A feather stare at the dark – miért csak én nézek ilyeneket?

X-rated!
Általában nem ilyesmire gondolnak az emberek, ha a rajzfilm vagy az animációs film jön szóba. Ahogy az animerajongók se animeként. Pedig Tsuji Naoyuki alkotásai japán rajzfilmek, vagyis animék. Két éve dicsértem is már őket a kocka-évértékelőmben, pontosabban A feather stare at the dark (vagy Feathers gazing into the darkness) angol című 17 perces szénrajz-animációját. Amelynek a megtekintése csak felnőttkorban ildomos, de bizarr, meghökkentő, szürreális, szexualitást és testnedveket, kiválasztást is ábrázoló tartalma alapján akkor sem ajánlott. Nem beszélve a filozófiai, történelmi, vallási értelmezéseiről – melyek szintén nem a gyermekmesék közé sorolják.

Most azért jutott eszembe, mert tartalmazta az a 2005-ös animációs antológia, amit épp megnéztem: a Thinking and Drawing: Japanese Art Animation of the New Millennium angol című DVD.

Az elmúlt két év után továbbra sem talál a Google magyar nyelven sokmit sem Tsuji Naoyukiról, sem a műveiről, mondjuk A feather stare at the dark-ról. A legnagyobb, közel hatvanezer regisztrált felhasználót tömörítő magyar anime rajongói oldalon továbbra is csak én jelöltem be látottként ezt a rövidfilmet. De a sokszázezres nemzetközi fórumokon is csak szűknek mondható, általában két számjegyű körrel együtt érdeklődőm ilyesmik iránt. Ilyesmik iránt IS. Velem van a baj? Pedig nem mindenki olyan sokkal fiatalabb nálam a magyar anime-manga szubkultban sem. Mégis mennyire különbözünk… Legalábbis egyes dolgokban.

Ie Naki Ko

A Sans Famille (szó szerint: család nélkül) című regény alapján készült az 1977-78-as Ie Naki Ko c. 51 részes animesorozat.

A Moly.hu-t idézve a könyvről: Kapi kutya, Ficsúr majom, a jó Barberin mama, a hosszú fehér szakállú signor Vitalis, a néma kis Lise, Mattia, a kis muzsikus, és persze a talált gyerek, a bátor Rémi alakját soha nem felejti, aki valaha is olvasta történetüket. A francia gyerekek sokadik generációja fedezi fel boldogan újra és újra Hector Malot klasszikus ifjúsági regényét, az 1878-ban megjelent Talált gyereket. Malot különös mesemondó képessége, az elesettek iránt érzett gyöngédsége gyermeket, felnőttet egyaránt rabul ejt, s miközben Rémit és barátait elkísérjük vándorútjukon, észrevétlenül megismerkedhetünk szinte egész Franciaországgal. A regény, melyről Mauriac is írt emlékirataiban, melyen Sartre saját bevallása szerint megtanult olvasni, egy 2004-es felmérés szerint Franciaországban a 100 legnépszerűbb könyv listáján a 15. helyen áll. 2-3 évenként új kiadásban jelenik meg, 80 nyelvre lefordították, tizenkét alkalommal megfilmesítették…

Ezen kívül másik animefeldolgozás is készült a regényből 20 évvel ez után, Nobody’s Girl Remi címmel, a World Masterpiece Theater sorozat keretében. Malotnak egyébként egy másik regényét is feldolgozták animében. Hasonló történet ez, mint a nálunk ismertebb, de animeadaptációval szintén bíró, szintén sikeres regényalapú Heidi (az Alpokból) vagy Anne (Zöld Oromból), de valamnennyire az ugyancsak francia Nyomorultakat is ide lehetne venni.

Az anime rendezője, Dezaki Osamu retrókedvelők körében jól ismert és sokak által favorizált. Ismertebb művek, melyekben jelentős szerepe volt: Ace wo Nerae!, Ashita no Joe, Onii-sama e…, Versailles no Bara.

Urusei Yatsura

Az Urusei Yatsura kezdése, az első rész nagyon erős élmény! Ahogy bartleby is írta az openingek és endingek nagyon aranyosak. A dalok virgoncak, játékosak zeneileg és szövegben is. Az első OP képileg is villant: pl. a rózsaszín-sávos táncparketten lenyomott produkció az éjszakai város előtt vagy a hold-hinta igencsak ötletesek és mutatósak. Az endingben pedig Lum tánca nagyon cuki. Ami nekem külön tetszett, hogy a tizenéves-, tini korosztályon túl erősen megszólította az idősebbeket-dolgozókat-szülőket és láthatóan a legkisebbeknek is adott élvezhető néznivalót. Igencsak mókás volt. Összességében kiváló kezdés (10/8-9), kis túlzással a Ranma és a Gintama összefogva sem ér a nyomába.

Az első rész után a lelkesedésem kicsit csökkent, előjöttek a sorozat gyengéi: az átlagon aluli grafika, a túl fárasztó poénok, az unalmasabb pillanatok és az, hogy az első évadban (durván az első 20 részben) a megosztott részek- fél epizódnyi sztorik nem brillíroztak. Volt egy-két kiemelkedőbb, de a többség gyenge lett. Így nekem a kezdeti jó, 10/7-ről az első évad végére a rossz, 10/3-as értékelésre rontott a sorozat.

A második évadot már csak becsületből kezdtem meg, azzal, hogy a végén dobom – de pozitív csalódás lett! Ahogy bartleby írta itt már tényleg jobb a látvány, javul az animáció, a karakterrajz és a hátterezés is. Ebben a 20-as pakkban már én sem találtam rossz részt. Az átlagostól a jóig terjedtek (10/5-7). Abszolút nézhető volt: az első évadban végeztek a főbb karakterek bemutatásával, a hangulatalapozással, ide maradtak az élvezetes epizodikus eszementségek. Az évad utolsó részei ezen belül is kiemelkedtek, már a nagyon jó szintet is megugrották – ezekért érdemes volt belevágni (már az első két mozin túl, ami az eredeti célom). Sajnos az első résznél említett többgenerációs szórakoztatás nagy bánatomra a nyitány után alig volt észlelhető. Viszont néha kapunk az abszurd humoron túl frankó szürreális pillanatokat is, ami igazán örömteli.

A harmadik évadba belenézve, meg kellett állapítanom, hogy ezt bizony lehetne tovább is nézni.:) De annyira nem esetem a hárem-ecchi-vígjáték, hogy angolul rávessem magam a folytatásra – ha esetleg majd publikus lesz a magyar fordítás, akkor kiveszem a felfüggesztettek közül, ahova egyelőre kerül.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.06

Space Adventure Cobra

Az 1982-es Space Adventure Cobra animefilmtől többet kaptam, mint vártam volna! Igazán kár lett volna kihagyni! Shinzo ismertetője tényleg jó. Igaz, hogy a látványvilág nem mindig kiemelkedő, viszont általában is szép, többször kísérletező és néhány helyen gyönyörű szürreális képsorozatokat kapunk! Igen, igen az ismertetőben is említett vibráló színkavalkád! Én látványvilág szemponjából is kiemelném az OP-t! Sajnos a sztori és a film közbeni muzsika átlagos és néha banalitásba süpped az anime valóban. Nekem Belmondo le sem esett, de az feltűnt, hogy az alkotók kedvelték a Csillagok Háborúját, Matsumoto Leijit, Bruce Lee-t, James Bond-ot, G.I. Joe-t, a vadnyugatot indiánostul stb.:D Hibáival együtt is 8/10. Melegen ajánlom.

Bejegyzés és screenshotok eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.04.07

Shoujo Kakumei Utena

A karakterdizájn átlagos, jellegtelen, az animáció gyakran kevéske, a grafika viszonylag egyszerű és nagyon sok ismétlődő kép van.

Ugyanakkor én már a Revolutionary Girl Utena első részében erősen szimpatizáltam a sorozattal! Az egyszerű grafikát érdekes megoldásokkal dobták fel: a kihajthatós képeskönyvekhez hasonló rétegezéssel, illetve a háttérszínek és formák is gyakran hoztak szürreális hangulatot. Valamiért nagyon vonzódom az árnyjátékhoz, ezért nagyon tetszett, hogy minden részben kaptam egy keveset belőle, amik egyébként zseniálisan sikeredtek – és a pletykálkodós részeken túl is alkalmazták őket, úgyhogy valamennyire a sorozat egyik védjegyévé váltak. A másik fontos jellemzője a sorozatnak szerintem: a szuper, feszes tempójú, zseniálisan izgalmas szövegezésű, 70/80-as évekbeli musical/rockopera hangulatát hozó párbajdalai és a pár 40/50-es évek hangulatát idéző nóta (az instrumentális háttérzenék többségében átlagosak, de köztük is akad nem egy igencsak kellemes, úgyhogy a jópár OST is érdemes hallgatásra). Persze az alap a rózsaszín shoujoba oltott elvont, abszurd, szürreális hangulat, ami körüllengi a sorozatot, bár a végén a legerősebb.

Shijin no Shougai (A Poet’s Life)

Abe Kobo X Kawamoto Kihachiro!!!
Kell ennél többet mondani az 1974-es, Shijin no Shougai című japán animációs rövidfilmről? Akinek kell, az olvashat pl. MAL-os véleményt (meg Abe Kobo-t magyarul, pl. Dobozembert). Jó volt, jó szürreális-tragikus hangulattal. A két alkotóra jellemző döbbenetek gyönyörűen átjönnek. Ugyanakkor nekem kissé túl lassú. Semmiképp sem ajánlott csak úgy random módon belelesni – csúf csalódás érheti az átlagnézőt…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.07.26

Ryokan Shirasagi (Swallowtail Inn)

X-rated!
A Ryokan Shirasagi sztorija elég mellékes. Ez egy különleges hentai: álomszerű és szürreális. Ez a lényeg meg a hangulata, amit teremt. Engem minden percében lekötött. A grafika egyszerű, fakó, mosott színek, kissé skiccelt figurák, gyors képi vágások, fura kameraállások stb. stb. Egyszerre profi és lenyűgöző, ill. valljuk be: csúnyácska. Sőt el-elvigyorodtam néha a groteszk szituációin (pedig nem biztos hogy ezt kellett volna kiváltania…). Gyanítom, hogy megosztó darab, mindenkinek nem fog bejönni. Nálam tízből egy 8 alát ér, ajánlom. Persze azt is be kell vallanunk, hogy ez nem az a hentai, ahol a szexjelenetek izgalomba fogják hozni a férfinézőket (legalábbis túlnyomó többségben).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.13

Ou Dorobou Jing in Seventh Heaven

Mondhatnám azt, hogy azért néztem meg a Jing, King of Bandits: Seventh Heaven ovát, mert az ismertetőfőképen is látható főszereplő kabát színe megy az AnimeAddicts.hu új színvilágához!:) Igazság szerint viszont az aktuális projektek közül a Deadman Wonderland adta az ötletet: körülnéztem, hogy mik készültek még börtön témában és így találtam rá erre (meg mellesleg eszembe jutottatta a kereső, hogy ugyane témában Dead Leaves-t és Enzai-t is néztem már). Az ismertető elvont álomvilágra utalása és a mintaképek egyébként is felkeltették az érdeklődésem. Nem is bántam meg, hogy megnéztem. Nálam nagyon erősen kezdett, nyugati comic stílusjegyekkel, Aliz Csodaországban stílusú fura, szürreális világba hajlóan. Szóval a látványvilágért érdemes megnézni, illetve az elektro-jazz keverék MU–ZSI–KA is izgalmasan lökött, mint a képsorok. Már annak, aki hajlandó a fősodortól elkalandozni kissé. Bár pont ez a gond is vele: a mainstremeseknek kicsit túl sok, az elvetemültebbeknek (mint én is) kicsit talán túl mainstream. Sztoriról ne beszéljünk: gyenge pont, mint ahogy a látványvilág sem lesz túl “szép”. Érdekessége, hogy korhatárt nemigen kellene szabni: erőszak, szexualitás szinte nincs, vagy ha van stilizált, elvont. Nálam 10/7-el zár, a trippy-weird-jazzy kategóriára vevőknek mindenképp ajánlom – azzal, hogy túl nagy durranásra nem kell számítani.

Azt viszont nem gondoltam, hogy a TV sorozatára is felkelti az érdeklődésemet, ami már állítólag majdnem kodomo, kb. 0 történettel. De ahogy belenéztem egy-két képsorozatba és az első képkockákba egyértelmű, hogy az elriasztó vélemények ellenére is nézendő számomra: alkalmanként őrült látványvilágú cucc. Sőt, mivel az animék egyik erőssége a vad színvilág, az még jobban meglepett, hogy a 7(hosszabb, humorosabb) + 7(rövidebb, borongósabb) kötetes mangájának látványvilágába az első látásra beleszerettem!!!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.27