Láttam már szebbeket, viszont a Welcome to the Space Show valóban sokszor aranyos és szívmelengető. Pár könnycseppet is eldörzsöltem rajta. Ugyanakkor sokszor untam is. Alkalmanként túl gyerekesnek éreztem – családi mozihoz képest is. A Susan Boyle ED kissé meglepett és jól esett hallani a Gantzól is ismert “rádió-dalt”.Összességében erős 10/6 nálam.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.03.05
Viszonylag alacsony pontszámot adtam az 1979-es Taro the Dragon Boy animefilmre, de az átlagnál jobbnak tartom. Szerintem is – az ismertetővel egyetértésben – a legjobb dolog benne a háttér: gyönyörű és nagyon hangulatos: leginkább emiatt ajánlható megnézésre! Én a gyerekdalocskákat is nagyon szerettem! Azt viszont, hogy nincs benne dráma vagy akció vitatnám! Csak a műfajnak megfelelően van: a családi kategóriának, sőt részben inkább a kodomonak megfelelően, vagyis az akcióban harci technika többek közt pl. a talpcsikizés és a köldöknyalogatás – amit hegyomlásnyi szteroiddal pumpált démon ellen vetnek be…
Történet is van, hiszen egy szép erkölcsi tanmeséről beszélhetünk. Unalmasnak magam részéről egyszer sem éreztem, de a közepe volt inkább csak, ami magával sodort.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: 2011.06.02
A Mamoru Hosoda által rendezett, többszörösen díjnyertes Summer Wars animefilm pozitívumai: Kedves, aranyos, vicces, PROFI (grafika, animáció, zene[külön OST is] stb.), pörgős, jó.
Negatívumok: Bugyutácska (OZ), ötlettelen (Tokikakéhoz képest órási visszaesés).
Ajánlott megnézni, kellemes egyszeri családi szórakozás lehet(-ne ha szinkronizált lenne). 7/10.
De, ahogy többen írták: legjobb animefilm meg mestermű?! Ne má’! Minden este megnézhettek egy ilyen fajsúlyú filmet élőszereplős verzióban a tévében. Bizony a sokak által utált Hálivúd is ontja ezeket tucatjával. Hangsúlyozom: ettől még azoknak és ennek is megvan a helye, lehetnek jók! Nézzetek több egészestés animációt (movie-t)! (S ne csak japánt!)
True mondandóját már Norro diplomatikusan szelídítette, de kb. hozzájuk kell csatlakoznom. Ahogy fentiekben leírtam az egész összességében szerintem jó, de totál igaza van True-nak abban amit írt, csak azt én nem rémesnek kódolom, hanem csak negatív értelemben bugyutának, sablonosnak, ötlettelennek (Norro dinkának – ja, igen: a mélypontban is egyetértek). Nekem a profi megvalósítás és a család/ közösség/ összefogás ereje (kicsit majdnem túl nyálas, de még épp elviselhető) hangulat (amit megértek, hogy mennyire fontos az egyénekre szétesett modern japán családok figyelembevételével) az OZ-beli (nézzétek az azonos című AMCSI tévésorozatot inkább) bántó bénaságokat megbocsájtatta velem.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.02.14
A You are Umasou 2010-es animefilm verziója: jó. Látványos, izgalmas, akciódús, vicces, aranyos.
Én mégis kicsit bajban voltam a TV-sorozat után vele: a szereplőket és a sztorikat eleve szerettem, vagyis elfogult voltam már a kezdésnél. Másrészt kicsit nehéz volt elvonatkoztatnom a TV-sorozattól, annak felépítésétől, mondandójától, hangulatától, a rám gyakorolt hatásától.
Lehet, hogy meglepően fog hangzani, de szerintem sem ez a mozifilm, sem a sorozat nem igazán kodomo, nem gyerekfilm. Míg ez inkább shounenes lett a poénjaival, erősödés-vonalával, küzdéseivel, addig a sorozat inkább seinenbe hajlik a megrázó, tiszta érzelmeivel, drámáival, a szeretet-központúságával, a másság témakörének és az együttélésnek, ill. szülői létnek mélyebb kifejtésével. Szóval összességében az nekem jobban tetszett, rendesen megfacsargatta a szívem, viszont emez meg jól szórakoztatott.
A mozifilm nagy előnye, hogy könnyebben fogyasztható: egyrészt a látvány, az animáció/grafika itt teljesen rendben van, míg a sorozatnál szörnyű, szerintem 10-es skálán kb. 2 (csak azért nem 1, mert elvétve van egy-két jópofa, már-már szép pillanata is). Emellett ahogy fentebb írtam populárisabb, könnyedebb is. (Ricz meg jó, hogy felhozta az Égből pottyant meséket, már nem is emlékeztem rá, összekevertem kapásból a Varjúdombi mesékkel.)
Ami nekem kicsit sántított itt, az a sorozat történeteinek mixelése és kiegészítése volt. Szerintem lehetett volna jobb is. A sorozat 4 – különálló – történetet mesél el, melyből a mozifilm az 1.-t és a 3.-t használja főként (a 2.-ból olyan keveset, hogy azt inkább nem is érdemes így számításba venni – ki is lóg a lóláb a hosszúnyakúnál, nem illeszkedik szervesen a filmbe). Viszont itt nincsenek olyan nagy csattanók, mint a sorozatnál, nincs olyan katarzis.
Összességében a fentiek mégsem jelentik azt, hogy nem tetszett. DE!:) JÓ volt. Csak a sorozat szerintem ennél is jobb, az már a nagyon jó kategória. Ugyanakkor az mindig is rétegmű lesz, ez meg bárkinek jó szívvel ajánlható.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.05.29
Tetszett a Miyori no Mori, családostul szerettük. Igen valóban kicsit (annyira azért nem) Ghiblis, de azok light verziója. Tényleg gyerekes (de nem zavaróan) – azért a komoly dolgok is ott húzódnak a háttérben. Egy igazi, jó családi szórakozást nyújtó történet. Nem szabad tőle sokat várni. Ha úgy ülünk le elé, mint egy mesefim elé, akkor még pozitív meglepetést is okoz nekünk. Nekem ez volt az első animém, amit a zenéje miatt szúrtam ki magamnak. Konkrétan a Blood+ utáni, Hajime Chitoséval való ismerkedésem során 1,5 éve. Ennek a filmnek az ED-jéhez készült PV után történt meg az, hogy az énekesnő hangja után a szabálytalan szépségébe, tisztaságába is “beleszerettem.” Tőlem erős 8/10-t kap, melyet felkerekítettem.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.03.15
Említsük meg, hogy az angolul Summer Days with Coo c. animefilmhez szuper stílusú magyar felirat is rendelkezésre áll! Szerintem egyébként az animét sokan felülértékelik, nem szólnak a gyengéiről. Szóval egy Mainichi díjas filmmel van dolgunk, ami ezzel igen előkelő társaságba emeli! S szögezzük le rögtön az elején: valóban jó film! Nekem 10/7 lett. Kedves film, szép történet, mely nem mellőzi az életszagú humoros helyzeteket, de egy idő után szomorkásba hajlik. Kritikaként hallottam, hogy 2 és negyed óra túl sok – nekem még ez sem volt hosszú, nem volt unalmas, pedig lassabb filmről van szó. A vége tetszett, szerettem a zenéit és a hangulatot, amit ez megteremtett és néha nagyon-nagyon aranyosak voltak a szinkronhangok!
Azonban a látványvilág gyönyörűsége tekintetében vitatkoznék! Szerintem a háttérek nem voltak lenyűgözőek, sőt többször még szépnek sem mondhatóak. Ugyanakkor a karakterek is elnagyoltak, csúnyácskák. Ráadásul a hátterek és a karakterek találkozása problémás: vagyis nagyon elütnek egymástól (ahogy pl. a víz is elüt a környezetétől). Bár az az igazság, hogy most ahogy írom ezt, még eszembe jutott egy dolog:
Vagyis, hogy a film elején az Edo kori éjszaka nagyon szép és símogató, meleg volt, majd a jelenkori város elég szürkeárnyalatosra sikerült és úgy tűnt, mintha többször valódi fotókat használtak volna. Egyszóval itt már gyanúztam rá, hogy ez direkt van és arra tippeltem, hogy később a természetbe kerülvén, majd lágyabb, élettelibb színeket kapunk. Bár valóban így lett, de ezt nem éreztem annyira kifejezettnek (kicsit talán még határozottabb kontrasztot vártam volna épített környezet-rideg valóság és természet-misztikum között). Aztán a végére el is felejtettem ezt az egész koncepciót, csak most így utólag jut eszembe, hogy lehet, hogy a karakterek elütése a környezettől, “csúnyaságuk” is szándékos volt (mármint nem anyagi szempontból, hanem mondanivaló miatt)? Vagyis, hogy nincsenek, nem vagyunk harmóniában a környezetünkkel? Meg, hogy a kappa volt a legszínesebb, legszebb az emberek közt – talán mert ő őszinte volt és tiszta? S mintha a film végére, már nem ütöttek volna el annyira a karakterek a környezettől? Lett volna ilyen tudatos technikai megoldás a filmben vagy csak az én szemem szokta meg? Oké, legyen az értékelés: 7,9xD
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.04.22
Ronda, uncsi és túl hétköznapi – mondhatná a Junkers Come Here animefilmre egy átlag animefan… S valószínűleg mondja is, különben nem csak huszan nézték volna meg hazánkban több év alatt ezt a Mainichi díjas animét. Egyébként némi igazság is lenne benne: szerintem a látványvilág bár érdekes (színesceruzával satírozott hatású), de “szokni kell”, nekem bizony néha csúnyácska volt (vagy KAA-nál jobb minőségben kell nézni). Erőssége viszont hogy részletes, élő, mozgó, valódi, néha bámulatosan animált karakterekkel. Az audit helyén van, jól támogat. Szerintem icipicit túl hosszú – bár a figyelmemet fenntartotta végig. Kellemes családi mozinak tűnt számomra (10/6-7) egész az utolsó fél óráig, ami után 10/8-nál kevesebbet már nem tudok adni rá: tisztességesen összefésülték a szálakat, minden a helyére került (a beszélő kutya és a csodák rejtélyét is ide értve), s tudott úgy is megindító lenni, hogy még a jóízlés határán belül maradt (vagyis az én izlésemnek nem rontották el, persze lehetett volna másképp, drámaibbra, életszerűbbre is zárni). Aranyosság és mosolyfakasztás tekintetében csatlakozom az előttem szólókhoz: kedvenceim voltak pl. a “házvezetőnő szerelmi vonaglása” és a “hamburger vígasza”. A dorama, a bábelőadás, meg az ősz pedig a szememnek voltak nagyon kellemesek.
Bejegyzések eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.05.17
Jól szórakoztam az 1965-ös Gulliver no Uchuu Ryokou animefilmen, nálam erős 7-t ér, amit 8-ra felkerekítettem. Először is: nem csak korához képest gyönyörű a háttérgrafika (főként az elején és legvégén), hanem sok mai animéhez képest is. Aztán késöbb kapunk a kornak megfelelő egyszerűbb képeket, animációs kisérletezgetéseket és -játékokat, amelyek között azért sajna van bőven uncsi is, de akad izgalmas, jópofa, vicces is. A grafika, animáció mindenesetre kreatív, változatos. Többször dadaista, kubista (vagy milyen?^^) stíluselemmekkel tűzdelt, illetve némileg szürreálba hajló. A zenét is érdemes említeni, kiemelni: a nyugatias családi/gyermek-rajzfilmhatásnak köszönhetően a cuki kisállatkák mellett a zenei, vokális betétdalok is jelen vannak – amelyek nagyszerűek (nem úgy, mint az alatta látható, előbb már említett animációs ujjgyakorlatok). Igen: a sztori összedobált (“összelopott”^^), könnyed, törésekkel vezetett – de vannak nagyon szép és komoly pillanatai is (családi kategórián belül értve persze), ráadásul a 60-as évek animefilmein belül még sztorivezetésben, élvezhetőségben is a jobbak közé tartozik. Nekem mindenképp megérte.
Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.10.24
Digitalizált Szabadság 