Uchuu Senkan Yamato

Ó, pantyshot a Space Battleship Yamato 2.részében, mezítelen hölgyemény a 4.-ben – erre nem számítottam, micsoda meglepetés! Velem egykorú a cucc és hát legyünk őszinték: nem szépen öregszik, ahogy az én fényem is kezd “kissé” megkopni negyven felé. Szóval mai szemmel nézve többségében túl ronda a látvány. Egy idő után retrókedvelőként meg lehet szokni és javul is kissé, sokszínűsödik. De tény, hogy a korabeli, sőt akár tíz évvel korábbi anime-filmek közt vannak sokkal-sokkal szebbek, amelyek még mai szemmel is megállják a helyüket. A kortárs sorozatok közül meg nagyon keveset láttam, de az kb. mind szebb és/vagy izgalmasabb rajzolás tekintetében. Bár pl. annak idején én a (jóval korábban kezdődőtt) élőszereplős Star Trek sorozatot sem voltam képes nézni, annyira csúnyának találtam. Most pl. ha belekukkantok a Star Trek rajzfilm-sorozatába, ami ezzel kb. egyidős, akkor viszont egyértelműen a Yamato tűnik látványban győztesnek (más kérdés, hogy melyik sorozat nyer gondolkodásra késztetésben és melyik adrenanalin növelésben…). A zene, OP-ED dalok viszont részben ma is borzongatóan gyönyörűek, izgalmasak. Logikátlanságok, összecsapottságok (ahogy Viktorius és a többiek is írták) tekintetében sírva röhögős, ami nagyon nem jó. Összességében nálam ez rossz, a gyenge szintet sem éri el, konkétan csak a 10.résznél (Földtől búcsúzó férfias búsulás) megy előszőr e fölé – egész jóra, majd a 16.-nál (méhes), 22.-nél (csata) ismét és az azt követő, végjátékos részekben többé-kevésbé. A kortársai közül pl. a magyar Mikrobi vagy Mézga Aladár különös kalandjai is sokkal érdekesebbek, szórakoztatóbbak, intelligensebbek, ha nem is szebbek.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.06.08

Tengen Toppa Gurren Lagann

LOVE & ROCK, PEACE!
Ultimate fúró fetisizmus rulez! Rögtön gyanús lett, hogy a Tengen Toppa Gurren Lagann animének a Dead Leaves-hez lesz valami köze, s valóban! Soul Eater zenéjével való hasonlóság is többször bekattant, s tényleg nem véletlen! (Mondjuk, amit eddig meghallgattam külön a zenékből azok nem annyira merészek, mint ott.) Nagy reményeket nem fűztem a sorozathoz egyébként, de én is csatlakozom a pozitív véleményekhez – azzal, hogy a 10/10-től azért nagyon messze van! Írták többen a viccességét, drámaiságát, csavaros történetét, karakterek kidolgozottságát, grafika/animáció szuperségét – holott ezekben azért közel sem teljesít annyira jól, vannak ennél sokkal jobbak, mindegyik területen vannak rendes botlások a sorozatban. Ráadásul ahogy többen írták az első részek, közel az első egynegyed elég átlagos (5-6/10), kissé abbahagyós féle – de nem érdemes, aztán sodor végig! Nekem Kamina (NAGY SPOILER:) halálától indul be igazán és a politika behozalatáltól kezdett igazán tetszeni! Reálisan olyan 8/10 körülit érdemel kb. összesítve, viszont a f@kkin’ epic dai shounen hangulata (hiszek magamban, megyek előre, mindig felállok, átfúrom a mennyeket) miatt felfelé kerekítve 9/10-et kap tőlem. Szóval viszonylag egyszerű alap shounen, de azt nagyon-nagyon profi módon megcsinálták! A végét sem barmolták el, sőt! Mondjuk ahhoz, hogy mi a rák az a Tengen Toppa Wikipédiát kellett olvasnom… S itt jönnek még a más animékkel való kapcsolatok, utalások, amik nekem nem voltak annyira jelentősek, bár a Wikipedián felsorolt régi cuccokból nagyrészt semmit sem láttam (és nem is akarok feltehetőleg, bár pl. Otaku no Videot pont igen). Pedig egyszer még Chihirot is kicsit belelátni véltem – ugyanakkor mechákból eddig viszonylag keveset ismertem meg (se Gundamok, se Eureka 7), ja és DBZ-t se még…

FIGHT DA POWA’!
EGYESÜLÉS…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.28

Soul Eater

Mindent leírtak már a Soul Eater-ről nagyjából, az én véleményem is a kritikusokkal egyező. Az első pár rész után már egy korrekt shounen fight-nak éreztem, kb. 8-as értékeléssel. A 17-es rész után és főleg a 20-asok környékére már úgy gondoltam, hogy kiemelkedő cucc lesz, 9-10-es értékelést is kaphat, nincsenek gyengeségei. Aztán a sorozat második felében eleinte még jól szórakoztam, de aztán elmaradtak az extrák, ellaposodott, átlagos lett, nem beszélve az utolsó jópár részről, melyek már az átlagosnál is rosszabbra sikerültek, zavaróan gagyik lettek. Így a végére kb. 4-6-os értékelést sikerült kiharcolnia nálam. Összesítve azért pozitív emlékeim maradnak róla, de a 24. részig bőven elég lett volna nézni (esetleg a 29-ig, ahol már Medusa is visszatér és Justin-t is megismerhetjük)! Az “őrületes” részek kiemelkedően tettszettek, kicsit több ecchi még elfért volna benne – ha már belevettek valamennyit. Zeneileg valóban nem csak az OP/ED-k jók, hanem a betétek is – az OST-k ban is vannak izgalmas nóták! Jó volt a hangulat, stílus – kár volt elszúrni… Karaktereknél a Soul/Maka párost nem dolgozták ki annyira mint a Kid/Thompson és BlackStar/Tsubaki csapatokat. Asurán is dolgozhattak volna kicsit többet és még pár fontosabb karakteren szintén, de azért így is elég jók lettek sokan: Stein mellet Justin, Sid és pl. Mifune is, akinél pl. nem tudom mennyire volt szándékolt az alkotók részéről a cukrosbácsi (pedofil) hajlam sejtetése. Nekem személyes kedvencem EXCALIBUR lett, aki kezdetben (és később is) rettentően idegesítő, de kár kihagyni a 3 rá fókuszáló részt, a comic strip fíling miatt is. A 32.rész fenomenális volt, szurkoltam nekik, hogy Hero-val megtalálják az összhangot… Látom a képgalériában, – háttérkép 358 és 359 – hogy nem csak én asszociáltam az Akadémia épületéről a Disney kastélyra…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2010.11.05

Shingeki no Kyojin (Attack on Titan)

Túl sok és túl változó színvonalú hozzászólás van a Shingeki no Kyojin (Attack on Titan) animéről AA-n is, meg másfelé is ahhoz, hogy kedvem legyen elolvasni őket. Nekem a sok és sokféle hibája ellenére tetszett: szórakoztatott, izgalmas volt és hangulatos. Mondjuk ugyanúgy, ahogy a Narutóban vagy a Bleachben is voltak frankó részek. Mert bizony ezen is érezhető, hogy egy úgy megírt és a szokásos klisékből, panelekből összerakott shounen, hogy azt rétestésztára lehessen majd nyújtani, ha lesz rá igény. Nálam 10-ből 6 és fél, de azt már elérte nálam, hogy ne érdekeljen tovább – folytatásként már csak rosszabbra számítanék… Aztán ne legyen igazam – mangánál se…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.15

Samurai Deeper Kyou

“Occsó, alsó-középkategóriás” shounen sorozatos jellemzőkkel indul a Samurai Deeper Kyo. De annyira shounenként, hogy pl. a Naruto vagy a Bleach már-már seinen-nek tűnik mellette. Szóval állóképek és akció/sebesség-vonalak minden mennyiségben, a karakterdizájn is kissé túl egyszerű + “kisfiús” színvonal (ami a második felére azért némileg javul). A zene egyébként jól támogatja és ami főként kiemelendő és ki is emeli az a viszonylag sok, gyönyörűen festett (bár szinte már ízléstelenül “csicsás”, túlszínezett) háttér! (bár a végefelé ebből meg egyre kevesebb van) Előzőek mellett azonban egész jó és vicces/izgalmas az első harmad végére, amikor már egész lekötött (10/6). Bár, ha az ember belelapoz a mangájába, akkor kissé tovább gyengül az anime, mert ez bizony jóval több, szebb, erotikusabb, véresebb, viccesebb, karakteresebb stb. lehetett volna – persze a shounen kategórián belül. A végefelé már elég nyögvenyelősen haladtam vele, baromira untam, szinte nyitott szemmel aludtam rajta. Egyébként szokás szerint a női nézőseregre is gondoltak a készítők… Végül én is csatlakozom a negatív véleményekhez (talán Shirokko-én szórakoztam a legjobban), nálam 10/4-el zárt, de egy próbát még így is megérhet bárkinek “otakuknak”. Annyit azért így utólag bánok, hogy a fele/háromnegyede után nem dobtam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.29.

Ou Dorobou Jing (Jing: King of Bandits)

A 2002-es Ou Dorobou Jing (Jing: King of Bandits) animesorozat későbbi ovájához bővebben írtam már – az ottaniak egy része ide is érvényes. Vannak hibái bőven (pl. animáció-mozgás alig, a grafika is egyszerű sokszor, zene sem nagy szám és túl ismétlődő stb.) és kissé rétegmű is, de elég frankó cucc. Nem annyira tömegtermék, egyedi elgondolásai vannak, egyszóval emlékezetes darab, főként a shounen mezőnyben! Nekem az első fele nagyon tetszett, olyan 10/7-8-ra tettem, míg a második fele kicsit hanyatlott 10/4-6-ra, kissé untam, de még mindig szép pillanatokat kaptam tőle. A grafika egyeseknek furcsa lehet, mivel részben szürreális, meg groteszk, meg hasonlók… EZ az egyik LEGJOBB dolog ebben az animében, amiért érdemes nézni. Imádtam. Aztán abszurd is… ami a sorozat egyik fő fegyverneme… Finom. Mint ahogy az ovánál már említettem: komoly nyugati képregényes befolyás érezhető rajta, bár az animés jellegzetességeket sem adja fel. Különösebb sztori nincs, mert igazából nem Jing és Kir a főszereplők! Nem rajtuk van a hangsúly, ők csak az eszközei, mintegy narrátorai az egyes történetekben kibontott filozófiai mondanivalónak (melyek némelyike szintén nagyon jól eltalált). A kevésbé japanofiloknak érdemes megjegyezni, hogy nagyon tisztességes angol szinkront csináltak hozzá, ami itt-ott még növeli is az élvezeti értékét…)

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.04.14

Mirai Shounen Conan

A Mirai Shounen Conan, avagy Future Boy Conan volt az első anime-sorozat amit láttam, úgyhogy mindig lesz egy kis hely a szívemben számára! Én nagyon élveztem, de elfogult vagyok Miyazakival és a (pre)Ghiblikkel. A grafika egyszerűsége (tényleg csúnyácska a szentem általában, annak ellenére is, hogy van benne sok rendbelévő, sőt néhány szépnek mondható rész is) kezdetben nagyon zavart, de hozzá lehetett szokni. A karakterek pedig valóban fantasztikusak, a történet úgyszintén!!! A közepén kicsit meglassul, de az eleje és a vége csak úgy sodor magával!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2007.08.14

Eureka Seven

Méltó a hírnevéhez, kitűnő shounen, nagyszerű anime – amikor elkezdtem nézni az Eureka Seven animesorozatot, pár rész után azt gondoltam hogy elég lesz csak ennyit ideírnom, meg rányomni egy 10/10-t. Pedig elsőre a szörfös mechát nem akarta bevenni a gyomrom, kissé gagyi volt – de ezen felül lehetett emelkedni. Így a sorozat első negyede nagyon tetszett (ahogy olvasom sokakkal ellentétben), az a tipusú klasszikus shounen volt, ami finoman kikacsingat a seinen felé. A karakterdizájn említhető még, ami érdekes lett és természetesen a kitűnő zene (kemény elektonikus vonal + epikus filmzenék és némi ázsiai/ “tibeti v. mi” hangulat), amit külön is érdemes hallgatni. Nálam itt 10/10-9 körül mozgott.

A második negyedben nagyon átmentek drámaiba, kicsit már hatásvadászba hajlóan, de még viszonylag őszinte tudott maradni és így meg is ríkatott nem egyszer. Itt még mindig a nagyon jó kategóriába tartozik szerintem, 10/8 körüli értékeléssel.

A harmadik negyede aztán számomra átlagos és sokszor unalmas lett, tehát 10/5 körüli…

A negyedik negyed aztán kicsit visszaerősödött és jónak nevezhető, de 10/8-ra már nem ér fel. A végjáték valóban giccses kissé, de azért szép és szerethető is egyben és viszonylag kerekre zárt.

Összességében nézésre mindenképp érdemes sorozat, de sajnos közel sem tökélees. Shounen vonalról bosszantó jellegzetességeket tartalmaz, így pl. a “mamoru, mamoru” (“megvédem”) unalmasan rojtosra lett koptatva. Katonai egyenruházat kedvelőknek is ajánlható.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.10.13