Skip Beat!

A Skip Beat! kicsit túl átlagosan kezdődik, az alapszitu se nagy valami, meg a szereplők se. (Nekem pl. a Nodame vagy a LovCom erősebben kezdett, markánsabb szereplőkkel.) A shoujo vígjáték jellege azért igencsak jó, pár rész alatt elérte nálam is, hogy besírjak rajta a röhögéstől – aztán néhány rész múlva a meghatottságtól is. Annak ellenére is, hogy a celeb-világ nekem eleve unszinpatikus. Szóval nem rossz, de nem is túl jó. Extra meg semmi sincs benne, így a feléig nekem elég is volt.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.04.12

Reklámok

Kimi ni Todoke

Hé, ez egész jó! Gondoltam – amikor a Kimi ni Todoke magába szippantott a 4.-5. résznél! Ami nekem meglepetés volt az első rész átlagossága, lassúsága, semmilyensége után (láthatóan nem az én ízlésemnek készült). Kedves, aranyos, érzelmes. Kicsit ugyan “csinált”, hatásvadász – de működik. Kellemes, szívmelengető, de kapunk pavlovi megríkató betéteket, többet is, de olyan hihetetlenül triviálisakat, hogy na, most elmosolyodott és nekünk meg beindulnak a könnyeink. Kicsit gáz, de nem zavaró. Az OP/ED rajztechnika is kellemes, külön tetszett a Hüvelyk Pannás Sawako chibi – haláli édes! A főszereplő, mint egy “debil elmeroggyant fogyatékos” – de nem lehet haragudni rá. Viszont a 10.rész körülre már el is untatta magát, kifújt (kinőttem). Kezdett egyre vontatottabb lenni. Pedig férfiként elég erős “női oldalam” van, de ha még egy pár részen keresztül néztem volna, biztos szükségem lett volna valami pörgős, brutális, célorientált hentaira kompenzációként…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2013.02.27

Watashi no Ashinaga Oji-san (Hosszúlábú Apu)

A Hosszúlábú apuból (My Daddy Long Legs) én a könyvet olvastam előbb és abból kiindulva több pimasz, irónikus humort vártam volna az animétől. A drámaiság faktor viszont itt erősebb lett. Tetszett, hogy grafikailag is kreatív volt néhány helyen a sorozat, bár ebből is jöhetett volna több, hiszen eleve elég sok a rajz a könyvben – lehetett volna több tér a képzeletnek. Nekem túl hosszú lett – belassult a közepén, “filleressé” vált. Előnye ugyanakkor, hogy családi film, korhatár nélkül leültethető elé bárki. Alapvetően kedves, vicces, romantikus sorozat, de így csak tisztességes átlagos értékelést kap tőlem. Rég olvastuk a könyvet, de nekem nagyon úgy rémlik, hogy a könyv végjátéka ennél bonyolultabb volt…

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.01.08

Wata no Kuni Hoshi (The Star of Cottonland)

Az 1984-es The Star of Cottonland animefilm megvett kilóra már az első jelenettel (úgy látszik az elmúlt időben túl sok shoujo-t néztem, mert itt már az első percekben majdnem elbőgtem magam és a végéig a majdnemet többször el is lehetett hagyni). Nem véletlen, hogy nekünk se fogynak el sosem a macskáink… Icipici rosszérzésem (lolicon ügyileg) volt, amikor a felnőtt férfi szoptatta a kislánynak látszó macskát – de ezt csak a perverz animék rám gyakorolt hatásának tudom be: hiszen én is szemcseppeztem fecskendőztem eleget, ami még hagyján, mert a pisiltetésekről nem is beszéltünk, amihez ugye a kritikus pont nyalogatása nedves valamivel törölgetése szükséges…

Azt olvastam róla előzetesen több helyen, hogy a látvány gyönyörű – ehhez képest szerintem általában “csak” szép, de többször valóban mesés (és nem csak a karakterdizájn, hanem a hátterek is – ráadásul mai szemmel nézve is)! Egyrészről nagyon aranyos, kedves, alkalmanként igen vicces, másfelől a felnőttek gyerekekkel kapcsolatos hibáit, bűneit sem nehéz belelátni és az élet alaptörvényeiről is kapunk némi elmélkedést. Tényleg egy kívül-belül szép shoujo mozifilmről van szó, nagy kár lett volna, ha kihagyom – pedig AA projektté válása nélkül bizony ez lett volna! 10/8-9 között ingadoztam.

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.22

Sweet Valerian

A sok negatív vélemény ellenére nekem jólesett a Sweet Valerian! Ott kezdeném, hogy az AA-s ismertető és a hozzászólások többsége is téved: ez nem kodomo, hanem shoujo (s igazából ezután nem is értem a szörnyülködéseket…). Tehát nem gyerekeknek készült és szól, hanem fiatal lányoknak (amiben persze benne van a 10 év alatti gyermek korosztály és a kamasz célközönség is – ugyanakkor itt is a poénok közül sok csak a nagyobbaknak érthető igazán). Végre találtam megint itt AA-n egy ismertetőt, melyben nincs túlértékelve az anime!:D Oké: összességében tényleg nem túl jó cucc, de pl. arra kitűnő, hogy ha túl sok szörnyűséget nézett össze az ember, akkor a kis érzékeny lelkeket kisímítsa (én erre használtam). Nyilván a grafika és animáció rettentő kezdetleges (ennek ellenére néha szuper és szép) és a részek egy része sokunknak valóban túl “rózsaszín”… DE: a Macskagyökér (Valeriana – mint az egyik legnépszerűbb összetevője a természetes alapú nyugtatóknak) csapat csajai nagggyon aranyosak, szépek, sőt már-már szexik: tehát loli faktor is befigyel picit, de itt a bugyivillogtatás se zavart (főként nyúlformában van egyébként…). Sok rész nagyon jó! 10/7-8-ig is felértékelhető több közülük, valóban van némi társadalomkritika, nagyon is valóságos szituációkra épülő aranyos poénok. (Ja, igen: 12 már háromszor is elmúltam és eléggé férfi is vagyok, mégis ajánlhatónak tartom az animét – a megfelelő hangulatban. Én örülök, hogy láttam, nálam 10/5-el zárt.) LÁVU-LÁVU-BÚ!

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.07.10

Shoujo Kakumei Utena

A karakterdizájn átlagos, jellegtelen, az animáció gyakran kevéske, a grafika viszonylag egyszerű és nagyon sok ismétlődő kép van.

Ugyanakkor én már a Revolutionary Girl Utena első részében erősen szimpatizáltam a sorozattal! Az egyszerű grafikát érdekes megoldásokkal dobták fel: a kihajthatós képeskönyvekhez hasonló rétegezéssel, illetve a háttérszínek és formák is gyakran hoztak szürreális hangulatot. Valamiért nagyon vonzódom az árnyjátékhoz, ezért nagyon tetszett, hogy minden részben kaptam egy keveset belőle, amik egyébként zseniálisan sikeredtek – és a pletykálkodós részeken túl is alkalmazták őket, úgyhogy valamennyire a sorozat egyik védjegyévé váltak. A másik fontos jellemzője a sorozatnak szerintem: a szuper, feszes tempójú, zseniálisan izgalmas szövegezésű, 70/80-as évekbeli musical/rockopera hangulatát hozó párbajdalai és a pár 40/50-es évek hangulatát idéző nóta (az instrumentális háttérzenék többségében átlagosak, de köztük is akad nem egy igencsak kellemes, úgyhogy a jópár OST is érdemes hallgatásra). Persze az alap a rózsaszín shoujoba oltott elvont, abszurd, szürreális hangulat, ami körüllengi a sorozatot, bár a végén a legerősebb.

olvasásának folytatása

Lovely Complex

Koizumi kisasszony arckifejezései és testtartásai: 10/10!:) A Lovely Complex többi része azért bár aranyos, de elég átlagos, férfiszemmel “túlságosanshoujo” örlődés. Meg a lolikkal ellentétben, itt a korukhoz képest érzelmileg, szexuálisan kissé alulfejlettek a szereplők és akkor még finom voltam. Legalábbis az első fele tekintetében (5/10-ből nálam). A második fele (Maity-tól) szerintem jobb, s a végjáték is igazán kedves, így felfelé kerekítéssel hetest kap (magyar szinkronnal nézve).

Bejegyzés eredeti helye és ideje: AnimeAddicts, 2011.04.17