The Fairy and the Hunter

A The Fairy and the Hunter című manhwa látványvilága komplexen nem vágott hanyatt, de egyes (mellékes) részleteinek a kitöltése/megfestése nagyon tetszett (pl. vadász kalapja/kabátja, fa virágai). Ha úgy nézzük, hogy 5 oldalba belezsúfolták a férfi-nő viszonyt, amiről szakemberek csuklóból több száz oldalt rizsáznak: akkor nagyon jó. Engem mégsem nyert meg magának, lehetett volna kifejezőbb (vagy akár játékosabb) ebben a terjedelemben is.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.09.30

Secret Comics Japan

Sok ám az az 56! – Írtam cinkosan kikacsintva a Secret Comics Japan című antológia Kago Shintaro tollából született Punctures című oneshot mangájáról: Most nem igazán tudok okosakat mondani, mert még a hatása alatt vagyok, elvarázsolt kicsit (újra kéne olvasni). Ha ilyen lenne minden guro manga, akkor előreugrana a kedvenc műfajaim közé! Nagyon tetszett az alapötlete és szépen építette fel, de nem tökéletesen. A rajzstílus itt-ott nekem túl ronda volt, de ez pont nem számít igazán ennél az intelligens, irónikus (viccesen keserű) darabnál. Olvasnom kéne még a mangakától! Köszi a figyelemfelhívó ismertetőt! Nálam a nagyon jó környékén mozog összességében, de kicsit talán itt-ott aláesik.

Zárójelben megjegyzendő, hogy Mizuno Junko: Life of Momongo és Aida Makoto: Mutant Hanoko című oneshotjai is ugyanezen kiadványban várják gyanútlan áldozataikat…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.06.20

Blame Gakuen! And So On

HOLY SHIT!!! Szóhoz nem jutok! Ez… ez… brutális, de nagyon jó volt! Ismertető történetleírást ne olvassatok, úgy még nagyobbat üt! Lehetne egy hosszabb manga is a témában…  írtam Nihei Tsutomu Blame Gakuen! And so on gyűjteményesében megjelent, pár oldalas PUMP című oneshot mangájáról.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.11.06

Memories of Her… (Kanojo no Omoide…)

Otomo Katsuhiro antológiájának Hana, avagy Flower című 7 oldalasáról szólva: Lehetett volna még csiszolgatni ezen a pár oldalon is – de a “csattanó” jó, felemeli a művet.

Önmagában, a felszínen vizsgálva tényleg nem lenne nagy szám. Meg amúgy is gyüjteményes kötetben kellene olvasni, egymás után ezt a oneshotot a többivel. Úgy jobban kijönne az “ízük”, jobban rájuk lehetne hangolódni. De így önmagában is sok, jó és fontos kérdést vet fel, ha kicsit mögé tekintünk. Pl. ahogy az ismertető is írja “a kihalt, életet mellőző sivatag” biztos, hogy az? A “tenger” biztos locsolásra való? A “férfi” vajon mi? És mennyit ér? Mármint, ha a “kihalt, életet mellőző sivatag szemszögéből nézzük. Kinek mire van joga és “ki” “mit” nevel? Stb.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.08.23

At Na-chan’s

Nekem az At Na-chan’s az első mangám a mangakától, Furuya Usamarutól (igaz az olvasandók között már szerepel néhány egy ideje). Szokni kellett, de elkapott a hangulata. Vitatkoznék kicsit az ismertetővel (“nem szabad túl sokat várni”): szerintem sokkal mélyebb és sokkal több van benne, mint ami elsőre látszik! (bár ez sem teljesen igaz, mert már az első oldalon előjön az öszetett, mély tartalom) A rajzok, grafikák önmagukban bénák, jóindulattal furák, a színezés hangulatos, ahogy az egyes képkockák “remegős kézzel vezetett elkülönítése” is. Fantasztikusan megy az egészhez az írógépes nyugati betűtipus – nem tudom milyen volt az eredeti japán. (zárójelben muszáj megjegyezni, hogy angolul jön át igazán a cucc, persze aki semmit sem ért annak a magyar is jobb, mint a semmi, de az nem csak hangulatot, hanem kicsit jelentést is tör – bocsi) A jelentés kibontásánál egyébként bajban voltam, mert sajnos nem gyakorlom rendesen a vallásomat. Mert rakat vallási utalással van teletömve ez a pár oldal is, amiket vagy fel se ismerek vagy nem tudom pontosan honnan vannak. Az apokalipszis közeledtét, nyelveken szólást stb. stb. ugye nem kell magyarázni. Viszont már itt is dereng, hogy több valláshoz is nyúlunk. A 35-42 és a 122-164 is gyanúsan valami szentírási szöveghelyre utalónak tűnik, de ehhez kéne profinak lenni vagy sokat kutatni, de a végén az is kiderülhetne, hogy csak megvezetett az alkotó és kitalált, lényegtelen számokat dobott be. Mindenesetre a Biblia Újszövetség részében első ránézésre mind a 4 evangéliumban (Máté, Márk, Lukács, János / Matthew, Mark Luke, John) is van 35-42 számozású vers, több fejezetben is (bár először Jelenések Könyvére voksoltam volna). A 122-164-t A Zsoltárok Könyvére tippeltem, mert csak ott vannak ilyen magas számozások, de belekukkantva csak 150-ig futnak. A Gugli viszont 122-164-re dobja a Koránt… Na tudjátok mit, rakja össze aki akarja, én majd talán késöbb nekifutok még (mert a kis kavicsot még szeretném megfejteni – sziklával egyszerűbb dolgom lett volna). Nálam 10/7-el zárt, de mert még mindig agyalok rajta és vélhetően vissza is fogok rá térni, ezért olyan erős hetes, ami itt 10/8-at ér nálam, vagyis nagyon jó kategória.

olvasásának folytatása

Adolte to Adarte

Avagy Adorute to Adarute.

Irónia ON Hm… Hmm… Nem ismerős ez valahonnan? Irónia OFF

Pöttyet azért levon a manga értékéből, hogy Mark Twaintől nyúlták a sztorit és nem is erőlködtek túl sok önálló ötlettel. Bár a Koldus és királyfit már ugye sokan újragondolták – ami nem is baj, mert szeretjük. Ez sem lett egy rossz verzió, csak hiányzik belőle az a sok finomság és árnyalat, ami belefér a témába. Viszont az artwork léprecsaló!

Ahogy Mariko később írta van benne egy kis Vasálarcos is. Ami eszembe se jutott elsőre. Pedig az jobb példa ide, mint Twain…^^ Mondjuk Dumas-tól is érdemes “újragondoli” – őt is szeretjük, nagyon!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.08.23

Natsu e no Tobira (Door to Summer) – A shounen-ai elfeledett, korai gyöngyszeme? /2 in 1

Előljáróban: először is nem annyira “sütős” ez a cucc, hogy az egészséges, heteroszexuális hímnemű animerajongók ide se bagózzanak. Sokkal több benne a mezítelen női kebel, mint a csupasz férfisegg. Kis túlzással a homofób macsóknak is ajánlható – de ezt majd később részletezem. Másodszor fontosnak tartom azt is megjegyezni, hogy a shoujo és shounen-ai területén nem vagyok annyira járatos. A túl szirupos dolgoktól eredendően irtóztam, de az animézés, mangázás kezd már “kissé” megrontani. A yaoi-t csak 2011-ben kezdtem óvatosan és lassan felfedezni, amikor már túl mélyen kezdett érdekelni az anime, és ezzel együtt maguk az animefanok.

Szóval elolvastam az 1975-ös, hetvenpár oldalas mangát és megnéztem a az 1981-es egy órás movie-t is, melyek egyaránt Natsu e no Tobira cím alatt futnak (de az angol fordításuk picit eltér). Előbbiről pl. AnimeAddicts.hu-n AritaReal-től, utóbbiról ANN-n Justin Sevakis-tól lehet olvasni hosszabbat. Pár szót én is ejtenék róluk néhány gyönyörű kép kíséretében, különös tekintettel arra, hogy végül is mennyire elfeledettek, gyöngyszemek-e és ajánlhatóek-e:

olvasásának folytatása