Wakfu

Még jó rég néztem, akkor az első évad fele előtt dobtam, kb. 12 rész után. Szerintem ötletes és kreatív sorozat a Wakfu, kellő mennyiségű humorral és dráma is került bele némi. Nekem sajnos túl gyerekes volt, de akit ez nem zavar, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Néha kimondottan kodomo szinten, máskor kb. a shounen “belépő szinjének” megfelelően bonyolítják a fantasy sztorijukat. Érdekes ahogy a franciák nem csak használják, hanem parodizálják is a műfajt némileg és az egészhez jellegzetes francia ízeket kevernek. Az első részeiben szerintem túl lassan indítanak, később viszont “univerzumokat romba döntő páros küzdelmek is vannak a la DBZ” (na eddig én már nem néztem, csak beletkergettem). Itt-ott kellemesen elvontba is hajlanak.

wakfu_013

Igazán engem a Noximilien special epizódja fogott meg, az erősen elvont látvány és tartalom kedvelőinek ajánlatos a megtekintése. Masaaki Yuasa (Mind Game, Kaiba, Tatami Galaxy, Genius Party) dolgozott rajta, az egyik kedvenc alkotóm.

wakfu_025

olvasásának folytatása

Reklámok

Kyoro-chan (Kukucska kalandjai)

Shearer és a többiek pozitív véleményéhez csatlakozok. Sok rosszat hallottam innen-onnan a Kyoro-chanról vagyis Kukucska kalandjairól és ahhoz képest nagyon pozitív csalódás. Teljesen komoly kis anime, persze kodomo kategória alapvetően, de tele van olyan “seinen-szintű témákkal” minden része, amilyenekhez a legtöbb ecchi, school life stb. közelébe sem szagol. Nyilván nem az első része alapján kell megítélni, de az első párban már több zseniális-közeli is van, pl.: a politikai választásos, vagy a detektív- és thriller stílusgyakorlatok. Aztán ott van a tizenvalahanyadik: a viharos/ mindennapi életes/ haikus, ami nekem először volt a sorozatban 10/8 fölötti, nagyon jó. A karakterdizájnok közt is vannak jópofák, bár többségében nem csíptem őket, a grafika egyszerű, kevés animációval, de gazdagon színezett, viszonylag részletes, sokszor kimondottan szép is. Zenében is kapunk igencsak kellemes akusztikus dallamokat. Viszont KenpachiMayurinak meg abban van igaza, hogy csak kevés rész sikeredett ténylegesen jóra – legalábbis a magyarra fordított részek ötöde alapján ezt tudom megerősíteni. Itt egyelőre abba is hagytam (a jelenleg az AA-n található 10/6 körüli értékelést megfelelőnek is érzem az eddigiek alapján hozzá), de igazából érdekelne tovább – talán majd az unokáimmal megnézem. Az OP/ED-eket én külön néztem hozzájuk, így nem tudom a netes kavarok miatt, hogy melyik pl. az első, de Velvethez hasonlóan nekem is volt egy, ami tetszett: az a “táncoló alsószoknyás- cigicsikkes- szaladós- kardozós”.:)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.08.17

Furusato Saisei: Nihon no Mukashi Banashi

Én még mindig – hosszú évek óta – arra várok, hogy hátha lesz több (annál a párnál, amit volt szerencsém látni) angol feliratos rész az ehhez a Folktales of Japan című animesorozathoz hasonló ’76-os, több, mint ezer részes sorozathoz. Vagy legalább a 2005-ös felújításához. Ez azokhoz képest “kodomósított” verzió, bár vannak hasonlóságai (a dolog jellegéből adódóan – természetesen). Az első rész (ami, mint a továbbiak is 3 külön mesét tartalmaz) alapján ez is jobb, mint a semmi – legalább ezt feliratozzák!

A 3. részre már egész hozzámnött az aranyos OP/ED, kár a minősíthetetlenül gyenge aláfestő-zenékért. A grafika egyre jobban tetszik, teljesen hozza a régi japán népmesegyüjtemények hangulatát! A sztorik továbbra is túlzottan gyerekre optimalizáltak, de már párszor legalább megmosolyogtattak! Akik figyelemmel kísérték az AA-s projekt régi, fekete-fehéreket, azoknak lenne már néhány ismerős történet…

olvasásának folytatása

Taro the Dragon Boy

Viszonylag alacsony pontszámot adtam az 1979-es Taro the Dragon Boy animefilmre, de az átlagnál jobbnak tartom. Szerintem is – az ismertetővel egyetértésben – a legjobb dolog benne a háttér: gyönyörű és nagyon hangulatos: leginkább emiatt ajánlható megnézésre! Én a gyerekdalocskákat is nagyon szerettem! Azt viszont, hogy nincs benne dráma vagy akció vitatnám! Csak a műfajnak megfelelően van: a családi kategóriának, sőt részben inkább a kodomonak megfelelően, vagyis az akcióban harci technika többek közt pl. a talpcsikizés és a köldöknyalogatás – amit hegyomlásnyi szteroiddal pumpált démon ellen vetnek be…
Történet is van, hiszen egy szép erkölcsi tanmeséről beszélhetünk. Unalmasnak magam részéről egyszer sem éreztem, de a közepe volt inkább csak, ami magával sodort.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: 2011.06.02

Suzy’s Zoo: Daisuki! Witzy

Összeragadtak a képernyőmön a pixelek, meg bedugult a fülem a Suzy’s Zoo rövid részes sorozatocska cukortartalmától… Ez így sok volt (illetve kevés) nekem. Nálam is inkább átlag alá csúszik, azzal, hogy azért néhány mozzanata tényleg, igazán nagyon szép és aranyos (pl. az ültetős, meg a szellemes). Nekem a Cheburashka vagy a Chi pl. sokkal jobban tetszett. A karakterdizájnról meg a 70-es vagy 80-as évek magyar poszterei jutottak eszembe: azok a nagyfejű, nagyon cuki, túldíszített babákat ábrázolók, pl. bilin ülve (vagy valami ilyesmi – már nem emlékszem pontosan).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.05.11

Pure-tou no Nakama-tachi

Avagy Serendipity the Pink Dragon, magyar címén: A rózsaszín sárkány. A szereplők, a karakterdizájn felnőtt fejjel is mutatósnak mondható, így a kisgyerekeket valószínűleg elbájolhatták anno a beszélő sziklák, éneklő fák, mindenféle színes-érdekes-aranyos lények, ideértve a cuki sellő-hercegnőt, a rózsaszín Nessie-t, a bátor és független főszereplő kisfiút, sőt még az ellenséget, a torzonborz, csupaszakáll, féllábú hajóskapitányt is.

A magyar szinkron is egész jó volt itt-ott (pl. a narrátor vagy a beszélő papagáj). Az eredeti sorozatot, amiből az amcsik zanzásították nem ismerhetjük meg, ahogy az anime alapját képező amerikai gyermekkönyv-sorozat sem olvasható magyarul. Ennél az animénél viszont sokkal-sokkal jobbak vannak még kodomo kategóriában is. (Ha poénkodni akarnék, mondhatnám, hogy pl. sárkányból a mi Süsünk is lazán lenyomja, rózsaszínből meg mondjuk az a bizonyos Párduc…) Így inkább csak azoknak ajánlható óvatosan és fenntartásokkal, akik gyerekként látták és nosztalgiáznának vagy azoknak, akiket érdekelnek a magyar szinkronos animék, meg ezek történelme. Bár számomra felesleges időpocsékolás volt, a néhány screenshot, meg esetleg az OP-ED bőven elég lett volna belőle.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.08.11

Miyanishi Tatsuya Gekiyou: Omae Umasou da na

A-I-SHI-TE-RU

Elég körülményesre sikeredett a Miyanishi Tatsuya gyermekkönyvéből készült, rövid részecskékből álló Omae Umasou da na animesorozat megnézése, de többet nem vergődtem vele (részben magyar/angol és raw). Tény, hogy a cucc minden idők egyik leggagyibb grafikájú és animációjú animéje! Ugyanakkor a történetek nagyon jók, tele érzelemmel, drámával, izgalommal. A képes gyerekkönyvet is a felnőtteknek kell felolvasniuk a gyerekeknek – így nagyon is felnőtteknek szóló mű ez is, sőt inkább nekik szól! Legalább annyira szól az előítéletekről, mint amennyire előítéletes ezzel a darabbal szemben vélhetően az “animések” többsége. A narrátor nagyon jól hozza a retro mesélők hangulatát és az aláfestőzenék, effektek is szépen teszik a dolgukat!

Bizony én meg is sírattam. Nagyon jó anime. Máris nagyon kíváncsi vagyok a filmre!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.05.11

Hipira-kun anime

A Hipira-kun animeverzióját a manga után is érdemes volt megnézni – de előző jobb volt szerintem. Abban a gyermekkönyves formátumban egyedibb, szebb.

Mindkettőnek nagy gyengéje a sztori, illetve annak hiánya. Mindkettőnek a nagy erőssége a varázslatos, hangulatos látvány. Itt az animében az alkotó nagyon szépen kiegészítette a manga pár oldalát. Habár csak 4-5 perces részecskék születtek, ide is bőven kellett betoldani, világot teremteni. A manga és az anime is gyerekeknek szóló, kodomo kategóriás. De amíg előbbi inkább bugyután aranyos, addig ez utóbbi hülyén vicces – próbál lenni. Vagyis itt taknyos-tökös-segges poénokkal próbálkoztak – szerintem kár érte. A mangához képest van egy kicsi új, plusz tartalom is – melyek részben a Deathic 4-ra utalgatnak. Igen vannak azonosságok, de a Deathic 4 jóval merészebb, szürreálisabb. A jelenleg felirattal elérhető utolsó, 10. része különösen odacsap látványban, meglepetést hoz minden addigin túl. A hivatalos oldala, meg AniDB szerint is van 11. és 12. része, speciálként, később kiadva, melyeket jelenleg sajnos nem volt szerencsém megtekinteni.

A különleges látványvilágok kedvelőinek kihagyhatatlan, ha bírják a gyerekesebb, cukormázasabb megoldásokat és a meglehetősen se füle, se farka rövid próbálkozásokat. Mindent egybevetve jó, ajánlható.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.07.19