Junk Head – a véletlen díjnyertes

Véletlen, mert így találtam rá a YouTube-on erre a “one man showra”, vagyis kis költségvetésű független sci-fi animére, a Junk Headre. A nagyobb anime-adatbázisokban egyelőre nem volt nyoma, de majd idővel biztosan felfedezik, én most lusta voltam adatbázis-bővítésre. Az IMDb viszont már ismeri, ahogy több angol nyelvű írás is foglalkozott vele. Magyarul viszont majdhogynem ismeretlen. Egy fél órás stop motion japán bábfilmről van szó, amit a jelenleg 43 éves Hori Takahide készített szinte teljesen egyedül 4 év alatt. Szabadidejében. Korábban szobrokat és bábokat alkotott, elismert festő. A kész mű hivatalosan 2014-ben jelent meg és már nyert is díjat filmfesztiválon… és biztos vagyok benne, hogy még fog begyűjteni elismeréseket.

olvasásának folytatása

Reklámok

Skyland – Az új világ

Elkezdtem nézni ezt a francia animációs sorozatot, ahogy most újra adták a tévében, de egyszerűen nem köt le. A Skyland harmadáig jutottam, de semmi nem motivált rá benne, hogy folytassan – dobtam. Eddig totál epizódikus volt, ami önmagabán nem baj, de nem nagyon történt semmi és kilátásban sem volt több. A karakterek az alkalmazott technikának köszönhetően elég csúnyácskák, a motion capture miatt néha nagyon szép a mozgásuk, máskor meg teljesen béna. A hátterek viszont sokszor bámulatosan gyönyörűek!!! Viszont a forgatókönyvírót, meg a rendezőt büntetni kéne: gyenge a felépítés, történetvezetés, dialógusok. Erős Star Wars fílingje van, aminek én örültem, de ez se menti meg. Eddig 10/4 volt nálam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.13

Zipang

Ja, ahogy Tüzi írta: olyan a Zipang anime, mint a Végső Visszaszámlálás. Csak mivel ez jóval hosszabb, itt továbbgondolták, megcsavargatták és még azon belül is, hogy a japán nézőpontból indultak ki. Meg az anime csak a díjnyertes manga ötödét dolgozza fel és tényleg, ahogy True írta, mindenféle lezárás nélkül ér véget. (A manga fordítása egyébként épp nemrég előzte le az animét – remélhetőleg halad tovább.) Amúgy meg hasonlókat tudnék írni róla, mint a Spirit of the Sun esetében, értékelésben is. Csak itt kevesebb a hiba és kevésbé bántó. Azért a 3DCG egyszer-kétszer valami elviselhetetlenül ronda lett – amit azért nem értek mert többségében elviselhető, néha meg egész szép. Hasonló a helyzet a karakterek, arcok animációjával, mozgatásával – ezt sem értem miért kellett ilyen bénán megcsinálni (nem a karakterdizájn a probléma). Az első részt elég uncsin kezdik, de a végétől néhány részen keresztül kinyitják az adrenalincsöveket és ugyanez igaz a sorozat végefelé. Közben meg megy a csűrés-csavarás, sem a japán, sem az amerikai oldal nem egysíkú, rengeteg szándékot, jellemet engednek összeütközni, még az egyes oldalokon belül is. Érdekes, hogy a mangának már a kezdése is jobb beleolvasva, itt se világos, hogy minek kellett gyengébben színre vinni. Hibái ellenére nagyon-nagyon nézném tovább vagy olvasnám – de egyelőre nincs igazán mit… AZ OP/ED páros szerintem nagyon kellemesen keretbe fogja a részeket, jól sikerültek.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.01.06

Wolf’s Rain

Általában – sajnos – kicsit túl kritikus is vagyok, de a Wolf’ Rain animesorozatnál nem tudok. Ez jó volt, korrekt darab elejétől végéig. Tény, hogy egy kicsit melankolikusabb, lassabb cucc, de semmiképp sem unalmas, mint többen vélték, sőt épphogy sodró. Kritika volt még, hogy egyeseknek “nem jött át”, ami persze szubjektív, de szerintem ez épp az egyik erőssége, mármint nagyon át tudja adni a hangulatát. Érthetetlen vége, agyf@sz kritikákhoz: szerintem végig elég jól követhető, érthető, nálam pont azért nem kaphat 10 pontot, mert nekem kicsit több mélység, részlet, összetettség, bonyolultság kellett volna bele. A 4 db. ismétlő részre én nagyon haragudtam – emiatt legalább egy pontot le kellene vonni a sorozat értékeléséből. Sajnos tényleg csak időhúzó részek, teljesen felesleges megnézni őket, nincs igazán plusz vagy más nézőpont stb. Annyi előnyük volt összesen, hogy itt is a gyönyörű zenében merültem el. A zene a legerősebb része talán a sorozatnak, csodálatosan támogatja azt. Épp ezért kicsit csalódás is számomra, hogy úgy éreztem, hogy a 2 db. OST-ban bőven nincs benne az összes betétdal. Egy erős 8-t kap tőlem, ami itt kerekítve 9. Megtekintése bátran ajánlható széles érdeklődési körben és életkorban (aki mer előre olvasni, annak mindenképp recap részek nélkül). Egyébként mondhatnánk azt is, hogy ennél a sorozatnál pont kár a végéről beszélni, hiszen folyamatosan azt sulykolja, hogy: sztréééj! : az út fontos, nem az út vége! “Úton lenni boldogság, megérkezni halál.”

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.05

Wakusei Daikaiju Negadon

Tetszett a Negadon: The Monster from Mars, meg is lepődtem rajta az AA-s ismertető után. Szerintem egyébként a film különlegessége nem a CG (bár a prof. arca néha elég profi, de azért az emberi arcok itt is problémásak többségében…), hanem a hangulata! Az 50-es, 60-as évek hangulatát, a japán óriásszörny-filmeket (Kaiju eiga-k: Godzilla stb.) idézi. Személy szerint csak részleteket láttam ilyen hőskörból származó filmekből, így a cucc nem üt akkorát, de a melankolikus, lassú sci-fi hangulat így is kellemes. 10-ből 6, de ajánlom! Ja, igen: nekem érdekesség, hogy a Dead Leaves és a TTGL után itt ismét találkozom egy “fúrós hőssel” – lehet, hogy a kaiju eiga-k közt kell keresni az “őseiket”?

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.23

Az Úr Nyolcadik Kerülete és A HEGY

Real eyes realise real lies

Két készülő, a tervek szerint a közeljövőben kiadásra kerülő magyar képregénnyel futottam össze, amelyekre érdemes lesz odafigyelni. Mindkettőt alkotópáros készíti, amelynek egyik tagja erős irodalmiságot visz a szövegekbe. A várható társadalomkritikai vonatkozásuk is érdekessé teszi őket.

Varga Bálint Bánk – Pintér Márk: A HEGY

hegy

olvasásának folytatása

Uchuu Show e Youkoso

Láttam már szebbeket, viszont a Welcome to the Space Show valóban sokszor aranyos és szívmelengető. Pár könnycseppet is eldörzsöltem rajta. Ugyanakkor sokszor untam is. Alkalmanként túl gyerekesnek éreztem – családi mozihoz képest is. A Susan Boyle ED kissé meglepett és jól esett hallani a Gantzól is ismert “rádió-dalt”.Összességében erős 10/6 nálam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.03.05

Uchuu Senkan Yamato

Ó, pantyshot a Space Battleship Yamato 2.részében, mezítelen hölgyemény a 4.-ben – erre nem számítottam, micsoda meglepetés! Velem egykorú a cucc és hát legyünk őszinték: nem szépen öregszik, ahogy az én fényem is kezd “kissé” megkopni negyven felé. Szóval mai szemmel nézve többségében túl ronda a látvány. Egy idő után retrókedvelőként meg lehet szokni és javul is kissé, sokszínűsödik. De tény, hogy a korabeli, sőt akár tíz évvel korábbi anime-filmek közt vannak sokkal-sokkal szebbek, amelyek még mai szemmel is megállják a helyüket. A kortárs sorozatok közül meg nagyon keveset láttam, de az kb. mind szebb és/vagy izgalmasabb rajzolás tekintetében. Bár pl. annak idején én a (jóval korábban kezdődőtt) élőszereplős Star Trek sorozatot sem voltam képes nézni, annyira csúnyának találtam. Most pl. ha belekukkantok a Star Trek rajzfilm-sorozatába, ami ezzel kb. egyidős, akkor viszont egyértelműen a Yamato tűnik látványban győztesnek (más kérdés, hogy melyik sorozat nyer gondolkodásra késztetésben és melyik adrenanalin növelésben…). A zene, OP-ED dalok viszont részben ma is borzongatóan gyönyörűek, izgalmasak. Logikátlanságok, összecsapottságok (ahogy Viktorius és a többiek is írták) tekintetében sírva röhögős, ami nagyon nem jó. Összességében nálam ez rossz, a gyenge szintet sem éri el, konkétan csak a 10.résznél (Földtől búcsúzó férfias búsulás) megy előszőr e fölé – egész jóra, majd a 16.-nál (méhes), 22.-nél (csata) ismét és az azt követő, végjátékos részekben többé-kevésbé. A kortársai közül pl. a magyar Mikrobi vagy Mézga Aladár különös kalandjai is sokkal érdekesebbek, szórakoztatóbbak, intelligensebbek, ha nem is szebbek.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.06.08