Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan

Első benyomások a Rurouni Kenshin animés tévésorozatról: Átlagosnál gyengébb kezdés, olyan gyerekes shounen elemek, amelyeknél a kodomo is sokszor komolyabb. Kenshin westernes belépőzenéje hangulatos – jó választás. Grafika elmegy (alkalmanként nagyon szép), zene sokszor nagyon kellemes. Az egyes elemei nagyon nem illenek össze, egymást gyengítik: a vígjáték-, shounen(/shoujo)-, történelmi összetevők durván, bántóan, átmenet nélkül keresztbetesznek egymásnak. Majd a 10.részig kell várni, hogy kicsit javuljon a cucc: átlagosra, kissé átlag felettire. Jók a torz arcok, meg a poénok is betalálnak végre, meg a maghatónak szánt az is lesz. De aztán kezdődik elölről megint a színvonal hullámzása. Kiemelkedő meg semmi sincs benne. Szokásomtól eltérően bele is olvasgattam a véleményekbe: Kiderült belőlük, hogy az első harmadában is sok a filler, de a harmadik harmad végig az. Így a középső egyharmad maradt hosszabb, egybefüggő, mangaalapú történetszálnak. Viszont rettentően szenvedtem mire eddig eljutottam… Közel a harmincadikig a részek nagy többsége unalmas, gyenge. Hiába vannak benne jobb elemek is, nincsenek egymást követő részek, amik folyamatosan jók lennének. Ez eddig 10/3. Aztán a második évad a 20-as részek végétől már végre folyamatosan jó. Sőt bekacsingat a nagyon jóba és nem süllyed nagyon gyenge szintre. Legalábbis a 37. részig, amíg végleg dobtam. Elég volt. Ez összességében így gyengébb, mint a Naruto vagy a Bleach. Szégyentelen időrablás. Megyek OVA1-t nézi (úgyis az volt az eredeti csapásirány).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24

Stranger: Mukou Hadan (Sword of the Stranger)

Nos, igazából előttem már sokan leírták, hogy mi a baj a Sword of the Stranger animével: a sztori (átlagos, lapos, hálivúdi vagy ki hogy szereti…). Azon túl viszont, hogy egy szimpla akciófilmről van szó: valóban kiemelkedően összerakott, nagyon szépen “megcsinált”! Mindemellett: tényleg csodás hátterek! Szerintem a lassabb részei sem voltak unalmasak, viszont a harcoknál nekem pont a tempó a kifogásom: kicsit túl gyors volt, így kellett volna pl. több belassítás, hadd gyönyörködjön az ember fia… A zene szép volt, de sokáig nagyon furcsállottam, túl kontrasztos volt nekem az európaisága: a skót felföldön éreztem magam kb. tőle. Korábbi hozzászólásokra még: szerintem a kínai és japán harcstílus pont, hogy nem volt elég markánsan megkülönböztethető, kissé egybefolyt, illetve kínaiul se ebből a filmből kell tanulni… (többször rettenetes kiejtés, bár a “szőke démon” még talán a legjobb volt, amit eddig animében hallottam) Summa summarum: hibái ellenére ajánlom, összességében nagyon jó anime, nálam egy óvatos 10/8-t kiérdemelt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.29

Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan – Tsuiokuhen

HÚÚÚ! 10/10. Legalábbis az Samurai X: Trust and Betrayal első része mindenképp, de a végére is megtart belőle egy nagyon erős 10/8-t, amit 9-re kerekítek. Profi, magasszintű alkotás. Ahogy korábban írták, gyönyörű a képi világ – eltekintve a tűzrakástól és a víztől, meg egy-két egyéb apróságtól, pl. a vetkőzős-bújós jelenettől a 3.részben. Gyönyörű filmes megoldásai vannak!! Nem csak a rajzolás: a mozgásanimáció, a hátterek, kameraállások, vágások, finom kis tükröződések, sztori- jelenetvezetés, párbeszédek (illetve csendek) stb. A beltartalom is teljesen oké. Ugyan néztem a Kenshin TV-sorozatból elé 37 részt, de az csak arra volt elég, hogy nagyon utáljam – kár volt. Szerintem ez teljesen működőképes nélküle is. Az első két részében ugyan a töredékessége kissé zavaró, az utcsó kettőben meg az érzelmeket ici-picit korlátozottan adják át az animációs szereplők (a dolog jellegéből adódóan, természetesen). A 2.OVA-ról nem hallottam ilyen jókat, ezért nem is volt tervben, de most megfontolom. Túlzás a legjobb szamurájos témájú animének nevezni, mert vannak még jók, de ennek is a legjobbak közt van a helye.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24

Usagi Yojimbo – Kodomo no Komikkusu

UsagiRigmus“With apologies to…” elnézést kérő szavak kíséretében tette közzé többszörösen díjnyertes sorozatában a japán születésű, Hawaii-on nevelkedett, Kaliforniában élő képregényrajzoló, Stan Sakai ezt a kis rigmust. Ő ugyan másra gondolt a bocsánatkérése alatt, mint én, aki számára ez a kis versike jól jellemzi az Usagi Yojimbo stílusát, illetve célközönségét. Ugyanis a képregény alapvetően a gyermekeket, a 14 év alatti korosztályt célozza meg és meglehetősen sokszor alkalmaz ennek megfelelő bugyuta, bárgyú megoldásokat.

olvasásának folytatása