Wakfu

Még jó rég néztem, akkor az első évad fele előtt dobtam, kb. 12 rész után. Szerintem ötletes és kreatív sorozat a Wakfu, kellő mennyiségű humorral és dráma is került bele némi. Nekem sajnos túl gyerekes volt, de akit ez nem zavar, az nyugodtan tehet vele egy próbát. Néha kimondottan kodomo szinten, máskor kb. a shounen “belépő szinjének” megfelelően bonyolítják a fantasy sztorijukat. Érdekes ahogy a franciák nem csak használják, hanem parodizálják is a műfajt némileg és az egészhez jellegzetes francia ízeket kevernek. Az első részeiben szerintem túl lassan indítanak, később viszont “univerzumokat romba döntő páros küzdelmek is vannak a la DBZ” (na eddig én már nem néztem, csak beletkergettem). Itt-ott kellemesen elvontba is hajlanak.

wakfu_013

Igazán engem a Noximilien special epizódja fogott meg, az erősen elvont látvány és tartalom kedvelőinek ajánlatos a megtekintése. Masaaki Yuasa (Mind Game, Kaiba, Tatami Galaxy, Genius Party) dolgozott rajta, az egyik kedvenc alkotóm.

wakfu_025

olvasásának folytatása

Reklámok

Yumekui Merry

Kevés elvárással vagy kevés filmes-animés tapasztalattal vagy kevés életévvel az ember háta mögött mindenképp érdemes belelesni a Yumekui Merry animesorozatba.

Én csak egy átlagos loli-moét vártam tőle és így az eleje még pozitív csalódás is volt. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy csak a szokásos szemét trükköt alkalmazták, amikor az első pár “beetető” rész jóval a sorozat további részei felett van minőségben. Már a fele előtt jelentősen gyengült a cucc, erősödött az átlagos-unalmas katyvasz jellege. A felénél megérkező tengerparti fürdőzős rész be is tette a kaput nálam – az előttem szólók második felét leíró véleményeit is olvasva nem erőltettem tovább.

Az első részeiben viszont nagyon élveztem a gyönyörű és gazdag színhasználatot az álomszerű és a valóságbeli hátterekben is. Meg a textúrákat, a részletességet és a frankó kamerakezelést. A mangába belekukkantva ennek persze se híre, se hamva – így a részemről ez ennyi volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.10.19

Working!!

Semmi extra, alacsony produkciós színvonalon. Igen, a Working!! anime valóban vicces és aranyos is (meg idegesítő is), de vannak minőségibb (és/vagy poénosabb) cuccok is ilyen célra. Úgy értem: miért tablettás borral pusztítjuk az agysejtjeinket sok mellékhatással, ha lehetne jobb nedűket is ízlelgetni? Valóban szórakoztató többé (és többször) kevésbé, meg valószínű végig tudnám nézni nagy szenvedések nélkül, de minek? 10-ből 3 és 5 között ingadozott nálam a feléig – ennyi elég is volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2012.10.21

Turn A Gundam

Huh, meglepően zseniális a Turn A Gundam kezdése! Az éles bevetések előtti feszültséget maximálisan átadja. Aztán a rövid nyitány után nagy váltással/ugrással világ- és szereplőbemutatásba kezdenek. De szépen, indirekt, profi módon, ahogy kell – semmi amatőrizmus (ami nem kevés animénél jellemző sajnos). Előzetesen annyit hallottam róla, hogy a grafikát kritizálják sokan, főként a karakter- és mecha dizájnt. Nos, 1999-hez képest valóban egy jó tíz, de talán húsz évvel korábbinak is néz ki néha, ráadásul vannak mozgásanimációs olcsóságok is (meglepő, hogy ehhez képest ANN szerint díjat is nyert). Viszont ez nekem még simán nézhető, mivel a “klasszikus kor” műveit is szeretem. A karakterek egyébként, ha egyszerűek is külsőre, de nagyon jólesően változatosak (ideértve a “statisztákat” is), a háttérzenékhez pedig megjegyzendő, hogy igazán szuperül támogatják a hangulatot (Kanno Yoko – külön is elkezdtem hallgatni az OST-gyüjteményt, ami példaértékűen hangszerelt, izgalmas énekstílus-kavalkáddal, a törzsi daloktól a kórusműveken és country-n át a popig). Szóval az első rész figyelemfelkeltésre pont elég. A kulturális háttér (angol iparosodás, keverve amerikai gyarmatosítással, indián-jellemzőkkel), kosztümök, gépek kissé katyvaszok, de többségében az 1800-as évek végétől az első világháború környékéig terjedő érzetet keltenek – frankók. Az is tök jó, hogy ugyan meztelenkedés többször is előfordul, de semmi olcsó, hatásvadász ecchi érzete nincs. A második résztől kiderül, hogy a mechák valóban eléggé béna kinézetűek, ahogy a harcaik is. Aztán kicsit be is lassul a cucc és megérkeznek a logikátlanságok, hiteltelenségek is – sajnos nem is kis mértékben. A kezdeti Gundamokat nem láttam, de ránézésre van itt-ott hasonlatosság és ami furcsa, hogy mintha másfelé is kikacsingatna (gondolok itt pl. az állatformájúvá alakuló – dinoszaurusz jellegű mechákra).

olvasásának folytatása

Touhai Densetsu Akagi: Yami ni Maiorita Tensai

A “Zawa-zawa mangakától” ez az Akagi tette le az alapokat, taposta az utat a Kaiji-nak. Ami utóbbihoz képest ez sajnos igen kevéske, sekélyes, egysíkú – dobtam is a fele előtt. A “zawa-zawa hangulat” az aláfestőzenékkel persze sokszor kiváló, de túl sokat koncentrálnak a Mahjong-ra és kevés benne az egyéb.

Ha mahjongozni vagy szerencsejátékozni akarnék akkor benyomnék valami “egyszemélyes-toronyból-párokat-leszedegetős” mahjongot itt a gépen vagy leülnék a rokonokkal, haverokkal römizni esetleg Texas Hold’em-ezni. Animéből – ha már mahjong – akkor már inkább maradok a Legend of Koizuminál (ami persze ennél is jobban rétegmű) vagy a Kaijinál szerencsejáték vonalon. Filmek esetén pedig pl. az Ellenséges vágyak jobban bejön, ahol bár sokkal kevesebbet, de még mindig jelentős időt töltünk a mahjong-asztal mellett, mégis teljesen más az egész.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.11.02

Sugar Sugar Rune

Tündi-bündi, cukorfalat, aranybogár kis mahou shoujo szépség a Sugar Sugar Rune – legalábbis a karakterdizájn és az OP/ED tekintetében. A többi összetevője viszont túl gyerekes és túl bugyuta. Legalábbis a kezdő részeiben nekem szimplán rossz. Később aztán gyengére, átlagosra erősödik és van egy-két egész jó pillanata is (pl. a ‘Rómeó és Júlia’ vagy “korosodás-varázs”). Pedig vannak kodomo-k, amiket kimondottan kedvelek. Itt viszont pl. a henshinekre szerintem már a 3 évnél idősebb lánykák is azt mondanák, hogy gagyi. A mangaka (Anno Hideaki-né) karakterábrázolását mondhatni kedvelem – már amennyire a Hataraki Man-ból megismertem. Ennek az animének az alapját képező mangája az ismertetőben jelzettek szerint díjnyertes – belelapozva talán mutatósabb is némileg és más is a felépítése (de, hogy jobb-e azt ennyiből nem tudom megítélni). A szívrablósdi, mint ötlet egyrészt béna, másrészt azért nem kevés érzelmi konfliktusra adhat lehetőséget – ami jó is lehet(ne). Hogy lett-e, azt viszont nem tudom megmondani, mert dobtam (mielőtt úgy igazán beindult volna a fősztori az epizodikusságán túl). Így első blikkre 6-8 éves kor fölött nem ajánlanám. Nálam a 10. résznél 4 alá 10 pontból.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.19

Star Driver: Kagayaki no Takuto

Habkönnyű, ideig-óráig nézhető, átlag körüli, szimpla szórakoztatás, semmi kiemelkedő nincs benne. A Star Driver alkotói láthatóan ismerték a régebbi animéket (pl.Utena, régebbi shoujók és mechák, amiket nem ismerek valószínűleg…) és szívesen használtak fel ezt-azt belőlük. Kellemes látványt nyújtottak a harcok, a középkori páncélos lovagokat idéző cifra mechák, a kosztümös/fehérneműs csajok. Vannak kellemes shoujós poénok is. A hibáit is lehetne hosszasan sorolni kezdve a rengeteg ismétlődéssel, a közepére nagyon el is untam, elég is lett. Önmagábam azzal, hogy a cucc ‘kissé’ gay beütésű nincs gond, sőt előnyére válik – elvégre a szamurájok korának, meg az európai középkornak (ahonnan kölcsönöz) is volt bőven ilyen vonatkozása.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: Animeaddicts, 2012.10.29

Rurouni Kenshin: Meiji Kenkaku Romantan – Seisou Hen

Ara, Ara vagy Oro, oro… (Hogy stílszerű legyek.) Ez miez? Ja, hogy van a sorozat színvonalánál is lejjebb… Ez konkrétan olyan mint egy recap, sőt annak is kevés és rossz. Random összevagdosás. Szóval ez az első OVA-val szemben ez a második nem állja meg önállóan a helyét – de amúgy se. Nem is néztem a második rész elejénél tovább. A semmi, ha szépen csomagolják attól még semmi. Csak azért nem 10/1, mert nem néztem teljesen végig.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.24