Alone in the Dark (1992)

Kedvet kaptam egy kis játékra és végignyomtam az 1992-es Alone in the Dark-ot, meg belekezdtem az 1999-es Silent Hill-be. Előbbi hiába Lovecraft-os meg Cthulhu-s, meg korának 3D-s újítója, horror-játékok őse (annak idején én csak a Resident Evil 2-vel játszottam keveset) – azért igencsak eljárt felette az idő. Ennek ellenére az elején kétszer-háromszor meg tudott még ijeszteni, de inkább csak röhejes volt sok helyen mai szemmel. Azért jó ötletek voltak benne, meg néha a hangulat is kellemes volt. A régi kalandjátékokhoz hasonlóan rengeteg tárgyat kellett használni, de viszonylag kevés kombinálással. A játékmenet sokszor abból állt, hogy ezerféle módon megnéztem hogyan halok meg, aztán újrázás és próbáljuk elkerülni. Az irányítás megszokható, csak néha problémás viszont a rögzített kameraállások néha nagyon betettek. Poén, hogy a floppy disk-es verzió csak pár MB – én ezt toltam végig, de csak azért mert nem találtam a CD-s verziót. Mert ez utóbbin a zene jobb és nekem nagyon tetszett, ahogy a pergameneket és könyveket túldramatizált, túljátszott hanggal fel is olvassák. Találni róla magyarul is agyonspoileres áttekintést azoknak, akik biztos, hogy nem fogják már önálóan felfedezni.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.09

Reklámok

Twilight Q /

Érdekes retro OVA a Twilight Q. A két rövid rész teljesen külön álló és egyben teljesen különböző stílusban is. Ami összeköti őket, az az IDŐvel kapcsolatos misztikus történesek. Az elsőnél jópár gyönyörű, színpompás, már-már giccses képsort kapunk, viszont a sztori kifejtése kicsit gyengébb. Romantikus felütésű cucc. A második viszont mondanivalóban, sztoriban sokkal erősebb, (vallás)filozofikus mindfuck rengeteg dumával. Viszont itt a szép nyitó és záró animáció között sokáig unalmas és a néhány bámulatost kivéve döntően gyenge állóképeket nézegethetünk. A hibái miatt nem tudok neki jó pontot osztani, de (főként a második rész miatt, ami nem mellesleg Oshii Mamoru nevével fémjelzett) nézésre mindenképp érdemesnek tartom a bátrak, kíváncsiak részére. (Legalább képgalériája van AA-n.)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.11.25

TO-Y

Egyesek számára úgy tűnhet, hogy nagyon alacsony a 10/6, amit a TO-Y kapott tőlem és ehhez képest furcsa, hogy azt mondom: megérte. Egy órán belül le is tudható.

Érdekes egy darab, de vannak vele gondok bőven. Először is (mint azt már megszokhattuk) – egy hosszabb mangához egy rövid ízelítő. Csak erre hatványozottan igaz, hogy se füle- se farka. Szuper hangulattöredékekből áll, de ezek nem igazán állnak össze. Az az igazság, hogy a készítők csak a végén próbálták összefogni őket. Ami a legérdekesebb, hogy nekem old school shonen-ai fílingje volt. Nem kell megijedni/belelkesülni – nem az. Bár szerintem a 80-as években eleve benne van ez a kicsit “buzis”, feminim hangulat (bocs) – és ezt nem lekicsinylően gondolom. A lényeg, hogy az egyik szereplővel kapcsolatban, aki egy fiatal lány én folyamatosan azt éreztem, hogy fiúnak lebegtetik vagy legalábbis nem egyértelmű a neme (ez máshol is előjött az animében). Lehet, hogy az angol felirat volt a rossz, de amikor a férfi(nek látszó) főszereplő ágyában éjszaka a nő(nek látszó) elkezdett bokától felmászni a takaró alatt és a takaró alól előkerült egy harmadik személy a pasi lábai közül ez a bizonyos nagyon fiús kinézetű kislány, akkor nekem gyanús lett a dolog. Oké lehet, hogy ilyen vagánykodós ugratás volt (mint pl. a Leon, a profiban), amikor ez a bizonyos “kislány” azt mondta, hogy a szeretője a pasinak. Lehet, hogy már átmentem fujoshi-be *Meghökken* de nekem volt egy kis shotacon fílingje az egésznek. Persze nem az!!! De azért… Meg a férfiak kapcsolatába, barátságába is belelátható ez-az, ami nyilván szintén nincs ott.

olvasásának folytatása

Teito Monogatari (Doomed Megalopolis)

A Teito Monogatari OVA verziója, vagyis a Doomed Megalopolis érdekes vagy szép képi megoldások rendelkezik a 90-es évek elejének készítési stílusára jellemzően. Kesze-kusza, se füle, se farka, lassú történetvezetés, természetfeletti, 1910/20-as évek, egy-két gusztustalan jelenet és némi meztelenkedés, illetve vér. Érdekes is, meg unalmas is. 10-ből 4 és 6 közt ingadoztam. Egyébként egy sikeres regénysorozat egy részéből készítettek élőszereplős filmet, majd azután ezt az animét. A pletykák szerint a főgonosz ihlette a Street Fighter játéksorozat egyik szereplőjét, M.Bison-t. Az animét nem tudom ajánlani, de AMV-t érdemes belőle készíteni, nézni – már annak, aki szerei a durvulós alapanyagokat.

Pl.: ilyesmit(spoiler!) vagy effélét(spoiler!)

Aztán akit jobban érdekel okkult és valóság összefonódása Tokióban, az a 4 DVD-specialt is meglesheti még.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.11.25

Umezu Kazou no Noroi (The Curse of Kazou Umezu)

A Noroi vagyis ‘The Curse’ egy sok hibával bíró, alapvetően gyenge animációval, látványvilággal (amibe azért becsúszik pár szép pillanat) rendelkező horror VHS OVA Umezu Kazoutól, a japán horror manga nagy öregjétől, egyik mesterétől.

Két 20 perc körüli külön sztoriból áll. Az első minden tekintetben nagyon gyenge – kivétel a sztori lenne, de olyan rosszul vezetik fel, hogy kár is rá szót pocsékolni. 10-ből 2-3. A második viszont meglepően jó horroron belül. Kellemesen kivert tőle a libabőr a végén többször (bár szívmegállás azért sajnos nem fenyegetett). Itt az audió is jobb volt, mint az elsőnél és gagyiság érzet sem bántott. Ez már kap tőlem egy 10/7-et. Összesítve azonban átlag alatti kategóriába sorolnám az egészet mindenképp – ugyanakkor a borzongás szerelmeseinek a második már ajánlott (persze nagy elvárások nélkül).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.10.26

Allegro Non Troppo – Bruno Bozzetto /U-archív

Retro olasz napokat tartottam:

A Bruno Bozzetto rövidek után megnéztem a már jó ideje betervezett Allegro Non troppo-t és West and soda-t, továbbá a Nemlétező lovagot, amibe annak idején sajnos belealudtam, amikor a mtv AniMágia sorozatában adták. Érdekes momentumok a két utóbbiban is voltak, így utólag azonban én mindkettőt kihagyhatónak mondanám. Az Allegro non troppo-t viszont – kikuchiyo kereső által kidobott régi véleményével ellentétben – mindenképp olyannak tartom amit mindenkinek, aki komolyan érdeklődik az animáció iránt meg kell és meg is érdemes nézni. Szerintem az átvezető élőszereplős részek sem vészesek, sőt ahhoz képest, hogy az elején eléggé fáztam tőle, gyorsan meg is kedveltem – mindenesetre Disney Fantasiájánál mindenképp jobbak, s ötletesebbek! (nálam kb. 8,5/10).
(Mellesleg még az eredeti Fantasiát sem láttam csak a 2000-t és Tezuka Legend of forestjét sem.)

A bejegyzés eredeti helye és ideje: Usteam, 2009.02.26.

Kurumiwari Ningyou (Nutcracker Fantasy 1979)

A Kurumiwari Ningyou azon túl, hogy díjnyertes, jó is – bábfilm kedvelőknek. Én úgy is élveztem, hogy a BakaBT-ról is elérhető engdub VHS-rip nagyon rossznak mondható a YT-n példaként látható rövid japán DVD-részletekhez képest. A hang sem tökéletes, de az nem zavaró (az angol szinkron se), meg az apróbb képi hibák sem, viszont a sötét részeknél szinte semmit sem lehet látni sajnos. A japán verziójú órás dal is izgibbnek tűnt, mint az angol. Állítólag az amcsi verzió egy-két helyen vágott is, hogy ne legyen olyan ijesztő a kisgyerekeknek – ezt nyilván nem tudom, hogy igaz-e. Viszont érdekes, hogy IMDB szerint nálunk is megjelent 1982-ben! Szép, főként a tömegjelenetei szuperek, de a hátterek is lenyűgözőek, ahogy a bábok sokszínűsége is. Persze a Sanrio származást nem tagadhatja és a Diótörő örökséget sem. Ha lenne elérhető DVD verzió, mindenképp ajánlható lenne.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: MyAnimeList, 2012.09.12.