New Getter Robo

Bimanc ismertetője az univerzum többijével (különösen az első sorozatéval) együtt mindenképp szuper! Engem a TTGL hozott a New Getter Robohoz és meg kell mondjam a Gurren Lagann sokkal jobban tetszett! Itt viszont bejött a gore, meg a “herelengető poénok”. Kedveltem a végének WTF-ba hajlását és bolygóméretű szuperrobotot se láttam még szerintem sokat. DE!!! A grafikára 10-ből 4 pontot se adnék! “Retro-fil” hajlamok ill. anime-történelmi érdeklődés nélkül nem ajánlom…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.03.13

Reklámok

Shiki

Csatlakozom azokhoz, akik szerették a Shiki animéből Megumi és Chizuru ruháit + a fura hajkölteményeket (szakállszerkezet is ideértendő!!!) + a néhány fura karakterdizájnt. Nekem Masao volt az egyik legjobban sikerült karakter, seiyuu ügyileg is (tehát technikai értelemben kedvenc, de nem érzelmileg…)! BUCK-TICK OP/ED bejött, bár nem annyira, mint a Nightwalkerben. Az a rész amikor a doki a “legtöbbet foglalkozott a feleségével” – az egyik kedvencem lett. De szerettem a sorozat elején a thrilleres eszköztárat, a kamerabeállításokat, vágásokat, hangulatkeltést – amit később sajnos elhagytak. Az Andusia által is citált traktoros jelenet is meggyőző volt – ugyanakkor a kameraállásokkal az utolsó részekben is variálhattak volna, hogy hatásosabb legyen a gore (ezt így többségében lájtosnak éreztem). Szép volt Megumi visszatekert jelenete a levelével. Több kellett volna ezekből, meg a viszonylag kevés szürreális képsorozatból!

Negatívumok: csatlakoznék azokhoz, akik valamennyire unták. Én is többször kissé, abbahagyós volt számomra a közepe után (ez elején meg nagyban gátolta a beleélést számomra a halálesetekkel és kezelésükkel kapcsolatos logikátlanság). Különösebben semmivel sem leptek meg a sorozat során, kb. mindent értettem, sejtettem előre és elég sokat ismételtek. Nekem átlagos, kissé rétestésztára nyújtott animesorozat lett – a fent leírt pozitívumokkal (bár én eleve nem vagyok oda a sorozatokért). Grafika tekintetében a fenti pozitívumokon túl a hátterek bizony nem voltak valami meggyőzőek, ahogy az animáció sem. Audió, zene – helyén volt, de nem emelkedett ki. Így egy erős 10/5-t tudok rá adni, de szerintem 12 részből ki lehetett volna hozni ugyanebben a tempóban és stílusban: úgy 10/7-ig felcsúszhatott volna nálam is. A végével kapcsolatban nem volt kifogásom és nem tudom a sorozatnak előnyére írni, hogy “nem az újabb kori csillogó, romantikus vámpírvonalat” követi, mert azt nem is annyira ismerem – nem azon nőttem fel.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.22

Teito Monogatari (Doomed Megalopolis)

A Teito Monogatari OVA verziója, vagyis a Doomed Megalopolis érdekes vagy szép képi megoldások rendelkezik a 90-es évek elejének készítési stílusára jellemzően. Kesze-kusza, se füle, se farka, lassú történetvezetés, természetfeletti, 1910/20-as évek, egy-két gusztustalan jelenet és némi meztelenkedés, illetve vér. Érdekes is, meg unalmas is. 10-ből 4 és 6 közt ingadoztam. Egyébként egy sikeres regénysorozat egy részéből készítettek élőszereplős filmet, majd azután ezt az animét. A pletykák szerint a főgonosz ihlette a Street Fighter játéksorozat egyik szereplőjét, M.Bison-t. Az animét nem tudom ajánlani, de AMV-t érdemes belőle készíteni, nézni – már annak, aki szerei a durvulós alapanyagokat.

Pl.: ilyesmit(spoiler!) vagy effélét(spoiler!)

Aztán akit jobban érdekel okkult és valóság összefonódása Tokióban, az a 4 DVD-specialt is meglesheti még.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.11.25

Yume no Omocha Koujo (Dream Toy Factory) – Szarból várat!

Nem vicceltem, amikor a szubjektív-pongyola impresszumomban (a.k.a. sztriptíz) kinyilatkoztattam, hogy ez a blog kifejezetten felnőtteknek ajánlott. Erről a mangáról, mint az X-rated rovat első képviselőjéről elmodható, hogy már annyira korhatáros, hogy felnőtteknek sem ajánlható. A címet se a szólás átvitt értelmében tessék olvasni! Kago Shintaro ero-guro (vagy eroguro) gyűjteményesénél, a 2006-os, egy kötetes, Yume no Omocha Koujo című manga 13 rövid fejezetéből az utolsó hétben valóban, szó szerint emberi székletből építkeznek. Oly módon, ami nem csak egy átlag, épelméjű, normális felnőttnek jelentene sokkot, hanem a sokat látott, akár horrort, gore-t, hentai-t is megtapasztalt, kissé beteg lelkületű anime-fogyasztóknak is. Kialakulatlan, viszonylag normális, stabil személyiség és szexualitás hiányában pedig kifejezetten káros. Tehát gyermek- és fiatalkorúak számára ez a saját érdekükben, minden körülmények között tabu kell, hogy maradjon.

A még romlatlan, naív lelkületűek így gyorsan felejtsenek is el mindent, amit eddig olvastak és vegyünk egymástól búcsút. Csak a bátor, nyitott élményvadászok jöjjenek velem tovább – lehetőleg 20 éves kor felett. Nekik viszont ígérem, hogy a mangával ellentétben itt nem lesznek explicit, felkavaró képek és én sem fogom szemléletesen körbeírni, hogy miket láttam. Vigyázok rájuk!:) Aztán persze az írásom végére érve még a legtöbbeknek továbbra sem lesz ajánlott a manga elolvasása. De bizony az ilyenek is részei a sokunk által kedvelt japán kultúrmételynek – így egyáltalán nem felesleges szót váltanunk erről sem és megismernünk kedvencünk sötét titkait.

olvasásának folytatása

Kiseiju (Parasyte) – A jobb kezem a legjobb barátom…

parasyteEredetileg nem akartam írni erről a 1990-től 1995-ig futó, 10 kötetes, díjnyertes (Kodansha általános manga ’93-ban és Seiun sci-fi ’96-ban) mangáról, de mióta nemrég befejeztem, egyre csak azon kuncogok magamban, hogy milyen jó kis alcím lenne neki a fenti. Teljesen korrekt amúgy, hiszen a Parasyte esetében ez igenis lényegi elem, másrészt nagyon félrevezető is. Rögtön egy sikamlós ecchi-re asszociál belőle az ember. Láttunk, olvastunk is már ilyeneket, hogy “nem odaillő dolog”, idegen lény került a főszereplő tinédzser fiú valamely testrészébe. Pl. a heréjébe mondjuk az Oretama (My balls) esetében. Itt pedig a jobb kezébe.

olvasásának folytatása