Mi a közös Tezuka Osamuban és Zámbó Jimmyben?

tezuka-zambo

Nos, egyikőjük sem volt szép ember, mégis mindkettőjükért sokan rajonganak mind a mai napig. Most pedig mindkettőjüktől új anyag jelenik meg – jóval a haláluk után. A magyar “Királytól” új, eddig még kiadatlan dalok kerülnek lemezboltokba, míg a japán “mangaisten” félkész Legend of the Forest című kísérleti animációs filmét közel 30 év után folytatta a fia. A harmadik negyedet nemrég kezdték el fesztiválokon vetíteni és Tezuka fia bejelentette, hogy elkészíti a negyedik negyedet is.

The show must go on…

Astro Boy (Tetsuwan Atom) – a három sorozat /AA-archív

Astro Boy 1980

Először is: természetesen az anime sokkal szebb, mint az AA-n csatolt pillanatképeken és sokkal jobb minőségben, felbontásban elérhető. Az Astro Boy három sorozata közül talán ennek a legjobbak szerintem a kezdőrészei. Érdekes, hogy amennyi azonos van a sorozatokban legalább annyi különbség is – nyilván ehhez a köztük eltelt 20-20 évnek is köze van (tényleg hangsúlyos eltérések vannak). Az első részek folytonos sztorija után végig epizódikus. Érdekes, hogy PG (korhatáros: szülői felügyelet javasolt) kategóriát kapott az amcsiknál, nekem meg folyamatosan az az érzésem volt, hogy inkább a shounenből kodomoba hajló kategória, még családinak is kevés. Felnőttként mai szemmel többségében nem kötött le, untam, szenvedős volt nézni. Összességében olyan mainstream-szagú cucc volt fiatalabbak számára, “pre-mecha” és “pre-moe” alapokon komoly és megrázó témákkal dúsítva (melyek nem kevésbé tudtak elérni hozzám hitelesen).

S arról se feledkezzünk meg, hogy az Atom/Astro sorozatokra jellemzően itt is kavar van az angol szinkronizálás körül. Itt speciel az első két részt vonták össze az angolok eggyé, így javasolt nem azt nézni! (ha már úgyis van hozzá végig japdub-engsub, egyedülállóként a három sorozatból) olvasásának folytatása

Tenrankai no E (Pictures at an Exhibition)

Nekem az újságíró, a hippi és a katonák kevésbé voltak meggyőzőek, bár inkább azért, mert elsőre nem is értettem őket. Mint kaede is írta tele van iróniával a Tenrankai no E, vagyis Tezuka Osamu 1966-os, díjnyertes Pictures at an Exhibition-látomása. Kihagyhatatlan, nagyon jó, de a konklúziót sem tudtam szeretni: húsba vágó, mivel mostanában elég sokszor óriási erőfeszítéseket kellett tennem, hogy tartsam azt a ****** diadalívet, amíg mások átvonultak alatta a ***** babérkoszorújukkal…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.01

Ribbon no Kishi (Princess Knight, special, 1968)

Egyszer volt, hol nem volt, jóval a Versailles no Bara előtt, a női emancipáció fénykorának hajnalán, volt egyszer egy manga-, anime-sorozat, melyet manapság a gender-bender és cross-dressing úttörőjének tartanak. Már egy ideje kíváncsi vagyok a “mangaisten” Tezuka ezen, Ribbon no Kishi (Princess Knight) című sorozatára, de jelenleg sem látok sem a mangához, sem az animéhez végig angol nyelvű anyagot. Így, bár valóban zavaros ez az filmnyi hosszra összevágott anyag, mégis hasznos: kielégítő rálátást ad a sorozat hangulatára, jellegére, témáira. Ilyen szempontból nem rossz.

A grafika néha egész gyönyörű, a színek élénkek és használták őket dögivel. A karaterdizájnok Tezukára jellemzően változatosak és bolondosak. Tehát a látvány elég jó, habár a mozgásanimáció néha túl egyszerű. Kellemes zenei aláfestők is elhangzanak, de azért itt már nem nagyon van mit dicsérni. Az alap – vagyis a nemi szerepek felcserélődésének, a nemi identitás zavarainak részben komoly körbejárása – korában elég forradalmi, de még mai szemmel is érdekes. Ezt a főcsapásvonalat aztán dúsítják bőven a ’60-as évekre jellemző enyhén szólva butuska, gyerekes képi gegekkel illetve felhasználnak mindenféle filmtörténeti ötletet (így többek közt itt is ráismerhetünk a Piroska és a farkasra, Urashima Taro-ra, a Notre Dame-i toronyőrre és Zorrora). Őszintén szólva a jó részét masszívan untam, de voltak a szemnek vagy szellemnek kellemes pillanatai is. Összességében ez így nálam átlag alatti, konkrétan négyes tízből, de a sorozatot, ha lesz rá módom még mindenképp nézném így is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: 2013.05.15

Muramasa

Tezuka Osamu 1987-es Muramasa c. rövid animefilmét kapásból kétszer meg kellett néznem, mivel elsőre egyszerűen nem voltam képes követni teljesen a képsorokat, történést, grafikát, animációt – ugyanis annyira magával ragadott a zenei aláfesés, kíséret. Szerintem maga a grafikai megvalósítás korához képest inkább túl egyszerű, s ugyenez vonatkozik az animáltságra is, sokszor dolgoznak állóképekkel, durva vágásokkal. Mindez akár zavaró is lehetne… de a hanghatásokkal együtt olyan feszes, izgalmas hangulatot teremtett, hogy levegőt alig kaptam, pulzusom meg plafont verte. Elsőre furcsának is tűnhet a horror megjelölés a műfajnál – de épp ez a ravasz, profi audió az (és nem igazán/nem önmagában a képek), ami pszichothrillert csinál belőle…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.10.20

Midori no Neko

Örömmel látom, hogy egyre több darabhoz jön ki felirat Tezuka Lion Books sorozatából. Hasonlóan a többihez a látvány, a megvalósítás itt, a Midori no Neko animében is hagy maga után kívánnivalót (jócskán) – de a maga korában (30 éve, illetve ha az eredeti mangáját nézzük, ami ’56-os, akkor még régebben) nem volt olyan rossz (sőt ellenkezőleg) és több érdekes megoldása még mai szemmel is izgalmas. A sztorik meg mindig érdekesek, talán eddig ezt élveztem legjobban – minden kliséjével és röhejességével együtt is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.23

Hi no Tori OVA 1-3 (1986-87)

Hi no Tori: Houou Hen / Phoenix: Karma Chapter

A 3 OVA-t – bár valóban különállóak – mégis célszerű lenne trilógiaként kezelni szerintem. Mindhárom fájdalmasan gyönyörű emberi történet. Viszont mindhármat kicsit “egyszerűnek” éreztem. Ez az első tetszett legjobban látványvilágban, alig tudtam betelni vele az elején. Nekem símán 10/10-el kezdett. Ahogy előttem már írták: a zene is jól támogatja és a hangulata is a helyén van.

olvasásának folytatása

Hi no Tori (TV, 2004)

Szemben a 80-as évekbeli mozival és ovákkal ez a Hi no Tori animesorozat MINDENKINEK nyugodt szívvel és nagyon melegen ajánlható nemre, életkorra, érdeklődési körre való tekintet nélkül! Nagyon jó anime, meglepő hogy ilyen kevesen jelölték be látottnak. A karakterdizájnt, mint retrókedvelő imádtam, de szerintem azok is szeretni fogják az animét a történetei miatt, akiknek annyira ez nem bejövős. Az említett két másik feldolgozással szemben ez természetesen már inkább eltalálhatja a mai kor emberét: populárisabb, pörgősebb, drámai, de nem annyira tragikus, mint amazok, érzelmileg sem annyira bonyolult. Magyarul kevésbé fogja unni az “átlagnéző” és nem kell rajta annyit agyalni, több az akció is. Ettől függetlenül nem gyomláltak ki belőle minden belső értéket, maradt az is azért bőven. Grafikáról, animációról, zenéről itt most nem írnék, tudnám kritizálni – de minek, pont huszadrangú a bámulatos sztorik mellett (amiket szintén lehetne azért megcincálgatni, de azt se akarom).

Nos így, hogy túl vagyok az egész animés univerzumán, most már csak a mangája maradt Tezukától… és meglepetésemre olvasható is, ráadásul tetszik is belelapozgatva.

EZT tényleg nézzétek! Megéri! (aztán ha bejön és “keményebb” anyag kell – irány az ovák)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.18.