Skip Beat!

A Skip Beat! kicsit túl átlagosan kezdődik, az alapszitu se nagy valami, meg a szereplők se. (Nekem pl. a Nodame vagy a LovCom erősebben kezdett, markánsabb szereplőkkel.) A shoujo vígjáték jellege azért igencsak jó, pár rész alatt elérte nálam is, hogy besírjak rajta a röhögéstől – aztán néhány rész múlva a meghatottságtól is. Annak ellenére is, hogy a celeb-világ nekem eleve unszinpatikus. Szóval nem rossz, de nem is túl jó. Extra meg semmi sincs benne, így a feléig nekem elég is volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.12

Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan

Első benyomások a Rurouni Kenshin animés tévésorozatról: Átlagosnál gyengébb kezdés, olyan gyerekes shounen elemek, amelyeknél a kodomo is sokszor komolyabb. Kenshin westernes belépőzenéje hangulatos – jó választás. Grafika elmegy (alkalmanként nagyon szép), zene sokszor nagyon kellemes. Az egyes elemei nagyon nem illenek össze, egymást gyengítik: a vígjáték-, shounen(/shoujo)-, történelmi összetevők durván, bántóan, átmenet nélkül keresztbetesznek egymásnak. Majd a 10.részig kell várni, hogy kicsit javuljon a cucc: átlagosra, kissé átlag felettire. Jók a torz arcok, meg a poénok is betalálnak végre, meg a maghatónak szánt az is lesz. De aztán kezdődik elölről megint a színvonal hullámzása. Kiemelkedő meg semmi sincs benne. Szokásomtól eltérően bele is olvasgattam a véleményekbe: Kiderült belőlük, hogy az első harmadában is sok a filler, de a harmadik harmad végig az. Így a középső egyharmad maradt hosszabb, egybefüggő, mangaalapú történetszálnak. Viszont rettentően szenvedtem mire eddig eljutottam… Közel a harmincadikig a részek nagy többsége unalmas, gyenge. Hiába vannak benne jobb elemek is, nincsenek egymást követő részek, amik folyamatosan jók lennének. Ez eddig 10/3. Aztán a második évad a 20-as részek végétől már végre folyamatosan jó. Sőt bekacsingat a nagyon jóba és nem süllyed nagyon gyenge szintre. Legalábbis a 37. részig, amíg végleg dobtam. Elég volt. Ez összességében így gyengébb, mint a Naruto vagy a Bleach. Szégyentelen időrablás. Megyek OVA1-t nézi (úgyis az volt az eredeti csapásirány).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24

Kimi ni Todoke

Hé, ez egész jó! Gondoltam – amikor a Kimi ni Todoke magába szippantott a 4.-5. résznél! Ami nekem meglepetés volt az első rész átlagossága, lassúsága, semmilyensége után (láthatóan nem az én ízlésemnek készült). Kedves, aranyos, érzelmes. Kicsit ugyan “csinált”, hatásvadász – de működik. Kellemes, szívmelengető, de kapunk pavlovi megríkató betéteket, többet is, de olyan hihetetlenül triviálisakat, hogy na, most elmosolyodott és nekünk meg beindulnak a könnyeink. Kicsit gáz, de nem zavaró. Az OP/ED rajztechnika is kellemes, külön tetszett a Hüvelyk Pannás Sawako chibi – haláli édes! A főszereplő, mint egy “debil elmeroggyant fogyatékos” – de nem lehet haragudni rá. Viszont a 10.rész körülre már el is untatta magát, kifújt (kinőttem). Kezdett egyre vontatottabb lenni. Pedig férfiként elég erős “női oldalam” van, de ha még egy pár részen keresztül néztem volna, biztos szükségem lett volna valami pörgős, brutális, célorientált hentaira kompenzációként…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.27

You’re Under Arrest!

De jó, hogy véletlen belebotlottam! A kitűnő AA-s ismertető mellé fontos még említeni, hogy az You’re Under Arrest! ova 4 része teljesen ugyanaz, mint a 96-os tv-sorozat első 4 része – ha jól értettem. Dodgers véleménye szépen kiegészíti, aki hosszabbat akar az animével kapcsolatban. Könnyed, kedves és jópofa anime, FANTASZTIKUS kezdő képsorral az OP után, már csak azért a 2-3 percnyi motoros brillírozásért is megéri megnézni! Szuperek a szinkronhangok, ráadásul ez valóban egy nagyon szép képeket tartalmazó anime (csodás fények-árnyékok, tükröződések, 3D-s kísérletezések, hátterek). Hangulatos üldözés és dögös verdák is képviselik, de csak elenyésző mértékben: szerintem a romantikus slice of life a főcsapásvonala, nem is a vígjátékszál. Összességében tőlem “csak” 10/7-t kapott (felkerekítve), de egyes részletei miatt mindenképp érdemes megnézni! Ez egy méltatlanul mellőzőtt kis gyöngyszem!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.28

Watashi no Ashinaga Oji-san (Hosszúlábú Apu)

A Hosszúlábú apuból (My Daddy Long Legs) én a könyvet olvastam előbb és abból kiindulva több pimasz, irónikus humort vártam volna az animétől. A drámaiság faktor viszont itt erősebb lett. Tetszett, hogy grafikailag is kreatív volt néhány helyen a sorozat, bár ebből is jöhetett volna több, hiszen eleve elég sok a rajz a könyvben – lehetett volna több tér a képzeletnek. Nekem túl hosszú lett – belassult a közepén, “filleressé” vált. Előnye ugyanakkor, hogy családi film, korhatár nélkül leültethető elé bárki. Alapvetően kedves, vicces, romantikus sorozat, de így csak tisztességes átlagos értékelést kap tőlem. Rég olvastuk a könyvet, de nekem nagyon úgy rémlik, hogy a könyv végjátéka ennél bonyolultabb volt…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.01.08

Tenkuu no Escaflowne

Nos igen: megnövelt szerencse kellett hozzá a The Vision Escaflowne c. animesorozatban, hogy ezekkel a cyranói orrokkal ne nyársalják fel egymást a szereplők csókolózás közben… Mindent leírtak előttem róla. Szerintem: nagyon jó sorozat, kellemes szórakozás, érdemes megnézni. Mindamellett vannak hibái minden téren és túl sokat sem szabad tőle várni, csak hagyni, hogy sodorjon. Már Szotyi84 is jól öszefoglalta a lényeget az ismertető 3. bekezdésében. A műfajok nagy turmixa, kicsit inkább a női nézőseregre optimalizálva. Nekem a látványvilág is sokszor nagyon tetszett, viszont zeneileg a sorozat első harmada-fele inkább gyenge volt, csak később lettek meghatározók a betétdalok (az OST-okon is vannak nagyon átlagos szerzemények, viszont néhány gyönyörűség is – válogatáslemezért kiált). Az OP/ED nekem túl populáris, illetve a sorozat shoujo jellege itt hatványozottan domborodik – nem rajongtam értük. Szerintem fantasztikusan erősen kezdett, kb. az első 3 rész rettenentő izgalmas, de elkövették azt a hibát, hogy itt már szinte minden titkot fel is fednek. Innetől a sorozat közepéig (hátrányára) kicsit belassult nekem a cucc, de a tizenvalahanyadik részektől ismét kapunk némi újdonságokat és stílusváltást, pörgést. A vége felé kissé megint lassabb, erkölcsi, érzelmi, filozófiai sík felé terelik, de túl mélyre nem ásnak. Inkább ajánlanám a megnézését, mint a mellőzését.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.12

Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan – Tsuiokuhen

HÚÚÚ! 10/10. Legalábbis az Samurai X: Trust and Betrayal első része mindenképp, de a végére is megtart belőle egy nagyon erős 10/8-t, amit 9-re kerekítek. Profi, magasszintű alkotás. Ahogy korábban írták, gyönyörű a képi világ – eltekintve a tűzrakástól és a víztől, meg egy-két egyéb apróságtól, pl. a vetkőzős-bújós jelenettől a 3.részben. Gyönyörű filmes megoldásai vannak!! Nem csak a rajzolás: a mozgásanimáció, a hátterek, kameraállások, vágások, finom kis tükröződések, sztori- jelenetvezetés, párbeszédek (illetve csendek) stb. A beltartalom is teljesen oké. Ugyan néztem a Kenshin TV-sorozatból elé 37 részt, de az csak arra volt elég, hogy nagyon utáljam – kár volt. Szerintem ez teljesen működőképes nélküle is. Az első két részében ugyan a töredékessége kissé zavaró, az utcsó kettőben meg az érzelmeket ici-picit korlátozottan adják át az animációs szereplők (a dolog jellegéből adódóan, természetesen). A 2.OVA-ról nem hallottam ilyen jókat, ezért nem is volt tervben, de most megfontolom. Túlzás a legjobb szamurájos témájú animének nevezni, mert vannak még jók, de ennek is a legjobbak közt van a helye.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24

Ristorante Paradiso

Először is: biztos vagyok benne, hogy férfiként nincs apakomlexusom (de valóban kissé “ojisan-con” beütésű a Ristorante Paradiso), de azt kell mondanom, hogy ez az anime egy csoda! Úgy értem: rengeteg hibája van és tulajdonképp középszerűnek lenne mondható (egy hasonló szintű seinen cuccnál szerintem többet fanyalognék), mégis jó! Lehet, hogy ez a josei varázslata, a nőiességé, az életé, ami szimplán és kellemesen átmossa az ember lelkét. És igen: sokaknak nem való. Bizony még azoknak sem feltétlenül, akiknek a Nana vagy a Honey&Clever, Nodame tetszett! Ugyanis ez színtiszta slice of life! No akció (lassú, de mégsem unalmas), no nagy röhögések (de jóleső mosolygások), no óriásdrámák (de hétköznapi gondok és szomorúság is, sőt bizony némi szívszorongatás és könnycsatornaigénybevétel is), no hatalmas érzelmek (de finomam igenis jelen vannak), történet is kb. no – mint, ahogy nagy bölcseletek is (de ezért kárpótol a hangulat). Ráadásul az animáció (értsd mozgások – már, ha van, mert leginkább elspórolják) béna – a 2D/3D is (pl. a dugattyúszerű páros séták borzasztó látványt nyújtanak). Előnyeként hoznám fel az alkalmankénti egész jó festményszerű háttereket, a Monte Cristo lájtosabb kiadásához hasonló textúrákat és 5Leaves-hez hasonló karakterdizájnt (melankólikus, megereszkedett szemhéjak és békaszájak – úgylátszik japán szemmel ilyenek vagyunk itt Európában ). Az előző hozzászólók már leírták, hogy a realitás talaján sem áll két lábban a sorozat, de ezt én sosem éreztem nagyon bántónak. A zene nagyon kellemes, őszintén szólva inkább ilyen zenés kávéházi fíling az egyész cucc – külön az OST,OP,ED és az előadók többi nótája is finom! Én imádtam – de hozzá kell tenni, hogy eleve szeretem a dzsesszes dallamvilágot (stílusokban annyira már nem vagyok tájékozott, de fúziós jazzt, bossa novát, szambát is említenek a neten velük kapcsolatban). Összességében engem elvarázsolt, kellemesen szórakoztam, bár a legjobbak közé nálam semmiképp se fér be, de a ráncokat kisímította a homlokomon. Nőknek készült, mindenképp nekik ajánlható inkább, de ezen belül is az előzőekben leírtak figyelembevételével. Úgy viszont ajánlott. Nagyon.

Egyébként azt írták előttem, idézem: “ennél az animénél tényleg komolyan kell venni a josei kategóriát, mert bár Nicoletta a fiatal lányok szokásos gondjaival küzd, de a többi szereplőnek már olyan problémákkal kell megbirkóznia, mint a válás utáni újrakezdés, vagy a házasságtörés, amik egy bizonyos kor alatt nem biztos, hogy képesek lekötni a nézőt.”
Egyrészről teljesen igaz. Kiegészítés: Másrészről tulajdonképp a sorozat: a “szerelem különböző ízeivel” foglalkozik (szerintem egyébként pont nem túl felnőtt szinten, hanem épp inkább “shoujo-ba hajlóan”), így pl. a nagy fellángolással első látásra, a szerelmi csalódással, a síron túl is tartó szerelemmel stb. stb. Ezek egy része meg – ha jól emlékszem – 14 éves kor körül már simán személyesen átélt tapasztalat lehet, ráadásul igen sok fiatalnak vannak (sajnos) tapasztalatai – ha csak áttételesen is – a válással kapcsolatban is. Egyszóval annak a “bizonyos kornak” – ami alatt valóban nem érdemes nézni – nem kell feltétlenül túl magasnak lennie. Még akkor se, ha egy pár rész után, azért a szereplők történetei és az idősíkok közötti ugrálgatás néha kissé nehezen követhetővé is teszi.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.21