Két készülő, a tervek szerint a közeljövőben kiadásra kerülő magyar képregénnyel futottam össze, amelyekre érdemes lesz odafigyelni. Mindkettőt alkotópáros készíti, amelynek egyik tagja erős irodalmiságot visz a szövegekbe. A várható társadalomkritikai vonatkozásuk is érdekessé teszi őket.
A The Boondocks az első sorozat, amit hétről hétre követek, ahogy jönnek ki az új részek (vagyis itt szinkronizáltan). Ismertetőből fontos szavak:
– Remekmű: több része egyértelműen, de ezt a színvonalat folyamatosan nem tartja.
– 18 éven felülieknek, nyelvezet, témák miatt: de komolyan kell egy bizonyos érettség, tapasztalat stb., mert nem érthető a teljes spektrum (poénokon, csúnya beszéden stb.-n túli tartalmak). Magyarul: ha csak nevetsz rajta és nem szorul össze a szíved, akkor túl kicsi / érzéketlen / rasszista vagy (bocs, de ez mind változhat még!).
– Erős szatíra, társadalomkritika, előítéletek: Az első évad néhány részénél konkrétan elfogott a teljes elkeseredés, világvégehangulat, mivel már a tragikomikus szinten is túlhaladt a sorozat és brutálisan drámai hatást keltett (valóban ilyenek vagyunk mi, emberek?).
– Magas szintű látványvilág és animáció: itt vitatkoznék, azért annyira nem jó, bár különösebb hibái szerencsére nincsenek.
– Humor, mondanivaló: Ha a második “nem jön át”, akkor nincs értelme nézni. Az akció sem hangsúlyos egyáltalán, ne ezt várjuk tőle.
Néhány éve a Ponyo-t vártam annyira türelmetlenül, mint ezt a Tatsumit. Azt is, ezt is korai kiadású, gyengébb minőségű videóval néztem meg. Amikor tavaly vetítették Budapesten moziban és AA-n is hírezve volt, akkor figyeltem fel rá. A mozis vetítésnek köszönhetően általános filmes viszonylatban is lett némi kritikai visszhangja viszont animés körökben nem érzek “nagy tolakodást” érte… Én se ajánlgatom, nem akarom senkire “ráerőltetni”. Aki vevő ilyesmire, az már vélhetően úgyis betervezte. Nálam mindenesetre majdnem 10/10 lett. A trailer alapján többségében “ronda” képi világra számítottam – ez nagyjából be is jött, így egyáltalán nem zavart, fel voltam rá készülve. Sőt többször meglepett azzal, hogy szép volt. Mindenesetre 0,5 pont levonást azért megítéltem neki: a mangás-stílszerűséget és a spórolást én nem fogadom el indoknak, icipicit több is belefért volna animációban, látványban. Bár ez nagyjából lényegtelen, mert a bemutatott 5 rövid manga, 5 történet szuper. Apró bibi, hogy az őket összekötő, beágyazó életrajzi vonulat nem igazán sikerült, ez megint 0,5 pont mínusz. Megjegyzendő, hogy úgy látom 16-os karikával ajánlgatták – nem egy gyerekfilm az tény. Jó kis vegyesvágott koprodukció lett: szingapúri-indonéz-japán. A fő érdem azért a mangakáé: nem véletlenül többszörösen díjazott… A zene és szinkron megfelelően asszisztált hozzá, de csak ismételni lehet a látványnál írtakat: nem ezek a hangsúlyosak.
Bejegyzés és pillanatképek eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, kb. 2012.06.hó
A Rumiko Takahashi Anthology viccesen értelmes: nagyon jó!!! Dottris írta, hogy nagyon jól visszaadja, hogy milyen is a japán társadalom – amivel csak egyetérteni tudok. Bár számára ilyen szempontból ez volt a top, míg szerintem azért vannak ezen a téren más, hasonlóan jó animék. De az igaz, hogy ez is felér a legjobbakhoz! Ráadásul persze nem csak a japán társadalomról mesél, hanem általában a társadalmi működésról, az emberek közötti kapcsolatokról.
A látvány és a hangzás egyébként átlagos, ill. sokszor az alatti, de a történetek felemelik.Takahashi Rumiko fan pedig egyáltalán nem vagyok, de az epizódikus művek és antológiák sokszor bejönnek. Mindenesetre eddig ez a kedvencem az alkotótól.
Fiatalabbaknak lehet hogy nem jönne be annyira, de még így is erősen ajánlom, a fele körül már biztosra venném, hogy lesz kedvenc rész. “Harmincon túl” azonban már “kötelezőnek” mondanám!!! Nálam a részek értékelése 10-ből 6 és 10 között váltakozott. A végső verdiktem pedig megegyezik korábbi AA-s értékelésekkel: 8, de annyra erős nyolcas, hogy 10/9-t írtam be.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.09
Kizo írt már a Sayonara Zetsubou Sensei-ről egy jó kis hsz-t, idézem: Egyszerűen rossz volt, nem akarom nagyon cifrázni… Ez nem vicces… Lehet valakit megnevettet hogy az egoista kopasz szemüveges direktor (vagy a mangaka, tudja a halál) feje két másodpercenként becsúszik a képbe, vagy szeretitek nyomogatni a pause gombot hogy el tudjátok olvasni a 0.01s alatt elhadart szövegeket a táblán aminek semmi köze az animéhez (lehet van pár amit értetek de szerintem a 90%ot nem, szerintem ők sem) vagy épp ismétli az előtte elhangzott mondatot írásban mint a nagyok (NGE pl, kicsit más kateg) , de ez így nem jó… VISZONT Az op és az ed nagyon tetszett. A Lucky Staron kívül ez az egyetlen anime aminek tekerés nélkül néztem meg minden egyes alkalommal az openingjét.Na AZ beteg. Ha maga a sorozat fele annyira beteg lenne mint az opening akkor kicsit más hangnemben írnám a kommentet…
A Roujin Z anime OVA objektíve egész jó volt – szubjektíve nem tetszett igazán… Nálam így átlagos, de egy nézésre ajánlható, már csak azért is, mert a film: Otomo Katsuhiro X Kon Satoshi!!! Az is érdekes, hogy bár a film 20 évvel ezelőtti, de a felvetett idősgondozásbeli problématika ma is aktuális pl. Magyarországon is. Az ismertetőben felvetett technika vs. emberiség témakörhöz még annyit, hogy nem kell ahhoz technika, hogy az emberek “megpirítsák” egymást, elintézik azt technika nélkül is. Sőt ebben a filmben pl. az intelligens technika emberségesebb az embereknél…
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.01.30
Nem csoda, hogy a mangaka, aki az eredetijét rajzolta öngyilkos lett… Ugyebár, ha így látta a világot… Szerintem érdemes megnézni a Nekojiru Gekijou avagy Cat Soup Original rövid részes animesorozatát (persze brutalitásra felkészülve): ilyen is lehet egy anime – és sok időt se vesz el az ember életéből.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2007.11.14
Én a Genshikenben az epizódcímeket imádtam! Odavoltam értük. A sorozat pedig aranyos volt, jó szereplőkkel. Nekem az első fele jobban tetszett: humorosabb volt, mégis több komolyságot éreztem benne – míg a vége felé a komoly(kodó) részek nekem kevésbbé lettek mélyenszántóak. Hasonló témában nálam lenyomta az Otaku no Video-t, de az NHK-tól lemaradt kicsit. Viszont ebből a 3-ból nekem ez volt, ami az otaku-világon keresztül talán legjobban ki tudott kacsintgatni általános társadalmi témákra, problémákra.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.13
Digitalizált Szabadság 