Ranma 1/2

Azzal kezdeném, hogy Takahashi Rumiko Ranma 1/2-e sokkal jobb az “elődjénél, Monkey Punch Ranmájánál”: a Cinderella Boy-nál, legalábbis annak az animeváltozatánál. Ugyanakkor az első évad első fele csak átlagos, de nézhető hárem (fordított hárem-szerelmi sokszög, romantikával, humorral, harcművészettel, ecchivel). Olyan 10/5-6 nálam, nem okozott volna gondot bármikor abbahagyni. Viszont az első évad második fele már igazán szórakoztató, jó – 10/7 körüli. Korához és hosszához képest kellemes, szép a grafika (meg amúgy is, én a Dragon Ballt is szerettem, mint kortársát) és nem bántó az animáció sem. (A kitűnő, részben példaértékű magyar felirat is segíti a beleélést.) Az OP/ED-ek jobbára semmilyenek (a 2.évad ED-je volt, ami először bejött). Korban és műfajokban hozzá közel állóból a Tenchi Muyo első ovája nekem sokkal jobban tetszett – igaz a hosszuk miatt sem vethetőek össze reálisan. Arra tippelek, hogy az Urusei Yatsura jobban fog tetszeni vagy legalábbis érdekesebb lesz számomra – de majd meglátjuk… Poén, hogy a szereplők sokszor mutatnak “ördögvillát” – gyanítom, hogy a hüvelyket véletlen hagyták csak kint, mert így meg a net az amerikai jelbeszéd “szeretlek”-ének dobja (ami nem illik a képbe). Az olyan témái, mint a ritmikus sportgimnasztika vagy a műkorcsolya, jól mutatják, hogy a női közönség érdeklődésére is számot tarthat. Persze a férfiszemek is kellően foglalkoztatva vannak. A második évad is jó itt-ott, de el is untam, nálam a többsége 10/3-5 lett, elég is ennyi belőle. Arra kíváncsi lennék, hogy “napjaink” amcsi Kung Fu Pandájára volt-e hatással, egyáltalán tudtak-e róla annak a készítői…

Aldereon írta: Maradjunk annyiban, hogy nincs több értelme mint a kengyelfutó gyalogkakukknak és a prérifarkasnak…
Nem rossz hasonlat! (ha sántít is picit, mivel ott nemigen rémlik romantika, szerelem…) De ezt a műfajt is lehet nagyon jól űzni, “értelem” nélkül is lehet jól szórakoztatni – ez viszont a Ranma 1/2 animének nem mindig sikerül.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.24

Reklámok

Ie Naki Ko

A Sans Famille (szó szerint: család nélkül) című regény alapján készült az 1977-78-as Ie Naki Ko c. 51 részes animesorozat.

A Moly.hu-t idézve a könyvről: Kapi kutya, Ficsúr majom, a jó Barberin mama, a hosszú fehér szakállú signor Vitalis, a néma kis Lise, Mattia, a kis muzsikus, és persze a talált gyerek, a bátor Rémi alakját soha nem felejti, aki valaha is olvasta történetüket. A francia gyerekek sokadik generációja fedezi fel boldogan újra és újra Hector Malot klasszikus ifjúsági regényét, az 1878-ban megjelent Talált gyereket. Malot különös mesemondó képessége, az elesettek iránt érzett gyöngédsége gyermeket, felnőttet egyaránt rabul ejt, s miközben Rémit és barátait elkísérjük vándorútjukon, észrevétlenül megismerkedhetünk szinte egész Franciaországgal. A regény, melyről Mauriac is írt emlékirataiban, melyen Sartre saját bevallása szerint megtanult olvasni, egy 2004-es felmérés szerint Franciaországban a 100 legnépszerűbb könyv listáján a 15. helyen áll. 2-3 évenként új kiadásban jelenik meg, 80 nyelvre lefordították, tizenkét alkalommal megfilmesítették…

Ezen kívül másik animefeldolgozás is készült a regényből 20 évvel ez után, Nobody’s Girl Remi címmel, a World Masterpiece Theater sorozat keretében. Malotnak egyébként egy másik regényét is feldolgozták animében. Hasonló történet ez, mint a nálunk ismertebb, de animeadaptációval szintén bíró, szintén sikeres regényalapú Heidi (az Alpokból) vagy Anne (Zöld Oromból), de valamnennyire az ugyancsak francia Nyomorultakat is ide lehetne venni.

Az anime rendezője, Dezaki Osamu retrókedvelők körében jól ismert és sokak által favorizált. Ismertebb művek, melyekben jelentős szerepe volt: Ace wo Nerae!, Ashita no Joe, Onii-sama e…, Versailles no Bara.

olvasásának folytatása

Hoshi no Oujisama Petit Prince

Kb. nézhetetlenül érdektelennek találtam a The Adventures of the Little Prince animesorozatot mai, felnőtt fejjel, a mai korban – csak kiváncsiságból daráltam le belőle 7 részt, meg beletekergettem kicsit. Holott kedvelem a retrót, a gyerekmeséket, meg az eredeti regényt is. A magyar verzió az FFnF által már említettek miatt borzalmas – holott ez a két rész van legközelebb a regényhez, így valahol a legjobbak között kell lenniük. Az angol szinkron sokkal jobb – amiből 26 rész érhető el, ha jól látom (39 meg sehol, még japánul se…). Jópofa, ahogy a narrátor francia akcentussal beszéli az angolt és gyakran szúr be egy-egy francia szót. Az aláfestőzenék teszik a dolgukat (nem úgy, mint a magyar verzióban), a kis herceg alakja aranyos. A grafika jobb, mint amire számítottam, de kortársai között is csak átlagos, unalmas, semmi kiemelkedő nincs benne. A legtöbb résznek semmi köze Antoine de Saint-Exupéry regényéhez: a földön játszódó, egymástól független epizódok, amikor hercegünk barátokat keres és talál magának. Ezekbe az epizódokba több, más klasszikus műt is beleszőnek, mint pl. Az öreg halász és a tenger, vagy a Lassie hazatér.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.11.02

Bubblegum Crisis

A Bubblegum Crisis első részéből nem sokminden tetszett, a 2. valószínűsítette, hogy tök fölösleges tovább néznem. Belelapozgatam még a hátralévő 6-ba és dobtam. Pedig ilyet eddig ritkán csináltam! Nagyon nem volt benne semmi számomra, ami megérte volna.

Aztán elolvastam az AA-s ismertetőt és akkor sajnos meglehetősen elborult az agyam. Fentebb már leírták, hogy miért:
The Wandering One-t idézve: “Minden Gibson – rajongók nevében: EZ valami nagyon rossz volt!!! Ez ez ez ez……A cyberpunknak pont az a lényege, hogy marhára hiányzik belőle minden gyümölcsszirup. Én nagyon türelmes vagyok a marhasággal szemben, de ez egy totális bohócság volt, valóságos gyalázat.”

Lonewolf: Persze ízlések és pofonok. Oké. Megértem, ha szereted a lekváros palacsintát, de ne keverd össze a marhapörkölttel!!! Az már nem ízlés kérdése, egyszerűen nem is hasonlít a kettő. Ez K-RA NEM cyberpunk és nem sci-fi!!! Plíííz ne vezessük egymást félre! Persze vannak benne cyberpunk és sci-fi elemek, de összhatás NEM AZ! Ettől még neked tetszhet, mint retró lájtos-ecchi-tűsarkas-csajos-power suitos cucc. DE AZ, hogy ez az anime maga a SZÁJBERPANK ÉLETÉRZÉS, az nagyon-nagyon… téves meglátás, hogy finom legyek. Voltak jó dolgok, meg rosszak is a ’80-as években: ez a kevésbé jókhoz tartozik! A zenék között vannak hangulatosak valóban, de azok is a hősies csapat fílinget erősítik leginkább…

Ha higgadt fejjel próbálnám értékelni, akkor az említett tűsarkas-power suitos-akciócuccként akár még elég jó is lehetne, bár akkor már inkább a remake-jét lenne érdemes nézni talán az esetleg szebb grafikája miatt (igen, bár belenézve a 2040 se szebb sokkal, de legalább már az első résznél úgy tűnik, hogy némi sztorija van). Nekem átlag alatti lenne (5 alatt), de nem ildomos értékelnem, ha nem néztem végig (átlagos is lehetne, csak csúnyácska, sztorija sincs nagyon, csajok is hiába vetkőznek, öltöznek, aerobikoznak). Az animére nem is haragudtam különösebben, de az ismertetőre igen. Bocs, ez van.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.10

Urusei Yatsura

Az Urusei Yatsura kezdése, az első rész nagyon erős élmény! Ahogy bartleby is írta az openingek és endingek nagyon aranyosak. A dalok virgoncak, játékosak zeneileg és szövegben is. Az első OP képileg is villant: pl. a rózsaszín-sávos táncparketten lenyomott produkció az éjszakai város előtt vagy a hold-hinta igencsak ötletesek és mutatósak. Az endingben pedig Lum tánca nagyon cuki. Ami nekem külön tetszett, hogy a tizenéves-, tini korosztályon túl erősen megszólította az idősebbeket-dolgozókat-szülőket és láthatóan a legkisebbeknek is adott élvezhető néznivalót. Igencsak mókás volt. Összességében kiváló kezdés (10/8-9), kis túlzással a Ranma és a Gintama összefogva sem ér a nyomába.

Az első rész után a lelkesedésem kicsit csökkent, előjöttek a sorozat gyengéi: az átlagon aluli grafika, a túl fárasztó poénok, az unalmasabb pillanatok és az, hogy az első évadban (durván az első 20 részben) a megosztott részek- fél epizódnyi sztorik nem brillíroztak. Volt egy-két kiemelkedőbb, de a többség gyenge lett. Így nekem a kezdeti jó, 10/7-ről az első évad végére a rossz, 10/3-as értékelésre rontott a sorozat.

A második évadot már csak becsületből kezdtem meg, azzal, hogy a végén dobom – de pozitív csalódás lett! Ahogy bartleby írta itt már tényleg jobb a látvány, javul az animáció, a karakterrajz és a hátterezés is. Ebben a 20-as pakkban már én sem találtam rossz részt. Az átlagostól a jóig terjedtek (10/5-7). Abszolút nézhető volt: az első évadban végeztek a főbb karakterek bemutatásával, a hangulatalapozással, ide maradtak az élvezetes epizodikus eszementségek. Az évad utolsó részei ezen belül is kiemelkedtek, már a nagyon jó szintet is megugrották – ezekért érdemes volt belevágni (már az első két mozin túl, ami az eredeti célom). Sajnos az első résznél említett többgenerációs szórakoztatás nagy bánatomra a nyitány után alig volt észlelhető. Viszont néha kapunk az abszurd humoron túl frankó szürreális pillanatokat is, ami igazán örömteli.

A harmadik évadba belenézve, meg kellett állapítanom, hogy ezt bizony lehetne tovább is nézni.:) De annyira nem esetem a hárem-ecchi-vígjáték, hogy angolul rávessem magam a folytatásra – ha esetleg majd publikus lesz a magyar fordítás, akkor kiveszem a felfüggesztettek közül, ahova egyelőre kerül.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.06

Gegege no Kitarou (1968)

Néhány hónapja néztem meg az 1968-as Gegege no Kitarou első két részét angol felirattal, korához képest brutálisan gyönyörű videóminőségben (anidb szerint jelenleg a 11. résznél tartanak a feliratozásban). Érdekes dolog: az első rész már inkább kodomo-ba hajlott, míg a 2.-ban már-már a Shiki-t idéző népességváltozások vannak. Az OP korszakalkotó! Én e meg a Hakaba verzió közötti 70-es, 80-as évekbeli sorozatokkal, moviekkal szemezgettem még (erősen meghatározó, hogy egyáltalalán melyikhez van angol fansub…)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.16

Ys (Ancient Books of Ys)

Eddigi tapasztalataim szerint két műfajt tudnak úgy igazán elszúrni animék terén: az egyik a klasszikus, nyugati fantasy, a másik a játékadaptáció. Ezekből rettenet gyengéket is képesek csinálni és az Ancient Books of Ys mindkét műfajba beletartozik. Ennek ellenére meglepetésemre mégsem sorolható a rosszak közé. Sőt, a vele egy időben készült Lodoss-t – szerintem történetben, hangulatban, általánosságban – lazán veri (kivétel persze a karakterek megrajzolása)! Persze nem kell valami nagy dologra számítani, de simán nézhető. A vége felé már egész szép grafikai megoldások is vannak! (főleg ahhoz képest, ha megnézzük, hogy az YS I-II játék hogy nézett ki ’88/89-ben) Nálam 10/5-6. (Adolnál én is jobban csíptem pl. Dogit, az istennők meg egész szépre sikeredtek.) Engem elszórakoztatott, lekötött, sőt többször nagyon élveztem is, de senki nem veszít vele semmit, ha kihagyja.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.22

Blood Reign: Curse of the Yoma

Az 1989-es Blood Reign: Curse of the Yoma anime ovában elég sok állóképet alkalmaznak és ha mozgás van, akkor sem kifogástalan – mégis a látványvilágot tartom az erősségének. Az audió tisztességesen helyt áll. A horror elem szerintem nem olyan sok – mármint nincs állandóan jelen. Maximálisan egyet lehet vele érteni, hogy nem várhatunk tőle túl sokat. Mindezzel együtt a retro ovák kedvelőinek szerintem kihagyhatatlan, a többieknek pedig esetleg megér egy próbát. Nekem tetszett, 10-ből 6 és 7 közt végzett nálam.

Bejegyzés és pillanatképek eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.hó

 

olvasásának folytatása