Vagy hóhérsegédként megadja a kegyelemdöfést neki?
Írtam már korábban az idei Goldenblog versenyről, amelyet idén követtem először az indulásától fogva. Az egész úgy ahogy van elég szánalmasnak tűnt sajnos és rettenetesen unalmasnak. Egy előnye van: az hogy egyáltalán létezik ilyen. A kategóriák körüli viták, blogok nevezésének elutasítása miatt eleve némileg botrányosan vágtak neki ennek az évnek. Viszont nemrég megint sikerült egy botrányt kavarni: ma ki is zárták az egyébként a kategóriájában 4.helyen álló Huffnágel blogot a versenyből sokak követelésére, felháborodására. Még az is eszembe jutott, hogy nem-e a HVG rendelte meg ezt a csatát az antifeministák és feministák között, fizette le a Huffnágel blogot meg a csakazolvassát, hogy legyen egy kis botrány, ugorjanak egymásnak – amitől esetleg ismét foglalkoznak a Goldenbloggal. Vagy ellenkezőleg: valaki támogatást áldozott arra, hogy bezúzza a Goldenblog amúgy is béka segge alatt lévő, maradék renoméját? Ugyanis sok kritikát kapott a Goldenblog, hogy miként is engedhették Huffnágel gyűlölködő, uszító blogját (hogyan verjünk nőket… meg hasonlók) egyáltalán versenybe és miért nem intézkednek a panaszokra, meg úgy egyáltalán miért nem válaszolnak, foglalnak állást? Persze előzőek csak pillanatnyi agymenéses bevillanások voltak nálam – ilyen összeesküvéselméleteket még saját magamtól sem vennék komolyan. Még akkor sem, ha az ország profiljába sajnos maximálisan bele is illenének…
Úgyhogy lehet, hogy szimplán csak annyiról van szó, hogy emberek között vagyunk? Csak a szokásos? Akár net, akár nem? Mindig a különbségeket keressük, azt hogy mi választ el bennünket? Ne a közöset, ne a békét? Essen nő a férfinek, férfi a nőnek?
Beleolvasgattam a Huffnágel Blogba – és hát nem túl jó… Hülyeségeket egymásra halmozó, agresszív troll-stílus. De a motivációja érthető. Reakció a feministákra. Csak ennek nincs olyan létjogosultsága, mint a férfiak hülyeségeire adott feminista válasznak. Ha, még egyszer mondom érthető is valamennyire. Úgy, ahogy a Gumiszoba vagy csakazolvassa blogok létezésének miértje is érthető (amik megjegyzem kicsit jobban is megírtak a Huffnágelnél). És nyilván a mi hibánk: férfiaké. Akkor, ha már hibásak vagyunk uraim, nem lehetne úriemberként viselkedni? Tisztelettel kérdem? Szemet szemért? Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten? És ki ütött először? Mindig mindenki csak visszaüt?
Ez a hülye modern kor – amit persze ezzel együtt szeretünk és még mindig a legjobb, amióta emberemlékezet létezik – sulykolja mindenkibe, hogy légy önmagad! Teljesedj ki egyedül! Szép, szép és egy bizonyos fokig oké is… csak rohadtul elválaszt minket egymástól! Ugyanis pont az ellenkezőjétől, az önfeladástól lehetne együtt élni. Egymás mellett és nem egymás ellen. A kompromisszumoktól, a másikra való figyeléstől. Nem attól hogy visszahúzódunk a csigaházainka, beássuk magunkat az ezerféle lövészárkunkba és onnan folytatunk egymással állóháborút, szórva egymásra a demagóg hazugságokat.
Miről is akartam még beszélni? Elfelejtettem. Nem dühös vagyok. Hanem szomorú. Nyitottnak és érdeklődőnek tartom magam, ami szerintem fontos érték, de a gyorsan kiismerhető szélsőségek – mint a fent felsorolt három blog – nem nekem valók. Van létjogosultságuk. De ettől még nem vagyok benne biztos, hogy jó irányba visznek bennünket. Persze ez annyi mindennel van így. Úgy látszik, hogy túl sok a béke a világban, a rossz emberi vér pedig a viszályt kívánja: előbb utóbb csak csinálunk egy harmadik világháborút, aztán jól leöldököljük egymást. Valószínűleg ez hiányzik. Annál jobb itt, minél rosszabb? Hogy egy klasszikust idézzek: eszem-faszom megáll!
Digitalizált Szabadság 