A szél elül – a Studio Ghibli végnapjai?

the_kingdom_of_dreams_and_madness-007

A The kingdom of dreams and madness (Yume to kyoki no okoku) című 2013-as japán dokumentumfilm a Szél támad (Kaze Tachinu) című Miyazaki Hayao film készítését kíséri végig kötetlenül. Ezen keresztül szól a Ghibli animációs stúdióról és nagy öregjeiről: Miyazakiról és Takahatáról, a két rendezőzseniről és Suzuki Toshioról, a mögöttük álló producerről. A fókusz azonban leginkább Miyazakin van.

A múlt héten általam is látott Kaze Tachinu nem volt egy jól sikerült játékfilm. Ez a dokumentumfilm ahhoz hasonló hosszúságú és szintén lassú folyású, mondhatni ugyanúgy unalmas. A távolságtartás, objektivitásra törekvés, érzelmi bevonódás- és ítélkezés mentesség a Kaze Tachinura is jellemző volt, de itt a műfajból adódóan természetesebb és működőbb. Gyönyörű természeti képeket itt is kapunk. Sőt annak ellenére, hogy ez dokumentumfilm, érzelmesebb és drámaibb is. Ahogy és amiről beszélnek ezek az idős legendák – főképp Miyazaki – az zavarba ejtően emberi. A szél ebben a filmben is feltámad néha-néha a filmstúdiót övező fák ágait cibálva, de az alaphangulaton melankólia és elmúlás ül.

Miya-san – ahogy becézik a filmben – saját maga mondja ki, hogy a Ghiblinek nemsokára vége. Persze sok mást is mond és ebből látszik, hogy nem egy egyszerű, nem “könnyű” ember ő. Vagyis amit mond, az sem feltétlen szó szerint értendő. Ez már csak így van a zsenikkel. Akik számára az élet szintén nem szenvedésmentes. De ők élik tovább mindennapi eszelős lázálmaikat. Küzdenek. Dolgoznak. Élnek. Emberek.

when_marnie_was_there_3

Én a magam részéről már évekkel ezelőtt kijelentettem, hogy a Ghibli – az animációs stúdió amely miatt beleszerettem a japán animébe – halott. Mert már nem tudnak igazán újat és átütőt alkotni, csak magukat ismétlik és a múlt dicsőségéből élnek. Ami azért így egy picit leegyszerűsített. Mert bár a nagyon markáns alapítók árnyékában tényleg nem volt módja felnőni új rendezőcsemetéknek, de azért a stúdió neve és piaci, gazdasági ereje nem fog egyik napról a másikra elmúlni. Viszont a fénykoruk több mint egy évtizede halványul, nem tudtak már semmi forradalmival előrukkolni. Mondom ezt úgy, hogy aztán lehet hogy kénytelen leszek sűrű bocsánatkérések közben visszavonni, mart Takahata szintén tavalyi Kaguya-hime no Monogatariját még nem láttam és van benne némi bizodalmam. De ha ez a kivétel erősítené is a szabályt, azon nem változtatna, hogy Miyazaki és Takahata egyaránt a 80. életéve felé közelít és bár vannak fiatalabb japán animációs rendezőzsenik, de ők jelenleg nem a Studio Ghibli berkeit erősítik. Azért természetesen a három hét múlva a japán mozikba kerülő új Ghibli film, a When Marnie was there (Omoide no Marnie) érdekel. A látvány a szokásos magas színvonalat fogja hozni várhatóan. Aztán meglátjuk mit hoznak a következő évek, évtizedek…

7 gondolat “A szél elül – a Studio Ghibli végnapjai?” bejegyzéshez

  1. Nagyon jó, hogy megosztottad ezt a filmet, ámulok és bámulok, emellett ráerősítek arra amit vele kapcsolatban írtál, süt róla a melankólia és valahogy a napnyugták, amiket együtt néz a Mester a munkatársaival az épület tetején jól rímelnek a Ghibli végére is. Ami nagyon tetszett, hogy Miya-san tisztában van a bukással és a véggel és szinte buddhista szerzetesekre jellemző bölcsességgel állapítja meg, hogy “miért kellene ezért aggódni, ez az élet rendje”, és milyen igaz, mint ahogy a Ghibli név eredetéről is mesélve kiderül, hogy teljesen random keresztelésről volt szó.
    Nagyon érdekes volt látni, hogy hogy került Anno Hideaki képbe, mint szinkronszínész (valahogy még most sem érzem a Jiro karakteréhez illőnek), mert valóban rendkívül egyedi , furcsa hangtónusa van.
    Összességében most már kezdem érteni magát az idézetet is, hisz a dokumentum film során kiviláglik, hogy az emberek álmai valahogy “átkozottakká” váltak (ahogy Jiróé is?) és hogy a fiatalok már nagyon korán feladják, így már értem: “Szél támad, élni kell” 🙂

    Kedvelés

    • Én is örülök, hogy rátaláltam és megnéztem – de ez Veskének köszönhető, aki a Japán Fényei blog FB-oldalán felhívta rá a figyelmemet.
      Miya-san túl evilági, túl “sérülékeny, esendő ember”, túl sok hibája van a dokumentumfilm szerint ahhoz, hogy nekem egyáltalán felmerült volna vele kapcsolatban a buddhista szerzetesség! : ) Ahogy idegeskedik, türelmetlenkedik, aggodalmaskodik, másokat kritizál stb. Meg ahogy füstöl mint a gyárkémény! Pont azt mutatja, hogy a szenvedélyeit, vágyait nehezen szelídíti meg. Egyébként Japánban nincs dohányzást korlátozó törvény? Ha nálunk így füstölne valaki közösségi térben, munkahelyen – akkor súlyos büntetést szabnának ki!

      Kedvelés

  2. Ha már Ghibli és a leggyengébb mozijukat kell mondani, akkor én a Ponyót tenném meg, mert az tényleg olyan, hogy a múlt dicsőségeiből építkezik. Ugyanazt a sztorit és mondanivalót előadhatták volna másképp is. Sokan a Porco Rossót és a Tenger zúgását mondják, míg nekem speciel mindkettő tetszett. Az előbbi pont a megidézett korból adódóan, és amit az jelent, míg a másik sztorit lényegében én magam is megéltem (ezen kívül regényadaptáció). De lényegében egy gondolat körül keringenek vagy egy-másfél évtizede, ami tény.

    Ugye mondogattam eddig, hogy nem igazán értettem a Kaze tachinu lényegét, az elszórt utalásokat (többek közt a Paul Valéry versidézetet, vagy épp a Das Gibt’s nur einmal dalt (aminek plusz jelentősége volt a két fiatal szerelmének szempontjából, de ha megnézi az ember a teljes szöveget, rájön, hogy pont a témába is vág)), de most már ezzel a dokufilmmel “megvilágosodtam” az üzenet felől. Annyira egy mondatra hegyezték a dolgot, hogy könnyű volt elsiklani felette.

    Kedvelés

    • A Ponyo nálam is a vég kezdetét jelezte, de a kegyelemdöfést a Kaze Tachinu vitte be…
      Ez az üzenet… szerintem így kevés. Vagyis nem a mondanivaló, hanem az elé költött két órányi unalom. Érdekes, mert nagyon nem tetszett a film, de nem lehetett úgy felkelni mellőle, hogy ne vigyen magával az ember valami jó érzést, pozitív töltetet. Valéry meg… Fölolvastam a családnak a teljes temetős verset és elsőre mindannyian elvesztettük a fonalat… 🙂

      Kedvelés

  3. A Kaze Tachinu-val nekem igazából az volt a bajom, hogy Miyazaki búcsúzó munkájának lett szánva. Önmagában nem volt rossz, de annak aminek szánták, szerintem is kevés volt. Bár bennem ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy nem e csak én vártam el sokat, még ha valahol jogosan is?

    Egyébként osztom Ricz véleményét, számomra is a Ponyo volt az eddig leggyengébb Ghibli mozi. A Gedo Senki, amit sokan bírálnak, szerintem sokkal jobb volt tőle. Valahogy az egész téma, körítés, jobban meg tudott fogni. Függetlenül attól, hogy a megvalósítás, tényleg hagyott némi kívánnivalót maga után.

    Kedvelés

  4. Az Anime Manga Palotán nézegettem Roland őszi szezonos listázását és ismét belefutottam a Ronjába.
    (Ami a Harisnyás Pippi írójának könyve alapján készülő sorozat lesz és hiába vesz részt benne a Ghibli, de a munka dandárját a Sidonia lovagjainak CG-jével “büntető” friss stúdió viszi. Olyan is az előzetes – kicsit a mi Kis Vukunk ugrott be… De most nem ezek számítanak, hanem:)

    E kapcsán vettem észre, hogy augusztusban ismét feltámadt a szél a Ghibli Studio körül! Kétszer is:
    Először Suzuki Toshio nyilatkozata kapcsán, amit elsőre úgy interpretáltak a neten, hogy bezár a bazár, lemegy a függöny, nem lesz több Ghibli produkció, vége. Aztán gyorsan módosítottak többen, hogy félrefordítás lehetett – nem ezt mondta Suzuki. És arra is hivatkoztak, hogy a The kingdom of dreams and madness-hez sem biztos, hogy a legpontosabb angol fordítás került ki a netre. Pedig a fenti írásom is az alapján született. (Bár a testbeszédet, a filmes és képi eszközöket nem kell fordítani…) Szóval a lényeg, hogy volt némi döbbent ijedtség a Ghibli rajongók körében, mire gyorsan pontosítottak, hogy nem, nincs vége, csak (?) szünetel (?) kicsit az animáció gyártás, amíg nem szervezik újra magukat és a jövőbeni útjukat… no comment
    Esemény.2.: megint felröppentek hírek, hogy Miyazaki mégsem vonul vissza, visszatér! Mármint, hogy valami rövidebbet fog készíteni és ezt hozták ilyen címmel, hatalmas ujjongással. HATÁSVADÁSZ LÚZEREK! Nem figyeltetek, hogy Miya-san eleve azt mondta, hogy csak az egészestés, nagy volumenű animefilmrendezéstől vonul vissza? Mert hogy arra már nem biztos hogy van 4-8, kitudja hány éve. Ő maga mondta, hogy természetesen továbbra is folyamatosan dolgozni fog! Készít majd mangát, rövid animációt stb. Kell a szenzációhajhászás, mi?

    Kedvelés

Hozzászólás