Junk Head – a véletlen díjnyertes

Véletlen, mert így találtam rá a YouTube-on erre a “one man showra”, vagyis kis költségvetésű független sci-fi animére, a Junk Headre. A nagyobb anime-adatbázisokban egyelőre nem volt nyoma, de majd idővel biztosan felfedezik, én most lusta voltam adatbázis-bővítésre. Az IMDb viszont már ismeri, ahogy több angol nyelvű írás is foglalkozott vele. Magyarul viszont majdhogynem ismeretlen. Egy fél órás stop motion japán bábfilmről van szó, amit a jelenleg 43 éves Hori Takahide készített szinte teljesen egyedül 4 év alatt. Szabadidejében. Korábban szobrokat és bábokat alkotott, elismert festő. A kész mű hivatalosan 2014-ben jelent meg és már nyert is díjat filmfesztiválon… és biztos vagyok benne, hogy még fog begyűjteni elismeréseket.

olvasásának folytatása

Reklámok

Warau Hyouteki (Laughing Target)

Ahogy látom a Rumic World antológia tagja az 1987-es Laughing Target, másik 3 társával együtt. Egyszerű thriller, semmi extra, de amit csinál, azt jól csinálja. Kicsit összekuszálta a szívritmusom, csöppet felborzolta a szőrt a tarkómon – tetszett.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddiccts, 2011.09.18

Shiki

Csatlakozom azokhoz, akik szerették a Shiki animéből Megumi és Chizuru ruháit + a fura hajkölteményeket (szakállszerkezet is ideértendő!!!) + a néhány fura karakterdizájnt. Nekem Masao volt az egyik legjobban sikerült karakter, seiyuu ügyileg is (tehát technikai értelemben kedvenc, de nem érzelmileg…)! BUCK-TICK OP/ED bejött, bár nem annyira, mint a Nightwalkerben. Az a rész amikor a doki a “legtöbbet foglalkozott a feleségével” – az egyik kedvencem lett. De szerettem a sorozat elején a thrilleres eszköztárat, a kamerabeállításokat, vágásokat, hangulatkeltést – amit később sajnos elhagytak. Az Andusia által is citált traktoros jelenet is meggyőző volt – ugyanakkor a kameraállásokkal az utolsó részekben is variálhattak volna, hogy hatásosabb legyen a gore (ezt így többségében lájtosnak éreztem). Szép volt Megumi visszatekert jelenete a levelével. Több kellett volna ezekből, meg a viszonylag kevés szürreális képsorozatból!

Negatívumok: csatlakoznék azokhoz, akik valamennyire unták. Én is többször kissé, abbahagyós volt számomra a közepe után (ez elején meg nagyban gátolta a beleélést számomra a halálesetekkel és kezelésükkel kapcsolatos logikátlanság). Különösebben semmivel sem leptek meg a sorozat során, kb. mindent értettem, sejtettem előre és elég sokat ismételtek. Nekem átlagos, kissé rétestésztára nyújtott animesorozat lett – a fent leírt pozitívumokkal (bár én eleve nem vagyok oda a sorozatokért). Grafika tekintetében a fenti pozitívumokon túl a hátterek bizony nem voltak valami meggyőzőek, ahogy az animáció sem. Audió, zene – helyén volt, de nem emelkedett ki. Így egy erős 10/5-t tudok rá adni, de szerintem 12 részből ki lehetett volna hozni ugyanebben a tempóban és stílusban: úgy 10/7-ig felcsúszhatott volna nálam is. A végével kapcsolatban nem volt kifogásom és nem tudom a sorozatnak előnyére írni, hogy “nem az újabb kori csillogó, romantikus vámpírvonalat” követi, mert azt nem is annyira ismerem – nem azon nőttem fel.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.22

Kikoushi Enma

Nekem nagyon bejött a Kikoushi Enma OVA hangulata! Végre egy igazán borzongató, pulzusszámemelő alkotással futottam össze. Ebben nagyon profi volt, a képi- és hanghatások mind ezt segítették. (Mellesleg bár nem OP, de tetszett az epizódok kezdete zeneileg is és az ED is.) Igaz sok mást ezen kívül nem is ad, de ez így is jó, érdemes végigizgulni! Nekem egyedül a karakterdizájnnal volt kis gondom: kicsit unalmasra, átlagosra, jellegtelenre sikeredett szerintem. Ha már hasonlítgatjuk, akkor én inkább a Gegege no/ Hakaba Kitarou pároshoz hasonlítanám a már említett Dororon Enma-kunnak (ami egyébként jó kis rikító színeket használ és még az OP-ja is kicsit a Gegege-re hajaz) és ennek a párosát… (Mellesleg épp most indul egy újabb Dororon Enma-kun sorozat Meeramera alcímmel.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.09

They were 11

Ha jól látom, akkor egy egy kötetes, díjnyertes mangából készült az 1986-os They were 11 animefilm (többek közt, mivel egyéb feldolgozások is születtek belőle). A mangát fellapozva úgy tűnik, hogy meglehetősen hű és jó adaptáció lett (némi változtatások azért természetesen vannak), sőt megkockáztatom, hogy magasabb élvezeti értékkel bír, mint az eredetije! Szerintem nagyon jó volt és főként a frankó sztorija miatt, mert a graf. vagy a zene nem kiemelkedő – bár retrókedvelőknek mindenképp tetszetős lesz. Láttunk már ilyen misztikus, némileg thrilleres sztorikat, ahol pl. az űrbe (vagy máshova) elzárnak egy csapat “embert” és elültetik köztük a gyanakvást. Na ezt szerintem a mozi igen jól csinálja, bár igaz, hogy nem különösebben rak hozzá sokat, sőt kihagyja a ziccert, hogy az egyes szereplők személyiségét pszichoanalízisnek vesse alá – de még így is szuper a hangulata. Előzőek persze nem is meglepőek, ha tudjuk, hogy shoujo műről van szó. S ezért az sem meglepő, hogy a retro shoujók némelyikére jellemző bizonytalan nemiség is került bele: ami még szerintem épp nem shounen-ai vagy gender bender (férfiaknak sem zavaró), de azért már majdnem az… Érdekes mód, ahogy meglestem néhány review-t, senki nem említette ezt (igen, látom. hogy hivatalosan sem kategorizálták így sehol). Pedig, ha a manga eredeti alkotójának, Hagio Moto-nak utánanézünk, akkor a Wikipedián azt látjuk pl. hogy egyenesen a modern shounen-ai megalapozójának, szülőanyjának titulálják, míg a Baka-Updates a művei közt többször is feltünteti a shounen-ai műfajt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.06

Cossette no Shouzou

Avagy Le Portrait de Petite Cossette. Hmmm… Hát… Meg kéne mégegyszer nézni… Vagy a mangát elolvasni – amit, ha jól értettem egyszerre csináltak az animével (tehát egyik sem a másik alapján készült/ vagy a manga az anime alapján)?

Arra kiváncsi lennék, hogy azok közt, akik szerették a hím- avagy a nőneműek vannak-e többségben?

Én mindenesetre inkább utóbbiaknak ajánlanám a romantikus tartalma miatt. Vagy inkább ajánlanám szadista csajoknak és mazohista srácoknak! Vagy senkinek. Vagy egyszer akár mindenki megnézhetné – saját felelősségre. Bár inkább csak azok, akik valamelyest vonzódnak a horror vagy misztikus pszichothriller vonulathoz.

Nem szerettem. Nem volt átlagos. Nem volt rossz. Én inkább joseinek éreztem, mint seinennek – vagy akár egy egyedülálló shojonak. Gonosz volt. Sokszor grafikailag csúnya számomra. Sokszor szép. Vizuálisan, mármint kamerakezelés, vágások stb. tekintetében iszonyatosan kreatív és sokoldalú, profi. Ugyanez igaz zenéjére, dalaira, hanghatásaira. Azért bárki bármit mond, tényleg nehezen követhető. Többféleképp értelmezhető. Szerettem korábbról Ravana és dottris hozzászólásait – többek közt.

Nekem is olyan, mint Vulturefromdeath írta, idézem: “Én sem értettem meg teljesen, de nem is akartam. Engem vhogy nem ragadott magával, de azért tetszett.” Bár nekem összességében nem tettszett. Ha mégegyszer megnézném nyilván jobban megérthetném, tisztulhatna, árnyalódhatna a véleményem, de nem akarom, mert nekem az az értelmezésem a filmre, hogy (spoiler:) nem a szerelem a központi téma(bármennyire is sokminden utal erre), hanem az, hogy a szellemvilág veszélyes és ne ártsuk bele magunkat (bármivel csábít, áll elő, ármánykodik stb.). Pont. Igaz nem is kedvelem a komolyabb horrorokat és thrillereket, elég nekem az, amit már így is tudok a Gonoszról és amennyit találkozom vele – nem akarok közelebb kerülni, mint amennyire muszáj. Mint ahogy már az első OVA-ban is elhangzott Zenshiri-san és Kurahashi-kun között: “-…de nem is nagyon érdekel.”(mármint a szellemvilág) “- Tökéletes… Az egyáltalán nem tréfa, ha valaki kiváncsiságot érez a másvilág lelkei iránt… vagy megpróbál kapcsolatot teremteni velük…” A másik értelmezés meg lehetne a szerelem destruktívba könnyen áthajló formáinak felvillantása, vagyis a plátói, rajongó, idealizálóé, ill. büntető, követelő, kínzóé – melyek közül már mindkettő végülis önző, tárgyként tekint a másikra, miközben az elveszik. Kb. Röviden. De mint mondtam szerintem nem ez utóbbi mégsem. Szerk.: Vagy pl. egy szerelem fejlődése az önzéstől az önzetlenségig vagy két lélek “harca” – a krszellemistálypoháré és a festményé(utóbbi nyer) stb. stb.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.07