olyan ami sokszor változó…
…Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
De van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.
Ami fontos az, hogy úgy legyen,
az, hogy mindenki másmilyen,
a zene is csak ettől igaz,
a dal csak így lesz
szép!

Nerima Daikon Brothers

EGAO DE CASH
VIRÍTSD A LÓVÉT!

Bizony úgy van, ahogy SplinterX írta, idézve őt: “Azért ha belegondolunk a Magyarországon meglévő helyzetekbe, mint a privatizációs folyamat, a túlzott hitelfelvétel… valamint a kizsákányolás… nem hiszem, hogy nem lehet ráismerni pár magyar problémára… jó paródia és karikatúra a politikáról és a fogyasztói társadalomról…”
A Nerima Daikon Brothers egy része valóban nagyon japánspecifikus, viszont a SplinterX által is írtak nemzetközileg bárhol érthetőek. Tény, hogy leamortizálta az agyamat és inkább csak halvány mosolygásokra voltam képes alatta. A második felére kicsit gyengülni éreztem az iróniát/szatírát, a társadalmi/pénzügyi/intézményi rendszerek-jelenségek ostorozását (ami az első részeiben nagyon jó volt). A látvány és a zene a stílusán belül jó, bár mindkettőben sokat ismételnek – de nem zavaró. NAGYON NAGY ELŐNYE, POZITÍVUMA, hogy az animéken belül szinte(?) EGYEDÜLÁLLÓ a komikus musical kategóriában. Mert van sok anime, amiben sok a zenei betét, vagy zenéről is szól. Aztán van, ahol végig szól a zene. De ilyen musicales/operettes megoldással asszem még nem találkoztam (ismétlem animében, mert élőszereplősben vagy nyugati rajzfilmben többször), ahol valóban hétköznapi helyzetekben, úton-útfélen dalra fakadnak beszéd helyett. ÉN EZT IMÁDTAM benne. Ennek ellenére a vége felé már csak az egyéni ízlésem tartotta 10/7 felett. Az utolsó részeiben viszont olyan megdöbbentően bátrak voltak politikai téren, hogy az erős 10/8-ig felvitte az értékelésem, amit aztán végelszámolásnál fel is kerekítettem. Lazán lenyomta a Legend of Koizumit, ami eddig japán aktuálpolitikában a kedvencem volt (mert ide nem számíthatjuk a Boondocks-ot, ami bár aktuálpolitikai, de nem japán). Lassan hozzászokok, hogy már szinte mindenhova kerülnek “langyi” poénok, de itt az első részben majd kiestem a gatyámból tőlük – igazán jól sikerültek, de nem kicsit voltak persze sikamlósak…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.08.06.