Zoku Natsume Yuujinchou

Számomra a Natsume’s Book of Friends 2. évada kitűnő volt: úgy értem annyira untam az átlagosságát, hogy kitűnő volt:
– Egyrészt altatónak. Folyamatosan küzdöttem az elalvással, gyakran azon vettem észre magam, hogy elbambultam.
– Másrészt erősítőprogramnak, mert egész kis takaros, több izomcsoportra kiterjedő edzésprogramokat lenyomtam a nézése közben.

Kicsit komolyabbra fordítva a szót: Nagy vonalakban olyan volt számomra, mint az első évad, de összességében kicsit gyengébb. Pozitívum volt, hogy az első évad nagy mélypontjai itt nem jelentkeztek, viszont olyan kiemelkedő történetívek sem voltak sajnos, mint a korábbiban. A grafikában, animációban, kamerakezelésben ugyanúgy adódtak komoly hiányosságok, mint az első évadban. A hátterek, zenék színvonala is nagyon ingadozott, de el kell ismerni, hogy az őszies, naplementés képsorok nagyon-nagyon kellemesek voltak. A tízből 4 és 6 pont közötti részeiből csak az utolsó néhány volt kicsit kitörés pozitív irányba.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.28

xxxHolic

Nekem az xxxHolic több része gyengébb, átlagosba hajló slice of life/ vígjáték volt. Viszont a középső két negyedet nagyon szerettem! Itt jók voltak a történetek, tanulságok, a mondanivaló és még kellemes ijesztgetés is adódott. Az OP és a 2 ED is jó volt zeneileg (képileg semmi extra), talán Buck-Tick-et emelném ki. Az viszont bántott és zavart, hogy az aláfestő zenék sokszor laposak és bugyuták voltak. A látvány (háttereket is ideértve) többször kifejezetten szép volt, a többi esetben meg megkaphatja az érdekes, nem átlagos jelzőt a CLAMP-os karakterdizájn miatt. Nálam 10-ből 6 és 8 pont között ingadozott: tulajdonképp még összességében is korrekt volt, tetszettek a “hernyóval kombinált alkoholista szívkirálynő” és a főzésmániás “április bolondjának” kalandjai, cívódásai. Kedvenceim voltak pl.: a baseball-ütős “konfliktuskezelés”, a szavak és kívánságok erejének “meséi” vagy pl. a “pipás róka kibontakozása” és a hógolyócsata. A jobb részei miatt ajánlható nézésre – bár gyaníthatóan inkább a nőnemű nézősereg fiatalabb tagjainak.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.22

Hellboy

Talán nem is én lennék, ha a francia-angol-amerikai képregényes kitekintésem a “fősodorral”: DC-vel vagy Marvel-lel zártam volna. Bár nem tudatosan, de egy kicsit alternatívabb kiadótól, a Dark Horse-tól (mely nem mellesleg sok mangát is kiadott, illetve már olvastam tőlük Sin City-t és 300-t, meg tervben van az Usagi Yojimbo is) választottam olvasnivalót: a HELLBOY-t.

Amivel a két Hellboy film formájában találkoztam először és bár be kell vallanom, hogy tán egyiket sem néztem meg elejétől a végéig, mégis megfogott a fanyar, cinikus humora.

Az első 5 gyűjteményes kötetet olvastam el a Conqueror Worm-ig. …És meglepő módon nem igazán jött be. Sok ilyen nácis-természetfelettis-szörnyes-nyomozós sztorit ismerhetünk egyébként. Ennek viszont “csontig benyaltak” elég sokan. Dicsérték a zsenialitását, amivel vegyíti a régiest a modernnel, a popart-os művészi látványvilágot, színezést, a nagyszerűségét az egyszerűségében. És valóban van ebben némi igazság, de számomra közel sem annyi, hogy ne lepődjek meg azon, hogy a rajzoló, Mike Mignola közel húsz éve szinte minden évben díjat kap – általában többet is.

Ráadásként ismét meglestem néhány rövidebb speciált, crossovert: a Hellboy Juniort (részben a Ren & Stimpy, Samurai Jack egyik alkotójától), Ghost-al, Next Men-el, Painkiller Jane-el, The Goon-al és Savage Dragon-al (ami utóbbi a Wikipedia szerint a leghosszabb ideje futó – egy szerző által írt és rajzolt sorozat az amcsiknál). Ezek között is adódott olyan, ami itt-ott érdekes volt, de ezektől sem éreztem, hogy tovább kellene foglalkoznom Hellboy-al…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.31

Alone in the Dark (1992)

Kedvet kaptam egy kis játékra és végignyomtam az 1992-es Alone in the Dark-ot, meg belekezdtem az 1999-es Silent Hill-be. Előbbi hiába Lovecraft-os meg Cthulhu-s, meg korának 3D-s újítója, horror-játékok őse (annak idején én csak a Resident Evil 2-vel játszottam keveset) – azért igencsak eljárt felette az idő. Ennek ellenére az elején kétszer-háromszor meg tudott még ijeszteni, de inkább csak röhejes volt sok helyen mai szemmel. Azért jó ötletek voltak benne, meg néha a hangulat is kellemes volt. A régi kalandjátékokhoz hasonlóan rengeteg tárgyat kellett használni, de viszonylag kevés kombinálással. A játékmenet sokszor abból állt, hogy ezerféle módon megnéztem hogyan halok meg, aztán újrázás és próbáljuk elkerülni. Az irányítás megszokható, csak néha problémás viszont a rögzített kameraállások néha nagyon betettek. Poén, hogy a floppy disk-es verzió csak pár MB – én ezt toltam végig, de csak azért mert nem találtam a CD-s verziót. Mert ez utóbbin a zene jobb és nekem nagyon tetszett, ahogy a pergameneket és könyveket túldramatizált, túljátszott hanggal fel is olvassák. Találni róla magyarul is agyonspoileres áttekintést azoknak, akik biztos, hogy nem fogják már önálóan felfedezni.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.09

Moonlight Walks

Ránkszakadt a technikai fejlődés: így azután, hogy nemrég megnéztem az első animémet 32 colon, ez lett az elsőm, amit 3 colon csekkoltam. Nyilván nem szabad sokat várni tőle, de ketegóriáján belül a Moonlight Walks nekem nagyon tetszett! Felkerekítve 10/8-t rá is nyomtam. Sokkal jobb szerintem pl., mint a másik androidos: a WinterTale (bár az zenében nagyon erős, viszont pl. ezzel ellentétben szinte olvashatatlan ilyen méretben). Noha a sztori viszonylag egyszerű és ismerős lehet sok helyről, de szerettem a történetleírást és -vezetését, ill. azt, hogy négyféle befejezést is belepakoltak, ráadásul mind jól sikerült. A grafika és a hanghatások egyszerűek, de hangulatosak (éjszaka+hold+tenger rulz), szinkron nekem nem hiányzott, de egy kicsit kidolgozottab ED dalt legalább elbírtam volna..

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.01.23

Teito Monogatari (Doomed Megalopolis)

A Teito Monogatari OVA verziója, vagyis a Doomed Megalopolis érdekes vagy szép képi megoldások rendelkezik a 90-es évek elejének készítési stílusára jellemzően. Kesze-kusza, se füle, se farka, lassú történetvezetés, természetfeletti, 1910/20-as évek, egy-két gusztustalan jelenet és némi meztelenkedés, illetve vér. Érdekes is, meg unalmas is. 10-ből 4 és 6 közt ingadoztam. Egyébként egy sikeres regénysorozat egy részéből készítettek élőszereplős filmet, majd azután ezt az animét. A pletykák szerint a főgonosz ihlette a Street Fighter játéksorozat egyik szereplőjét, M.Bison-t. Az animét nem tudom ajánlani, de AMV-t érdemes belőle készíteni, nézni – már annak, aki szerei a durvulós alapanyagokat.

Pl.: ilyesmit(spoiler!) vagy effélét(spoiler!)

Aztán akit jobban érdekel okkult és valóság összefonódása Tokióban, az a 4 DVD-specialt is meglesheti még.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.11.25

Yuutai Nova

Nem rossz a Yuutai Nova, nem rossz – de vannak jobbak képi világban, meg történetben is. Főként a történet kidolgozottsága, összeszedettsége tekintetében vannak gondok, de a rajzolás is túl egyszerű, amatőr hatású néha.

Mindenesetre nagyon olvastatja magát, sodró és izgalmas. Látványban meg nagyon frankó a testen kívüli élmények, a szellemi- vagy lélek formában történő ügyködések ábrázolása. Van jó pár oldalkompozíció, ami kiemelkedően izgalmas és fura. Leginkább ezért ajánlanám, de ezért mindenképpen.

Nekem gond volt, hogy nagyon korspecifikus, tizenévesekre szabott. Amúgy érdekes, tetszett. De túl “szétfolyó” a sztori ahhoz, hogy jónak mondjam. Sőt ezzel a kicsit hirtelen véggel igazából lehet, hogy gyengének kellett volna értékelnem. A Mangaupdates-en írják hozzászólók, hogy a kiadó nem kérhetett tovább a sorozatból – nem néztem utána, de érezhetően lett volna még a cuccban 1-2 kötet legalább, majdnem csak felvezetés volt, ami eddig történt. Igazából itt is a sztori többet ígért, mint ami végül lett belőle. Két kötetnyiben is több kijöhetett volna belőle, ameddig jutottak vele.

Nem hentai, sőt még ecchinek sem mondanám, de a meztelenkedés, a szex és a szexuális vágy központi témái. Vizuálisan is igen gyakran botlunk ezekbe. A “romantikus lányregényeket” kedvelőknek azért sem ajánlható, mert a mangakára, Oshimi Shuuzou-ra (az Aku no Hana alkotója) jellemzően az érzelmeket-vágyakat a “mocskos realitás” és különböző deformitások felől sem pironkodik megközelíteni.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2013.10.01.