A Nishikata Film Review és a független, rövid animációk

…avagy blognézőben: “homemade one-man shows”. Sufnifilmek. Kísérleti animációk. Művészmozi. Fesztivál-járók. Vizsgaművek… 

“Anime is dead.” “Hanyatlik az animeipar.” “Ebből a szezonból már megint alig van valami, ami érdekel.” Stb. stb. Viszonylag sokat lehet hallani hasonló kijelentéseket, ugye? Tény, hogy vannak bőven pocsék alkotások az animék között – legalábbis áttételesen erre kell következtetnem. Szezonos, be nem fejezett sorozatokat főszabály szerint sosem nézek, ezért csak utólag szoktam csipegetni a jobbnak tartottak közül. És bizony még ezek közül is sokra azt mondom, hogy középszerű, gyenge vagy egyenesen rossz. El tudom képzelni milyen felvállalhatatlan lehet az ez alatti átlagos anime-özön színvonal. Ugyanakkor, ha kicsit alaposabban megvizsgáljuk a témát, akkor természetesen azt látjuk, hogy közel sem halott az anime. Sőt újra és újra megújul, fejlődik, állandó változásban van. Ezt persze az nem látja, aki csak az ugyanazokra a sémákra épülő sorozatokat nézi. Mert: a változatosság gyönyörködtet. Nem hiszem, hogy lenne az a kedvenc étel, amire ne lehetne ráunni. Ezért szeretek én pl. egy shoujo után elővenni egy horrort, aztán egy gyerekfilmet, majd egy shounen sorozatot, rá rövidfilmeket és zenei videókat és így tovább… És ezzel el is érkeztünk ezen bejegyzés tárgyához, ím a Nishikata Film Review egyik legújabb témája, Kono Aki munkáinak egyike:

Oké, nincs a valaha volt legjobbak között, de kiválóan alkalmas arra, hogy az animék egysíkúságába vetett hitet eloszlassa. Nagyszerű látókör tágításra. Meg a sziluett-animációk, a kivágásos technikák, a stop motion módszerrel készült cuccok amúgy is ritkák – ezért is érdemes megnézni (Utena-árnyjáték forevör). Azt is elismerem, hogy nem véletlenül szerepel a fórumokon az aláírásomban, hogy: “moralfag & movie/short/retro fan” (amiből azért az erkölcscsősz-önmeghatározás az animézés-mangázás ízlésromboló hatására jelentősen megkopott). Elfogult vagyok a rövidfilmekkel szemben, még úgy is, hogy bőven láttam már ezek közt is olyat, amit képtelen voltam befogadni, feldolgozni, nem tetszettek. Csak, hogy egy példát említsek: Born by myself. De pl. az Oscar-díjas Tsumiki no Ie sem jött be nálam annyira, ha sejteni, érteni is véltem a díj okait és részben el is ismertem. Előzőekkel együtt is tartom, hogy 10-15 percnyi szenvedés, elégedetlenség vagy unalom sokkal elviselhetőbb, mint többszáz percnyi, ami utóbbi hosszabb sorozatok esetében egyáltalán nem ritka. A blogom alcíme is kiemeli, mit tartok fontosnak: az ÉLMÉNYT. És ehhez nem kell 20-30-50-150 húszperces rész. Bár mára már ezekben is megtanultam meglátni, megérezni – mert ezek tőlem távol álltak. De nem kell. Elég pár percnyi intenzív élmény. Mint amikor egy embörös pálinka kacér tüzével végigsímítja a nyelőcsövet, hogy a gerinc is beleremeg minden egyes szőr- és hajszál tövéig. Ugye ehhez az élményhez nem kell hosszú idő? De mondjuk egy orgazmushoz sem – főként ha férfiről van szó.

A címben szereplő rövidfilmek műfajában sokan szereztek már maguknak hírnevet. Itt és most csak zárójelben lehet a sokak által ismert Shinkai Makoto-ra utalni, aki szintén egyedül készített rövidjeivel hívta fel magára a figyelmet, de ehhez a témához túl mainstream. Aztán ott van Ofuji Noburo, akiről díjat is neveztek el, amely a Mainichi Film Award Animációs Nagydíjával karonöltve igen színvonalas válogatást kínál az arra fogékonyaknak. De prominens képviselőként lehetne említeni még Yamamura Koji-t, Kawamoto Kihachiro-t és még sokakat. Szóval velük is foglalkozik a Nishikata Film Review. Meg olyanokkal, amikről még az életben nem hallottunk. MAL-on, AniDB-n nincs adatlapjuk. Online-t, torrentet felejtsük el sokuk összefüggésében. Sokszor még DVD-n sem rendelhetőek. Lehet, hogy csak filmfesztiválokon vetítik őket. Közel sem állítom, hogy minden tetszett erről az oldalról, amit az elmúlt években innen megismertem. De sok izgalmas darab volt, amire ez hívta fel a figyelmemet először. Vagy akér egyedüliként! Pl. e miatt a blogger miatt próbálkoztam meg az első adatbázis bővitésemmel MAL-on: Mizue Mirai és Ryu Kato adatlapjával és műveivel. Tessék néhány zenés ízelítő a stílusos, ötletes műveikből (VIGYÁZAT! epilepsziásoknak az első kettő nem feltétlenül ajánlott):

Szóval jó kis blog ez, a rengeteg animés között tematikája miatt elég egyedülállónak tűnik számomra, bár elég keveset ismerek és látogatok. (Talán még az Anipages ilyesmi: kissé underground, egyedi, némileg művészi – igaz jóval mainstreamebb, sorozat- és retro közelibb. Csak most veszem észre, de NAGY ÖRÖMMEL nyugtázom, hogy hosszabb inaktívság után ez is ÚJJÁÉLEDT EGY IDEJE!!! Én meg már azt hittem, hogy megszűnt.)  Megjegyzem szerencsére a magyar fórumokon-blogokon is említésre kerülnek időnként hasonló, mainstreamtől elkalandozó művek, de ilyen koncentrációban nem fordulnak elő. Ugyanakkor az épp most kezdődő Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztiválon esetenként több a Nishikata blog profiljába tartozó darabot lehet látni, ami neten nem mindig érhető el. Meg amúgyis érdemes a fesztivál programjából csemegézgetni – nem csak a japán és távolkeleti alkotásokból… Ami viszont zavart a Nishikata blogban: kicsit túl száraz, túl objektív, túl akadémikus, illetve nekem túl “csicsás”, túl sok erőforrást szív el a régi számítógépemtől. Ez utóbbi mondjuk hazánkban is előfordul egy-két oldalon.

Reklámok

12 thoughts on “A Nishikata Film Review és a független, rövid animációk

  1. Azért a rövidfilm és a kereskedelmi csatornákon futó sorozatok mindig is eltértek és el is fognak térni. Nem véletlen. Melyikben van a pénz, mi tartja ott az embereket a képernyő előtt, tölti ki a helyet és teszi értékessé a csatorna reklámblokkját? Hát nem az előbbi. Az egyik célja a kísérletezés, alkotás, a másiknak pedig a profit és az igények kielégítése. Ezért nem is fogja sose önmagában megreformálni az “ipart”.

    Kedvelés

    • – Persze, hogy eltérnek – épp ez az izgalmas.
      – Az anime viszont nem csak a mainstream sorozatokat jelenti.
      – “Igények kielégítése”: hál’ istennek az enyémet az átlagsorozatok általában nem, magasabb az ingerküszöböm. Az, hogy az emberek mittudoménhány-sok százalékát igen, az már legyen az ő bajuk, meg az animeipar öröme és könnyű pénzügyi nyeresége: legyenek vele boldogok. Igen, az ALKOTÁS az, ami engem érdekel. Az, ha érezhetően van koncepció, nem csak profit-prostitúció.
      – Épp azt mondom (ha szokásom szerint nem is érthetően, bocs), hogy nem kell az animeipart “megreformálni”, mert nem egy statikus valami, hanem állandó változásban, megújulásban van – vissza-visszanyúlnak a régihez és kutatják az újat. A rövidfilmek persze önmagukban nem reformálják meg a nyugati nézőkhöz eljutó, tömegeknek szóló animesorozatokat, de a nagy masszának, az animének, mint gyűjtőfogalomnak ezek is részei (mások mellett). És semmiképp sem elhanyagolható részei. Egyrészt rengeteg van ezekből is – attól, hogy egy átlag “otaku” nem tud róluk. Másrészt a “szakma krémje” (nem a terjesztési oldal, hanem az alkotói-befogadó kritikusi) világszerte többet is foglalkozik ezekkel (arányaikat összevetve vagy legalább azt, hogy melyiket mennyire ismeri-becsüli egy random animefan), mint a sorozatokkal (az egész estés filmekről most nem ejtettünk szót). Tessék megnézni a filmfesztiválok programjait! (Jó, jó, beismerem, hogy ez így megint sánta összehasonlítás kissé, hiszen a sorozatok nem is férnének bele a fesztiválok vetítési idejébe, plusz van a sorozatoknak is külön nemzetközi fesztiváljuk-díjazásuk, nem beszélve a japán-ázsiai happeningekről.)

      Kedvelés

      • “hál’ istennek az enyémet az átlagsorozatok általában nem, magasabb az ingerküszöböm.” “az már legyen az ő bajuk”
        Ha ezt máshol olvasnám, valószínűleg egy F.U. komment után végleg el is felejteném a bloggert aki írta. Pontosan ugyanúgy, mint ahogy te a “kult” animéket keresed/élvezed, ugyanígy a sorozatok is piszkosul fontos része a szférának, és nem illik sértegetni, aki ezekben kedvét leli. Először is mert ettől totál hipsternek tűnsz, ami szerintem senkinek se áll jól. Tágabb értelemben pedig inkább csak olyannak, aki piedesztálról néz le a többi animésre, ami feleannyira se áll jól, mint a hipsterség. A jóhoz ismerni kell a rosszat, a látókörünket pedig nem csak azzal bővítjük, ha folyamatosan a szürreális világban mozgunk. Szerintem ezzel épp az ellenkezőjét éred el – ami nem feltétlen baj (miért is lenne, hiszen mindenkinek van kedvenc stílusa?), ha ettől még tisztelettel viseltetsz a “pornéppel” szemben.
        Én aránylag sok sorozatot nézek, továbbá sok retrót, művészfilmet is. Szerintem ez az egyensúly. Nem szeretem, ha ezért kigúnyolnak.

        Kedvelés

      • @Pitbull:
        Igazából nem sértegettem szerintem senkit, főleg nem téged, mert kb. tudom miket nézel.:) Én csak annak örültem, hogy én milyen vagyok, meg azt rögzítettem, hogy a szűkebb látókörrel bírók szerintem sok mindenből kimaradnak, amit szerintem sajnálhatnának. Persze ez az egész nagyon összetett dolog, az ízlésem meg a látóköröm nekem is sokat változott és sokáig, ahogy már máshol is mondtam: az elmúlt 30 évemben folyamatosan és lassan. Azt megértem, hogy ez felületes ránézésre másképp is lejöhet. Sokat lehetne erről még beszélni, ragozgatni tovább.

        Nyilván tisztában vagyok a sorozatok messze kiemelt helyével az animeszubkultban. És egy szóval sem mondtam, hogy az aki néz sorozatokat IS, az ilyen-olyan rossz stb. Sőt nem is gondolom ezt. Már én is nézek sorozatokat. És volt köztük számomra is sok értékes.

        Az, hogy hipsternek, beképzeltnek stb. tűnök-e, az leginkább nem rajtam múlik. Ki minek akar nézni. Van véleményem, de nyitott vagyok eszmecserére és kompromisszumokra.

        “…ismerni kell a rosszat is”: nem véletlenül mainstreameztem én sem ebben az évben olyan sokat.

        “…folyamatosan szürreális”: Persze, hogy nem! Abszolút igazad van, az ugyanolyan féloldalas lenne. Egy jó edzésterv sem csak bicepszezésből áll.

        “…Tisztelettel…”: na ezt azért megint többféleképp körbe lehet járni. Az “igazi” tisztelet azért nem jár mindenkinek, hanem csak szelektáltan, épp ez a lényege. Odafigyelés, megértés, fair hozzáállás az már mindenkit megillet. Persze, ha úgy érted a tiszteletet, hogy senkit nem sértegetni, bántani kapásból – akkor abban igazad van. Egyébként csendben megjegyzem, hogy nagyon is megértem a “pórnépet”.

        Tudom kb. miket nézel Pitbull és becsüllek is érte. Vannak dolgok amiben hasonló az ízlésünk véleményünk (pl. Studio 4C rövidek szeretete) és van amiben eltér. De véletlen sem gúnyollak ki. Ha úgy érezted, ha félreérthető voltam, BOCS!

        Nyilván a kísérletező, elvont, független készítésű japán animációs rövidfilmek még az anime rövidfilmek halmazának is csak egy részét képezik, amelyek csak egy részét képezik az animéknek… és így tovább. De hadd engedtessék már meg nekem, hogy erről a pici, de számomra igen fontos szeletecskéről elmélkedhessek. Nem sokan teszik ezt…

        Amúgy az egész gondolatmenetem lényege az lett volna, hogy szerintem az ÉPP AKTUÁLIS SZEZONOS MAINSTREAM SOROZATOKON TÚL (mert igen, a mainstreamben is van jó, van kedvelhető és szórakoztató, de én most nem erről akartam beszélni, arról úgyis mindenki beszél…) mennyi izgalmas felfedezni való van. És nyilván a
        -rövidek csak egy része ennek. Ide tartoznak a
        -retro sorozatok (melyek jó része anno szintén mainstream volt, de mai szemmel már más a helyzet),
        -szezonos, kortárs, de nem mainstream sorozatok,
        -filmek… és a többi még lehetne boncolgatni, felosztogatni.

        …ha még mindig F.U., akkor SORRY.:)

        Kedvelés

        • Én nem haragszom, és a bejegyzés is tetszett – a véleményedet a kommenthez írtam, nem a filmekhez vagy azok stílusához. Csupán nem minden általánosítással értek egyet, pláne ha tudtommal te is sok olyan bloggert vagy csak a szférában mozgó személyt követsz, akik rendszeresen szezonost néznek.

          Tehát a filmek tetszettek, köszönet értük! 😉

          Kedvelés

      • Kis túlzással kb. Péteren és rajtam kívül MINDENKI néz rendszeresen szezonost nem? (Értsd: pl. én csak utólag, sokszor sokkal később nézek és csak keveset belőlük, futókat nem követem, sorozatszerű nézést nem szeretem, “tömbösítek”.) Te is követsz szezononként egyet-kettőt, nem? Szóval nincs sok választásom… 🙂

        Az általánosítás és a nem teljesen érthetőség nagy hibáim – teljesen igazad van. Mások is mondogatják sokszor. Az a baj, hogy amikor magam magamban, magamnak gondolkodom – akár így naplószerűen, akkor persze logikailag is minden stimmelni látszik, meg félszavakból is értem magam. 😀 Aztán, ha elindul valami több résztvevős diskurzusféle, akkor gyorsan rá szoktam jönni, hogy van még mit csiszolgatni, módosítani a véleményemen. Esetleg ezt-azt vissza is szívni, a másiknak is igazat adni, kiegészíteni, árnyalni stb…

        Én már annak is örülök, ha “megmozgatnak” a rövidfilmek, ha tetszeni is tudnak, akkor az persze még jobb. És amúgy őszintén köszi a véleményt Pit! A dorgálósabb részét is!

        Kedvelés

  2. Szezonosokat általában én se szoktam nézni. Vagy másfél éve megfogadtam, hogy csak utólag. Ez a mostani kb. kivétel, mert a Coppeliontól annyira mást vártak, így muszáj volt belekezdeni (mostanra meg annyira rossz számomra, hogy direkt idegelem magam vele szerdán vagy csütörtökön), aztán a Log Horizonra annyira kíváncsi voltam mennyire SAO koppintás, hogy ismételten muszáj volt rátelepedni. Őt viszont szerintem innentől hanyagolom, mert úgy tűnik érdemes lesz arra, hogy egyben megnézzem. A Donnára meg azért néztem rá, mert elképzelni se tudtam mit akartak belőle kihozni, de rájöttem időközben, hogy ha hétről hétre megnézem, akkor be is fejezem és nem kerül dobásra.

    Kedvelés

    • Azért igazából nekem meg jók azok, akik nézik a szezonosokat hétről-hétre. El kell ismernem, hogy profitálok a véleményekből. Mire addig eljutok, hogy nekilássak nézni közülük, már van egy sokak által felvázolt képem arról, hogy kb. milyen is az adott szezon.

      Kedvelés

    • A thank can never be too late… Actually I am the one who’s grateful for your great and original site. So thank you for your blog! And thank you for your thank! 🙂 Shame on me that I have never ever told you this. It would be just a lame excuse that I speak English poorly and I have never used Google Plus so far.

      I don’t really know what to say. You know it’s just a little “test blog” with few readers and with a bad, unqualified blogger. It’s something like… high honor… for me that you come here… and thank me… and link my blog… (I didn’t know that you have links – I don’t know your blog well enough). I feel happy and proud (yay I am the one and only Hungarian within your links!) and… unworthy at the same time. You know… I am confused a little bit. 🙂

      Kedvelés

  3. Marina disse:Lolo, eu acho q explicação mais simples: sexo biológico é diferente de gênero..Óbvio que as pessoas nascem ou mulher ou homens geceninamette..Quem tem cromossomo Y eh homem genético ( e digo quem tem cromossomo Y é Homem e não XY pois existem homens XXY, assim como mulheres XXX), mas não necessariamente homem no gênero, nas escolhas, no sentimento..Acho q pensando assim facilita o entendimento dessa causa…

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s