Ranma 1/2

Azzal kezdeném, hogy Takahashi Rumiko Ranma 1/2-e sokkal jobb az “elődjénél, Monkey Punch Ranmájánál”: a Cinderella Boy-nál, legalábbis annak az animeváltozatánál. Ugyanakkor az első évad első fele csak átlagos, de nézhető hárem (fordított hárem-szerelmi sokszög, romantikával, humorral, harcművészettel, ecchivel). Olyan 10/5-6 nálam, nem okozott volna gondot bármikor abbahagyni. Viszont az első évad második fele már igazán szórakoztató, jó – 10/7 körüli. Korához és hosszához képest kellemes, szép a grafika (meg amúgy is, én a Dragon Ballt is szerettem, mint kortársát) és nem bántó az animáció sem. (A kitűnő, részben példaértékű magyar felirat is segíti a beleélést.) Az OP/ED-ek jobbára semmilyenek (a 2.évad ED-je volt, ami először bejött). Korban és műfajokban hozzá közel állóból a Tenchi Muyo első ovája nekem sokkal jobban tetszett – igaz a hosszuk miatt sem vethetőek össze reálisan. Arra tippelek, hogy az Urusei Yatsura jobban fog tetszeni vagy legalábbis érdekesebb lesz számomra – de majd meglátjuk… Poén, hogy a szereplők sokszor mutatnak “ördögvillát” – gyanítom, hogy a hüvelyket véletlen hagyták csak kint, mert így meg a net az amerikai jelbeszéd “szeretlek”-ének dobja (ami nem illik a képbe). Az olyan témái, mint a ritmikus sportgimnasztika vagy a műkorcsolya, jól mutatják, hogy a női közönség érdeklődésére is számot tarthat. Persze a férfiszemek is kellően foglalkoztatva vannak. A második évad is jó itt-ott, de el is untam, nálam a többsége 10/3-5 lett, elég is ennyi belőle. Arra kíváncsi lennék, hogy “napjaink” amcsi Kung Fu Pandájára volt-e hatással, egyáltalán tudtak-e róla annak a készítői…

Aldereon írta: Maradjunk annyiban, hogy nincs több értelme mint a kengyelfutó gyalogkakukknak és a prérifarkasnak…
Nem rossz hasonlat! (ha sántít is picit, mivel ott nemigen rémlik romantika, szerelem…) De ezt a műfajt is lehet nagyon jól űzni, “értelem” nélkül is lehet jól szórakoztatni – ez viszont a Ranma 1/2 animének nem mindig sikerül.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.24

Reklámok

Urusei Yatsura

Az Urusei Yatsura kezdése, az első rész nagyon erős élmény! Ahogy bartleby is írta az openingek és endingek nagyon aranyosak. A dalok virgoncak, játékosak zeneileg és szövegben is. Az első OP képileg is villant: pl. a rózsaszín-sávos táncparketten lenyomott produkció az éjszakai város előtt vagy a hold-hinta igencsak ötletesek és mutatósak. Az endingben pedig Lum tánca nagyon cuki. Ami nekem külön tetszett, hogy a tizenéves-, tini korosztályon túl erősen megszólította az idősebbeket-dolgozókat-szülőket és láthatóan a legkisebbeknek is adott élvezhető néznivalót. Igencsak mókás volt. Összességében kiváló kezdés (10/8-9), kis túlzással a Ranma és a Gintama összefogva sem ér a nyomába.

Az első rész után a lelkesedésem kicsit csökkent, előjöttek a sorozat gyengéi: az átlagon aluli grafika, a túl fárasztó poénok, az unalmasabb pillanatok és az, hogy az első évadban (durván az első 20 részben) a megosztott részek- fél epizódnyi sztorik nem brillíroztak. Volt egy-két kiemelkedőbb, de a többség gyenge lett. Így nekem a kezdeti jó, 10/7-ről az első évad végére a rossz, 10/3-as értékelésre rontott a sorozat.

A második évadot már csak becsületből kezdtem meg, azzal, hogy a végén dobom – de pozitív csalódás lett! Ahogy bartleby írta itt már tényleg jobb a látvány, javul az animáció, a karakterrajz és a hátterezés is. Ebben a 20-as pakkban már én sem találtam rossz részt. Az átlagostól a jóig terjedtek (10/5-7). Abszolút nézhető volt: az első évadban végeztek a főbb karakterek bemutatásával, a hangulatalapozással, ide maradtak az élvezetes epizodikus eszementségek. Az évad utolsó részei ezen belül is kiemelkedtek, már a nagyon jó szintet is megugrották – ezekért érdemes volt belevágni (már az első két mozin túl, ami az eredeti célom). Sajnos az első résznél említett többgenerációs szórakoztatás nagy bánatomra a nyitány után alig volt észlelhető. Viszont néha kapunk az abszurd humoron túl frankó szürreális pillanatokat is, ami igazán örömteli.

A harmadik évadba belenézve, meg kellett állapítanom, hogy ezt bizony lehetne tovább is nézni.:) De annyira nem esetem a hárem-ecchi-vígjáték, hogy angolul rávessem magam a folytatásra – ha esetleg majd publikus lesz a magyar fordítás, akkor kiveszem a felfüggesztettek közül, ahova egyelőre kerül.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.06

Zero no Tsukaima

Tres bien? Legalábbis meglepően jónak találtam a The Familiar of Zero animesorozatot ahhoz képest amire számítottam (se íze, se bűze átlagcucc). Ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan nem vagyok az életkori célcsoportjában és nem érdekel a tsundere-loli, nem esetem a karakterdizájnja és OP/ED párosa sem. Mindazzal együtt, hogy nálam nagyon gyengén, átlagon alul (10/3-4) kezdett, dobás szintjén. De néhány részen belül átlagosra erősödött. A fele körül és főként utána pedig már elkezdett szórakoztatni, néha megmosolyogtatott vagy izgalmas is lett. Alkalmanként még az érzelmi vonal is élvezhető volt, számomra is. A vége felé már képi- és zenei világban is volt néhány igazán szép pillanata. Az érzelmeken túl sajnos a sztori is elég darabos, összeszedetlen, nem jól kibontott lett. Azért bántó még így sem volt – csak egy bizonyos koron túl már kevés mindene (érzelem, poén, erotika, komolyság, akció…) Így nálam összességében “csak” 10/7 tudott lenni, de az is csak felkerekítve. “FirstKiss-kor” körülieknek viszont vélhetően bejövős lesz.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.05.31

Iron Virgin Jun

Átlagos, de nézhető, lassabb folyású régebbi cucc az Iron Virgin Jun. Kellemesen festett hátterek, egy-két jó poén, kicsi kellemes akció, egy-két durvulósabb jelenet, némi tempós retró rock. Állítólag a mangája sokkal erotikusabb és valóban: már belelapozva is látszik (meg Go Nagai-osabb is). De azért alcímként ez is megkaphatná, hogy a Teknőc, a Hattyú, a Fúró és az Alien… Azért a Dai Mahou Touge pl. egyértelműen sokkal jobb.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.05

Tenchi Muyo! Ryo-Ohki (OVA1)

Ahogy már FFnF is írta az ismertetőben: aranyos történet, szép kidolgozás. Így van, jópofa volt a Tenchi Muyo első, 1992-93-as ovája és szórakoztató, a műfaja korlátai között pedig kifejezetten jó (bár nagyon kevés háremet láttam még). Ahogy MaRtiN és Reali írta: az első része kiemelkedő, nagyon jó, utána pirinyót leereszt. Megemlíteném, hogy többször bámulatosan gyönyörű háttereket kapunk. Az ED pedig tényleg imádnivalóan aranyos, OP esetében ugyanakkor úgy tűnik akkor még nem hallottak az epilepszia veszélyeiről… Én is csak ajánlani tudom, 10/8-ra felkerekítve zártam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.09

Teizokurei Daydream

Először nekem nagyon nem jött be a Ghost Talker’s Daydream műfajkeverése (külön tetszett az ecchi és a misztika, dráma is, a vígjáték meg elment – de az egész nem állt össze). Viszont a végére megkedveltem és néztem volna még… Sajnos a 22 fejezetnyi (10 kötetes) mangája nem jött be ennyire, ahogy gyorsan beleolvastam. Kb. ugyanez, sőt az anime nagyon jó adaptációnak tűnt. Csak egy picit mintha idősebb kinézetet adtak volna a szereplőknek az animében – ami nekem tetszett.

Az ecchi az alap, tsundere főszereplőnőnk idomain gyakran legelhetnek a fiúszemek (meglepetésemre shounen kategóriájú a manga…). A hülye poénok mellett azonban ott van a misztikus-szellemes mag, ami komoly társadalmi problémákon (szexuális-fizikai bántalmazások, öngyilkosság, családi diszfunkciók… ilyesmi – különösen a gyerekek története, ami itt-ott már keményen üt…) alapszik és itt komolyan is tálalják. Epizodikus felépítés, koránál jóval korábbinak látszó grafikával. Nem lett egy kiemelkedő darab az tény, de teljesen nézhető.

Csak ismételni tudom magam: előttem már mindent elmondtak róla, csak csatlakozni tudok…
Észbontó főszereplő csajszi. Megéri megnézni, de sokat nem kell tőle várni. Kár érte, lehetett volna jobb és főként hosszabb – még ezen a szinten is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.11.01

Sunabouzu (Desert Punk)

Azt olvasni a Sunabouzu (Desert Punk) animéről, hogy 13 kötetes mangából készült, ami komorabb, sötétebb humorú és az anime eltér az utolsó 6 részében a mangától – továbbá, hogy a mangát folytatják több év szünet után. Ez alapján ajánlható lehetne a manga, de belelapozgatva nekem túúúl csúnya – az anime fényévekkel szebb lett. (A mangában a fegyverek ritkán nagytotálban még reálisabbak és szebbek, mint az animében, s állítólag van külön fegyverarzenál-bemutató…) Egyébként én az animére elégnek tartanám a 12-es karikát is: felügyelettel (csak néhányszor szalad szerintem kicsit fölé). Részemről átlagos sorozat – tisztességesen elkészítve, kicsit túlnyújtva. A “suna” és boin‘ központú lököttebb első fele után a második néha (sikertelenül) komolykodóbb nekem gyengébb lett. Az első OP/ED (videóval) – megosztó: én imádtam a lököttségüket, ahogy az első felében előforduló parodikus betétdalokat is és úgy általában a jól sikerült dzsesszes, filmzenés betéteket! SunaBouzu arcai, a mosolyok jók voltak – kedvenc karakterem KoSuna lett. Nálam 10/5-6, de kellő szabadidő esetén egynek jó lehet. Vannak spoilermentesnek mondható egész tűrhető AMV-k róla.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.06.05

Shijou Saikyou no Deshi Kenichi

A Kenichi: The Mightiest Disciple “csak” egy teljesen átlagos, “szikár”, extrák nélküli shounen-fight, de amit csinál, azt elég jól csinálja, szórakoztató.

Pedig mindenféle animeklisét felhasználnak benne, pl. a szokásos vígjáték-, ecchi- és hárem elemeket. A grafika nem rossz (sőt a hátterek néha kifejezetten szépek pl. az esős-húgmentős részeknél vagy a végén a lepukkant ipartelepi harcoknál), de cserébe sok az állókép, kevés az animáció. OP/ED-ek jellegtelenek. És ugye nincs benne semmi “extra”, ami elő szokott fordulni, pl. misztikum, fantasy, varázsvilág, egyedi világkép, extravagancia stb. Az első részei nálam kicsit lassan kezdtek, és a dinnyényi melleket is nehezen vette be a gyomrom, ahogy pl. a fekete szemgödröket is.

Mégis jó! A harcművészeti animék tekintetében meg a legjobbak közt van (persze shounenes-vígjátékos-eltúlzott szinten, de akkor is igencsak frankó, hangulatos és többségében viszonylag reális). Mondjuk összességében egy Avatar-hoz pl. nem ér fel. Sajnos nekem a 30.rész környékén voltak gyengébb, középszerűbb részek, addigra egyes dolgok ismételgetése kezdett érdektelenné válni, a bejövő drámázás meg sokszor nem igazán sikeredett pl. az elárvuló, vezérigazgatóvá váló kiskölyök esete. A sztori a szokásos alap erősebbé válós- midig új ellenfeleket bedobálós. Ugyanakkor az 50 rész alatt egyszer sem ül le nagyon, mindig vannak kis újdonságok, viszonylag szépen kiegyensúlyozott sorozat. Érdemes talán a vígjáték elemeket kiemelni, elég jók és hangsúlyosak is. Niijimát pl. nem gondoltam, hogy ilyen szórakoztató lesz, de Siegfried vagy a zászlólengető fazon is sok vidám percet szerzett a sorozat második felében.

Szóval szerintem semmi kiemelkedő, semmi különleges. De annál nagyobb dicséretet nem is kell talán mondanom, hogy én, aki a rövid animék kedvelője vagyok és hezitálás nélkül eldobálok sorozatokat 6-8 rész után: ezt néztem volna még egyszer ennyi részig is, ha folytatták volna.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.09.25