Animeszezonok – vadászati tilalommal?

Sem különálló nagyobb lélegzetűt, sem távirati stílusút nem volt kedvem írni a közelmúltban általam elfogyasztott napkeleti rajzfilmekről, ezért arra gondoltam, hogy dobok össze én is egy felsorolásszerű szezonost – csak nem a szezon elején, hanem a tavaszi zárása utánit. Aztán rájöttem, hogy ez sem izgat fel. Minek? Ha blogom címét (Digitalizált Élményvadász) hozom analógiának, akkor a szezonos animesorozatok nagyon nagy része vadászati tilalom alá esne. Annyira alulfejlettek, kilövésre méltatlanok. Vagy horgász-hasonlattal élve: ha véletlen horogra akadnának vissza kellene őket dobni a vízbe. Ami pedig nem ez a kategória, az sem olyan amit trófeaként felrakna az ember a lakása központi helyére díszül. De ritka az olyan zsákmány is, ami legalább részben olyan élményt nyújt, amelyről lehet anekdotázni, legalább részben emlékezetes vagy kiemelkedő.

Persze ez nem újdonság, sokan keseregtek már felette – ezért mondtam én már korábban is, hogy érdemes máshonnan is meríteni, nem csak az aktuális szezonok mindenki által ismert darabjaiból. Önmagában persze az is szórakoztathatna és jelenthetne élményt, hogy jól lefikázom a felhozatalt – de ez sem indít be jelenleg. Úgy látszik mostanában majd minden írásom arról szól, hogy miért nem írok…

Wakfu

Még jó rég néztem, akkor az első évad fele előtt dobtam, kb. 12 rész után. Szerintem ötletes és kreatív sorozat a Wakfu, kellő mennyiségű humorral és dráma is került bele némi. Nekem sajnos túl gyerekes volt, de akit ez nem zavar, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Néha kimondottan kodomo szinten, máskor kb. a shounen “belépő szinjének” megfelelően bonyolítják a fantasy sztorijukat. Érdekes ahogy a franciák nem csak használják, hanem parodizálják is a műfajt némileg és az egészhez jellegzetes francia ízeket kevernek. Az első részeiben szerintem túl lassan indítanak, később viszont “univerzumokat romba döntő páros küzdelmek is vannak a la DBZ” (na eddig én már nem néztem, csak beletkergettem). Itt-ott kellemesen elvontba is hajlanak.

Igazán engem a Noximilien special epizódja fogott meg, az erősen elvont látvány és tartalom kedvelőinek ajánlatos a megtekintése. Masaaki Yuasa (Mind Game, Kaiba, Tatami Galaxy, Genius Party) dolgozott rajta, az egyik kedvenc alkotóm.

Yojouhan Shinwa Taikei (The Tatami Galaxy)

• Én 3 részletben néztem, de még így is bele-belefáradtam és rá-ráuntam.
• A szöveg tényleg gyors, de nem mindenhol és Puni Puni Poemis szintre azért nem emelkedik.
• Az ED valóban szuper.

Szerintem a Yojouhan Shinwa Taikei (The Tatami Galaxy)  kitűnik a tucatanimék közül (és nem elsősorban a grafikájával, hanem az okos szerkezetével), de maradéktalanul nem voltam vele elégedett. Bár én a rendező összes többi művét is szapultam, de még így is izgatottan várom, ha kijön tőle valami új és a kedvenc alkotóim közé sorolom.A frenetikus poénjai ellenére komoly mű, a végére összeáll és üt. Kicsit olyan, mint az Ember Tragédiája: a különböző színeivel és küzdésével, folytonos elbukásával. Az extravagáns pszichológiai/szociológiai animék kedvelőinek “kötelező”.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.03.20

Kick-Heart

Nehezen jut szóhoz az ember a Kick-Heart rövidfilm megnézése után. Pedig annyira nem jó, legalábbis a rendezőtől már sokkal többet várnánk. De nem is rossz.

Olyan jó értelemben vett örült cucc, könnyed és lökött szórakoztatás extravagáns köntösben. De bizony a látvány sem a legjobb és itt nem az egyedi rajzstílusról, pszichedelikus színhasználatról van szó. A Mind Game, Kemonozume, Kaiba, Tatami Galaxy nyomdokain már kicsit kevéske. A zene viszont jó. Lendületes, hangulatos, humoros darab, már az elején magába szippant.

Lady S és Maskman M története. S & M… A pankráció Rómeó és Júliája. Production IG X Studio 4C. A sztori is halvány lett, de azért jókat mosolyogtam rajta. Mindenesetre ez is a csak szűkebb körben ajánlható művek közé került.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.29

Kemonozume

Az az érdekes, hogy a Kemonozume anime esetében a pozitív és negatív kritikákban is vagyon igazság (teljesen érthető, hogy míg valakinek élete legrosszabb animéje lesz a másiknak meg egy különleges csemege). Tényleg nem való mindenkinek. Kezdve a grafikával: néha túl egyszerű és ronda, néhány helyen viszont baromira ötletes, hangulatos.

Engem zavartak a cenzúrázott kitakarások ágyéknál. Könyörgöm, ha épp kínoznak pl. valakit meztelenül, akkor ne rajzoljunk már fonalgombolyagot a pasi szerszáma helyére vagy ne adj isten a seggére… tönkrevágja a hangulatot. Ebbe a rajzstílusba simán belefért volna, hogy egyszerűen nem ábrázolják a cuccost és akkor nincs is mit cenzúrázni vagy másik kameraállásból vagy mittudomén, de ne így! Másik: helye volt a történetben a naturalizmusnak, erotikának, erőszaknak de az “óccsó” pornó felé kacsingató jelenetek szerintem erősen hervasztóak voltak, engem határozottan bántottak.

Összességében nekem nem volt gondom a látványvilággal, de többeknek valószínűleg már e miatt sem érdemes erőltetnie. Az OP/ED-t imádtam zeneileg – de ez is erőst ízlésfüggő: a dzsesszes op előadójának lehet megérné utánajárni kissé, az alternatív rockos ed is nagyon bejött, de a további művei átlagosnak tűntek. Ahogy FFnF-t engem is sodort magával a sorozat, elkapott a hangulata, csak nekem nem volt időm ilyen gyorsan megnézni (és az utolsó néhány részre elvesztette nálam a varázsát). Már az első részeknél úgy tűnt nekem, hogy egy elég “átlagos” animével van dolgom: úgy értem: Rómeó és Júlia vagy Szépség és szörnyeteg tipusú szerelmes történetet láttunk már párat, úgyszintén ismerjük a Pinokkiót igazi kisfiúvá változtató tündér meséjét stb. De a közepéig, háromnegyedéig tényleg nem zavart, hogy ilyen közhelyekből építkezik a film (sőt itt még szerettem), a végén a Batmanes Joker fíling azért már sok volt. A látványvilág is “átlagos” volt – az extravagánson belül és csak néha brillirozott. Zeneileg is amennyire örültem neki, hogy jó kis különleges, dzsesszes aláfestést kapunk – egy idő után olyan átlagosnak tűnt. Oké voltak jó kis abszurd poénok is benne, de a végső mindfuck szerintem totál elhasalt. Nálam 8-al indított, a végére 7-el zárt, aztán utólag feltéve magamnak a kérdést: volt-e értelme megnézni, adott-e valamit, ajánlanám-e másoknak kérdésekre sorra azt kellett válaszolnom, hogy NEM. Így egyet még minuszoltam tőle a végén.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.12.16

Kaiba

…hát… nem jött be a Kaiba… nekem. A figyelmemet fenntartotta ugyan, de sem drámaiság/tragikum, sem egyéb szempontból nem éreztem korszakalkotónak. Bár néhány rész egészen ötletes és magával ragadó és zeneileg valóban addiktív is kissé: az opening, ending (ezek pozitív erősségei a sorozatnak), tree song – fülbemászóak. Részemről azt mondom, hogy ha egy moviet vagy akár csak egy rövidebb ovát csináltak volna belőle, akkor még 9-10/10 is lehetne nálam, de így túl soknak érzem az üresjáratot. Főként a rendező előző “munkáihoz” (pl.: Mind game, Cat soup, Noiseman sound insect) képest kevés ez nekem – de ez csak egy vélemény.

Ja igen, a grafikáról: szerintem meg manapság már épp az ilyen és ehhez hasonló “másmilyen” képvilágú animék kezdenek “divatba jönni” (ettől még értékelem az újítókat és másmilyeneket – de a “másság” önmagában még nem feltétlenül érték). S ha már itt tartunk Tezuka és persze ezen keresztül Disney hatásán kívül Bart Simpson és kortársai kézlenyomata is érezhető szerintem a sorozaton.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: 2008.10.30